Tegnap a nagy pakolás és rohanás után bementem a városba, hogy kijelentkezzek. Kaptam a jó Istentől még egy délutánt, hogy elbúcsúzzak. Nem mondom, nagyon nehéz volt. Pont delet ütött a Hl. Nikolaus főtemplom tornya mikor a főtérre értem. Megálltam, s csak hallgattam, ahogy percekig harangoznak. Vicces, mert a Hl. Nikolaus elkezdi a harangszót, majd továbbadja, a városkapunak, onnan tovább megy a belvárosi evangélikusig a déli harangozás, majd újra a Hl. Nikolaus harangozik, ő kezdi és zárja a sort. A város főterén nincs kiírva a szentünkre, hogyan hívják, de tegnap megtudtam, ő Hl. Nikolaus. A Hl. rövidítés a „heilig”-ból jön, vagyis szent.
A főtéren nagyon finom virslit ettem pároltkáposztával és pereccel. Jól esett. Meleg is volt, meg nagyon szeretem az ő pároltkáposztájukat. Savanyított fehérkáposztát dinsztelnek meg, s fűszereket csak az érlelés alatt adnak hozzá, mikor párolják, akkor már nem.
A cím…az Abschied azt jelenti, hogy búcsúzás, elköszönés. Tehát a cím Búcsú szent Miklóstól. Ahogy álltam vele szemben, eszembe jutott az első találkozásunk. Szeptember volt, az első hétvégém Rosenheimban. A főtéren taálkoztunk. Verőfényes napsütés vett körül és sok bajor. Az őszi fesztivál hétvégéje volt. Mindenki népviseletet öltött, csodálom, hogy a vicces bajorok, nem aggattak Rád valamit, a maguk és mások szórakoztatása kedvéért. Látszott, hogy a nagy szobor szemeiddel mosolyogva tekintesz ránk és örülsz, hogy mindenki szárnyal.
Nem volt olyan hét, hogy ne találkoztunk volna, mert feltöltődni gyakran bejártam a belvárosba, s akkor mindig beköszöntem hozzád. Karácsony előtt, amikor már adventi készülődésben égett a kis városunk, a szobrod elé emeltek színpadot. Úgy tűnik, téged mindenki tiszteletben tart.
A szobroddal szemben van a nagytemplom, amit rólad neveztek el. Tegnap mentem be először oda hálát adni. Monumentális épület, épp külső felújítás alatt. Belül csend, az üvegablakokon besütött a fény. Megható volt. Beszélgettem kicsit a feljebbvalónkkal. Sok kérdés van, amire még nem kaptam választ, s egyszer nagyon szeretném megtudni. Vajon visszatalálok még ide? Teljesülnek a vágyaim?
Valamint szeretnék annyi erőt és türelmet, hogy ezt a krízisidőszakot, hamar megéljem, s legyen bennem annyi humor, hogy tudjak minden apróságon nevetni, ami még jöhet, s csak a nagyobb dolgokon sírni, egy kicsit. Tudom, hogy most nem csak nekem nehéz, mert Apáék is otthon aggódnak, meg Ákos, Ágiék, miközben tudják, hogy nem nagyon tudnak segíteni. De azért nagyon jól esik, hogy naponta jönnek a kis segítőimtől az sms-ek, e-mailok. Köszönöm :o)
