Tegnap este érkeztem meg, minden a legnagyobb rendben volt. Azon kívül, hogy Salzburgban, a vonatajtó nem akart kinyílni, s egy egész vagont vágtattam át kismillió cuccal. Persze, mire a másik ajtóhoz értem, már szálltak fel az emberek, s valahogy nem nagyon értették vajon miért csak most szállunk le. Szó, ami szó, egy pillanatra átfutott bennem, hogy hamarabb indul el a vonat Münchenbe, mint ahogy innen lejutok... Persze, mondanom sem kell, hogy az emberek, a böhöm nagy bőröndjüket a folyosón tartják, így menekülni is nehéz volt :) Azért ez mondjuk tűz esetén nem lett volna ennyire vicces. Jól elértem a csatlakozást, s a kalauzbácsi is tündéri volt, mint mindig. Mihelyt az emberek az első szavad kiejtése után rájönnek, hogy erősen töröd a nyelvet, azonnal szép lassan, szájbarágósan kezdenek beszélni, mindent többször elmondva. Ez néha kicsit vicces, de mindig érzi benne az ember az odafigyelést.
Mikor Rosenheimban kiszálltam, nagy hó fogadott. A magas lépcsőn, nagyon féltem, tartottam, hogy megcsúszom a sok cuccal, de szerencsére nem történt semmi. Az időjárás kedvező volt egy esti sétára, nem esett a hó, szép világos volt és nem volt hideg. Talán a havas utcáktól volt olyan világos, de hazafelé többször megfordulva szemléltem meg utoljára a kis kedvenc utcácskáim, s raktam el befőttnek magamnak, öregkoromra. Annyira kihalt volt minden, hogy a folyónál csak álltam és hallgattam, ahogy a kövekbe megakadva továbbfut a víz. Az én életembe is vannak ilyen hangok :)
Már éhes voltam, mikor hazaértem, de szerencsére a mélyhűtőmben volt még sonkás kroasson, azt gyorsan megsütöttem, meg cola. Andreas is itthon volt, örültem neki. Inez és az új fiú nem. Gondolom, már nem is nagyon találkozok velük. Ineznek persze jókora kupija volt a mosogatóban és a szemét is púpig volt. Egyszerűen nem értem, miért nem lehet elmosogatni, ráadásul mindig a salátalevéltől kezdve a sonkadarabig át minden van a mosogatókagylóban. Így mindent akkurátusan kiszedtem neki egy dobozba, s a mosogatóban lévő szemetét is odatettem. Nem értem, miért jó ez neki. Nem ciki a fiúk előtt, hogy olyan trehány, hogy Andreas mosogat el gyakran helyette?
Aztán este utolsó mosások, meg pakolás. E-mailokat is írogattam sokaknak, mert Judit, a jövőbeni "családom" anyukája keresgélt nekem magyar albérleteket, s még azoknak is írtam, mert akkor azokat is megnézném, s több közül döntenék, ha visszaírnának, s még szabad a szoba. Egy már kiesett, mert lefoglalták, de az a lakótárs prof. lett volna a Bcsi Zenei Akadémián, így talán jobban jártam :) Remélem megsegít a jó Isten, s küld nekem valami kis egyszerű, de jó albérletet. Sokaknak írtam már, sokak válaszoltak is. Egy tetszik, de Judit szerint nincs valami közel. Ezt én is tudtam, de gondoltam, ha ló nincs... Úgyhogy még várom a friss híreket.
