Egy üveg pezsgő
2008.01.23. 23:03 sz.i.l.v.o.in.Ro.
A hivatásom felívelőben, önbizalombomba hetente kilőve :o) Valahogy minden hétre jut valaki, aki dicséri Dorka fejlődését és ez nagyon jól esik nekem. Istenem, komolyan ekkora erőt adtál a kezemben, hogy egy gyerek fejlődésében tudok segédkezni? És nem csak segédkezni hanem látható jeleit is produkálni? Köszönöm, hogy az első időszakben ilyen felívelő szakaszt adtál, mert ez elég erőt ad majd akkor, amikor néhány hétig nem lesz extra újdonság. Minden nap jókedvűen megyek ezáltal dolgozni, s ugyan néha egy hiszti után beborul a napsütéses jókedvem, de egy bújás és máris megbocsátás.
Két hete sokmindent kipróbáltam Dorkával, köztük azt is, egy már magasságban kissé kinőtt játékbabakocsit, hogyan tudunk még felhasználni. Egy kiló cukorral és egy macival nehezítve, máris nehezebben futottak a kerekek, de persze még könnyen borult. Két hete még a fogásmegtartásban is segítenem kellett, s két lépés önálló megtételének is nagyon röültünk. Ma azonban a kisasszony, remek produkciót nyújtott. A kocsit csak előről tartottam a macinál. Ő a kapaszkodóban bízva felállt, majd elkezdett a a babakocsit fogva önállóan lépkedni. Én pedig csak a mackót tartottam előről, nehogy meglóduljon a kocsi. Azonnal hívtam a Mamit, hogy most azonnal jöjjön, mert mindig szeretném, ha már az első sikereknél ottlenne, mert remélem, ezek neki is nagy pillanatok az életében, nem csak nekem. A peckes kis lépkedésekkel 4-5 métert tettünk meg, ami kb. 15 lépésnek felel meg Dorkánál.
Aztán egy másik különleges pillanat következett, a triciklizés. Egy régi gyermekzokniba belehúztam a pedált és a kis lábát, már indultunk is. Mami az utcasarkon, nagyon meglepődve találkozott velünk. Úgy vettem észre a királylány nagyon élvezte az utazást és ugyan a pedált még csak lábtartóként használjuk így, de nem babakocsival mozdultunk már ki... Mindent szeretett megfoni, ami a keze hatósága alá kerülhetett, pl. autókerék, különféle nagy érdekes kerítések, falak. Érdekes volt látni. hagytam is, mert olyan aktív volt, nagyon tetszett ez nekem. Mintha megnyílt volna egy másik Világ előtte. Szeretem, mikor a hálózsákjában, 40 percnyi altatás után felmérgelődve kihozzuk, majd ő nagyokat kacag, s a lábadhoz érve nyújtja a karjait, hogy vedd fel egy kicsit. Egy szeretetcsomag hisztivel, nevetéssel, türelmelenséggel és ugrálással, bájjal és extra sok hajjal.
A hét nagy pillanatára valamelyik estére veszek egy kisüveges pezsgőt és megiszom :o) Ma éreztem először, hogy az örömet is ki kell sírni... :o) Ez tényleg az én életem vagy csak álmodom?
1 komment
Ijó jöjjön
2008.01.20. 22:07 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Az első hétvégénk közösen, a szülők nélkül. Judit anyukája velünk töltötte a hétvégét, így négyen voltunk. Nagyon jó volt, hogy ő is ottvolt, főzött nekünk finomat, ő is gondoskodott a lányokról, mikor én szerény kis hajlékomba vonultam, éjszakára. Dorkánk kissé nyűgösen tűrte a MAMI hiányát, Bella egész jól. Ugyan gyakran kérdezte, hogy "Mami visszajön?", de ez számomra teljesen belefér, hiszen a múlthéten kezdett benne kialakulni az elmegy-visszajön kifejezés. A héten kérdezte meg először mikor este mentem haza, hogy "visszajön". Annyira jólesett :o)
Bellával péntek este még Hietzingbe is lebuszoztunk, az csak 5 perc, de őt nagyon boldoggá tette. Ott a péknél, ettünk olyan stanglit, amin sajt is van és nagy szalonnaszelet. Felültettem egy magas székre, mint a bárszék, s ott trónolt a mi éhenkórász királylányunk :o) Úgy tömte be a kiflit, két kézzel, mintha nem evett volna rendesen előtte. Ma reggel szintén vásároltam egy olyan stanglit, de a végét meghagytam, s amikor a lakásba értem, letettem a táskám, rá a stangliszacskót. A mamának mondtam, nehogy rászóljon, kíváncsi vagyok, mit csinál majd. Odament a táskámhoz, levette a zacskót, kibontotta, örömmel beleharapott a kiflibe, majd örömmel odahozta, mint aki találta. Nagy boldogan, meg is ette vacsorára, mert megbeszéltük, hogy ebéd előtt, csak egyet harapunk belőle. És megértette és olyan kis drága volt...
