Kedves Mindannyiótok!
Hát, mit is mondhatnék...
Nagyon köszönöm, hogy felkészített erre a nagy eseményre, Péter atya, bérmaszüleim Lívi és Ákos, Feri atya, Ferenc atya, Tomi atya, Férdi atya, Pál atya, a Szentlélek szeminárium, az Ificsoport és még sokan mások. :o)
Nagy nyugalom töltötte el a lelkem, az utolsó héten, hogy a szentség felvételére készültem, vártam, akartam, kértem. Persze az ember mindig érzi, hogy még mennyi mindent nem tud, meg nem lát tisztán, de majd az életem során biztosan ezek is tisztázódnak. Jó sok segítségem lesz ebben, már most látom! :o)
A misét még a Zenecsoportunk szolgálata is ékesítette, nagyon megható volt. És az a tapasztalat és tudat, hogy bárkire is néztem, azonnal visszaragyogott és nekünk énekelt. Még sosem álltunk így egymással szemben, de nagyon nagy élmény volt látni azokat, akiket nagyon szeretek, ahogyan értünk imádkoznak, hangokba öntve.
Cserháti püspök is nagyon barátságos, meg a közösségünk felé forduló volt. Elmondása szerint neki is nagy erőt ad, egy-egy olyan szentmise, ahol ilyen lelkes fiatalok zenélnek, dicsőítenek, evangelizálnak.
A Szentírási részek (ApCsel 9.26-31, Zs 21.26-32, 1Jn 8.18-24, Jn 14.7-14) is olyan nagyon passzoltak az ünnepre, hogy csak ámultam és bámultam és élveztem. És tudtam, hogy kinek a keze van benne. :o)
Az az asszony, akit segítségemül kértem, Boldog Salkaházi Sára, május 11-én volt 110 éves, így az ő ünnepét is megültük. Biztosan nagy segítségemre lesz majd ő a hétköznapokban, a szolgálataimban. Amikor másokat szolgálok, tanítok. Az ő jelmondata, élete azt mutatja nekem, tanítja, hogy mindenhez lobogva kell hozzáállnom:
„Itt vagyok Uram, engem küldj!”
És cselekedetiben látszott Jézus tanítása, a legfontosabb törvény. Életét adta felebarátaiért, akiket szeretett. Fel tudta áldozni magát értük, úgy szerette őket.
Csoda volt még, hogy nem csak megható pillanatai voltak számomra a szertartásnak, hanem örömteli, éneklős, dicsőítős részekkel volt tarkítva, s alig sírtam.:o))) Nagyon boldog voltam és vagyok, nyitottnak éreztem a szívem, hogy most aztán már tényleg és végleg átadjam az irányítást. És a nap csodája, hogy ahogy átadtam a kormányt és sok megoldatlan problémát, már vissza is kaptam belőlük, „megoldva” vagy „feldolgozás alatt” pecsétkékkel. Ez egy nagyon nehéz döntés, hiszen hagyod, hogy az életedet az irányítsa, akivel még csak gondolatban, cselekedetekben, imában találkoztál, de nem tudod megfogni fizikailag a kezét. Jó sokáig nyúztam magamban ezt a dolgot és próbáltam üzleteket kötni az Úrral, mint egy jó zsidó. :o) De ez most nem vált be! Ennél már több kellett Neki.
Szombat este a Szentlélek Szeminárium kapcsán bérmaapám, Ákos még egy Lélekáradás estet tartott, ami különösen emelete az ünnep fényét és az ötösünk erejét, összetartozását. Ekkor letettük az életünket az Úr oltárára, hogy vezessen minket és segítse az életünket. Imádkozott értünk Ákos és idővel, mi is egymásért. Hihetetlen élmény volt, hogy nyitott szájjal, hangosan, egy templomban, nem csak egyedül, hanem végre mások előtt is ki tudtam és tudtuk mondani azt, amiről szól a mi kapcsolatunk Istennel. Azt talán nem meséltem, hogy a bérmaszülőkön kívül még 2 lánnyal szemináriumozunk. Ezt a Szemináriumot Ákos már kétszer elvégezte, s az ő Feri atya lelkivezetője segítségével most mi is részesülhettünk ebben. Az elsődleges célja a bérmálásra való közös felkészülés volt, majd útkeresgélés, átértékelés és még sok más mély gondolat.
Sajnos Pál atyám, akit Líviával gondozunk, nem lehetett ott kicsiny kis templomunkban, mert kórházban van, nagyon gyenge, de az ő segítő nénije eljött és ugyan osztrák, de boldogan ülte végig a magyar kis misénket és utána alig találtunk szavakat, mert nagyon tetszett neki, ahogy a Zenecsoport énekelt, hogy itt ennyi magyar van és minden.:o)
A szüleim is szerencsésen megérkeztek, Gáborom és Jani papa társaságában, ők is kivették a maguk örömét az ünnepből. Apa és Anya finom sütikkel készültek. Nagyon fontos volt nekem, hogy ők ketten itt legyenek. Szerintem nekik is. :o)
Aznap olyan csodálatos idő volt, mintha az ég is alleluját zengene, így a templomkertben ebédelhettünk. Huszan fiatalok, a családom és az a péceli család, Katicáék, akiket
nagyon szeretek, ők az evangélikus család. Hihetetlen beszélgetések, sok foto, finomabbnál finomabb sütik. :o) Az ebéd már 1-kor előkészületben, 2-től ebéd, majd torták, meg süti, de a kedves kis barátaim, nagy örömömre este 7-kor alig akartak hazamenni. :o) Zenei tehetségével dúsította számunkra a délutánt Peti és Misi. :o) A templomhoz tartozik egy nagy, német lovagrendi kolostor, s annak egy szolgálatrakész férfija, Bruder, nagyon sok esküvőt, kávédélutánt "levezényelt" már a konyhai eszközeivel, így nekem csak nagyon apróságokat kellett vinnem. Több tucat emberre van tányérja, pohara, evőeszköze, TÜRELME... :o)
És Pál atyám jóvoltából, még erre a számomra csoda, gyerekkori álom ruhára is tellett. :o) Amikor kiválasztottam és megvettem, olyan mérhetetlen boldogság öntött el, hogy a szívem indiánszökdelésben ugrándozott hazáig. :o)
Szóval, elképesztő volt. Nagy meglepetésemre, sok érdekes dologgal ajándékoztak meg. Bérmálási gyertyával, a ruhámhoz egy kendővel, ékszerrel, könyvekkel, virágokkal, süteménnyel, csíksomlyói zarándokúttal.
Egyszerűen felfoghatatlan az a tény, hogy ez 30 ember, akik ott voltak még délután is, odaadták nekem a vasárnapjukat és együtt tölthettük.:o)
Ez a hétvége olyan erős volt, élményekkel teli, domináló és szeretetteljes, hogy biztosan nem csak bennem, de sokunkban újraéledt a Szentlélek, átformálódtak dolgok –akár 180 fokkal is-. :o) Ez volt a legnagyobb ajándék. Köszönöm, Uram!
Maradunk szeretetben: Szilvótok
Hallgassátok meg a kedvenc dalom, ami a mise kezdő dala volt:
https://www.youtube.com/watch?v=k3gBYjnKJ8I