Jókat sétáltunk. Tegnap és ma nagyon szeles idő volt. Felsétáltunk egy parkba, ahol elképesztő szél volt, s gyönyörű naplemente. Csak toltam Dorka kocsiját és átadtam magam a szélnek és a látványnak... közben harangoztak az egyik templomtoronyban valamint Bella sikítozott örömében, a szélnek. Káprázatos élmény volt. A színek, a szél, az örömteli sikongatás.
A kis Bellám annyit mondja, hogy Ijó jöjjön, hogy kezdem elhinni, itt az én helyem :o) Édes Dorkám pedig fürdés közben sikítozik nagyokat, s megsimogatja az arcomat. Ez nagy szó nála, hiszen az elmúlt napokban nem volt jó kedve.
Nagyon szeretem ezt a számot és az Apukám is nagyon szereti :o) Hallgassatok bele!
https://www.youtube.com/watch?v=aS2Fve72AZg&feature=related
1 komment
Első bécsi kisvirág
2008.01.17. 22:43 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Amikor Rosenheimbe költöztem, már az első hétvégén vettem egy cserepesvirágot, mert az olyan otthonos dolognak tűnt :o) Sajnos a virágocska hamar meghalt, de a kaspója megmaradt, s mindig arra emlékeztetett, hogy akkor és ott mennyire sokat jelentett nekem.
Ma, megvettem az első bécsi kisvirágot. Szegény, eléggé kidőlve fordult felém egy közértben, de gondoltam, én is így kezdtem itt, nekem is adtak eélyt, így megvettem :o) Szeretem ezt a fajta virágot, Jani papámtól gyakran kaptam ilyeta névnapomra, amik sokszor évekig is elédegéltek nálam. Remélem, ő is sokáig pompázik majd, vannak kis bimbói és levelei, biztosan életre kel majd. Véletlenszerűen ehhez is járt egy kaspó :o)
Még szeptember végén vettem Rosenhimban egy zöldlevelű növényt, ami nem hajt virágot, nagyon szép, magammal hoztam költözéskor egy kis dobozban. Mindig emlékeztet arra, hogy megadatott az ottlét :o) Apától, még a névnapomra kaptam azt a Mikulásvirágot, amit a képeken, az adventi koszorúban láthattok. Mikor költöésre került a sor, Katának adtam, mert annyira szép volt még mindig és annyira szerettem. A kaspót megtartottam, mert ez a kis virág, mindig olyan hálás volt. És Anyánál már rég kipusztult, mikor nálam még pompázott. Szerettem volna magammal hozni, de már nem volt sajnos helyem rá. Katánál biztosan jó helye lesz! Azt írta, mindig eszébe jutok, mikor ránéz. Amikor megkaptam, kicsit bosszús is voltam, hogy ezt ost hogy hurcolom el 650km-rel arrébb, e aztán túlélte az utat és nagyon szeretet nálunk lakni.
1 komment
Az utam :o)
2008.01.17. 22:04 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Nemrégiben, úgy szeptemberben találtam ezt a képet, egy ismerősöm, ismerőse fotózta :) Nagyon tetszett, mert gyönyörű a korlát megmívelése és a kép eszmei értéke. Úgy emlékszem, akkor épp a kezdeti nehézségekkel kűzdöttem Rosenheimban, s igazán jól jött a kép, miszerint innen már nem lehet mélyrepülést végezni, csak felszállni. A munkanapok ugyan nem feltétlenül alakultak így, azonban a hétvégék és a varázs emelkedett és emelkedett és mentem felfelé és beleszerettem a kisvárosba, amiben az első pillanatattól fogva hittem.
Nos, egy újabb város, ez már nem egy kicsi, hanem egy főváros. Nehézségek itt is akadtak, de úgy érzem, itt is jól működnek a dolgok, s kezdem megszeretni szépen lassan a várost. Ez nem olyan "szerelem első látásra" volt, hanem "szerelem sokadik látásra" lesz :o)
Amikor megérkeztem és reménytelennek éreztem itt magam, a haramdik albérlet még hátra volt. Arról láttam képeket, majdnem biztos voltam benne, hogy az lesz a végső. Beléptem a házba és egy ehhez hasonló, bérházas kis barátságos lépcsőház fogadot. Ballagtam fel a lépcsőn és tudtam, hogy ez lesz az a ház, ahova "békesziget"-re jövök. Így is döntöttem :o) Valahogy nem tudnám azt mondani, mint Rosenheimre, hogy megyek haza. Az az "itthonom" volt, Magyarország az "otthonom", persze súlyozva otthon ezerszer nagyobb a "indulok haza" predikatív szerkezet mondanivalója :o) Itt még csak békesziget van, de ennek is nagyon örülök :o)
Szólj hozzá!
Hét nap után… (2008. január 15.)
2008.01.17. 00:29 sz.i.l.v.o.in.Ro.
2 komment
Éljen...
2008.01.17. 00:27 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Mától van netem :)
Megpróbálok mindenkinek majd válaszolni. El fog tartani egy darabig, mert most egyben, 19 napot dolgozok, s alig van szabadidőm, szabadnapom, hétvégém közben egyáltalán nincs... De a lényeg, hogy élvezem :)
2 komment
Talälkoznunk KELLett
2008.01.14. 23:13 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Elsö hazautam Becsböl. Azt sem tudom, hol äll a fejem, kit mikor hivjak, mikor lätogassak meg, miket väsäroljak a következö härom hetre, s a kis kedvenceimmel hogyan töltsek minel több idöt. Van akire nem is maradt, csak egy telefonhiväsra, pedig megerdemelte volna. Emiatt gyakran lelkiismeretfurdaläsom van...
Penteken meg a vonatrol felhivtalak, mert a heten, tobbszor is irtad mailban, hogy szeretnel velem a hetvegen talalkozni. Nem gondoltam semmi fontosra, csupän arra, a vizsgäd utän ugyis bent vagy a värosban, s talän vettel nekem a Bibliämhoz eves Utmutatot. Hät nem...
Talälkoznunk KELL, s ezt en annyira termeszetesnek vettem, s annyira hianyzik nap mint nap az, hogy beszämolj, Säränk epp aznap mit alakitott, hogy elsok kozt voltal a sorban, akikkel talalkoztam, mit sem sejtve.
Kestel, megis mosolyogva jottel a hosszu szovetkabätodban, a piros saladban, a tolem kapott taskaddal es a hirrel, KISBABAT VARSZ. Annyira meglepodtem, hogy sokaig meg sem tudtam szolalni. Aztan jott az aggodas pillanata, mi lesz a Petöben, s hogyan lesz igy meg a diplomad... Mi lesz az egeszsegeddel, hiszen Saca meg mindig cicizik... Hogy fogjatok ezt birni? Es milyen dolog ez kulonben is? Megbeszeltuk, hogy egyszer egyutt is leszunk kismamak... Ha Ti ilyen szepen gyarapodtok, az 4-et värod majd, mire en az elsöt... Teljesen rutinos anya leszel mär addigra... Mär most is az vagy. Olyan anyuci vagy, mint amilyen a nagykönyvben van, mint az en ANYUKAM, csak ö egy kicsit meg nälad is jobb, mert ö megiscsak a mienk. Most ujra elovehetjuk a kepeket, amiket meg ket eve äprilisban keszitettem, hogy most a mi kis Säränk adjon joslatot, fiu vagy läny testverkeje lesz. Anno Irenke neni välasztott, meglehetösen jol... Mäjus vegen kiderult, Särikät värsz. Mint aki mit sem erezve, penteken abban a poloban jottem haza, amit kölcsönadtam, mikor pocaklakos voltäl Säräval... :) Micsoda veletlenek :)
Huh, Katicäm, hät a karäcsonyi jokivänsäg "minden csalädban kivänunk egy ujabb kisbabät" esz, nälunk mär duplän teljesül :) Kerem a jo Istent, hogy Neked es a mäsik kis pocaklakos örzövedö putbilltartos kiskedvenc Äginknak, hogy olyan makk egeszsegesek legyetek vegig es egyutt es alatta es utana, hogy mindenki bennetek lässa az eröt, ami csak egy anyäban rejlik, amikor kihord, vilägra hoz, majd felnevel egy gyereket.
Jah, es ahogy Anyukam mondana... "gyors szules es annyi anyatej, hogy a sarkon tudd ärulni" :) (Katicäm Säräjänak mär van ket tejtestvere, mert a jo Isten gazdagon adomänyoz.)
SZERETLEK! Es boldog vagyok, hogy anno talalkoznunk kellett a nagyvilagban, mert hihetetlen, mennyi elmennyel, erzelemmel, pillanattal lettem gazdagabb. Örülök nektek :)
2 komment
Abschied von Hl. Nikolaus
2008.01.12. 09:28 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Valamint szeretnék annyi erőt és türelmet, hogy ezt a krízisidőszakot, hamar megéljem, s legyen bennem annyi humor, hogy tudjak minden apróságon nevetni, ami még jöhet, s csak a nagyobb dolgokon sírni, egy kicsit. Tudom, hogy most nem csak nekem nehéz, mert Apáék is otthon aggódnak, meg Ákos, Ágiék, miközben tudják, hogy nem nagyon tudnak segíteni. De azért nagyon jól esik, hogy naponta jönnek a kis segítőimtől az sms-ek, e-mailok. Köszönöm :o)