Új életem mindennapjairól mesélek

Egy ottfelejtett telefon

2008.01.25. 06:53 sz.i.l.v.o.in.Ro.

még megírásra vár :o)

0

A hivatásom felívelőben, önbizalombomba hetente kilőve :o) Valahogy minden hétre jut valaki, aki dicséri Dorka fejlődését és ez nagyon jól esik nekem. Istenem, komolyan ekkora erőt adtál a kezemben, hogy egy gyerek fejlődésében tudok segédkezni? És nem csak segédkezni hanem látható jeleit is produkálni? Köszönöm, hogy az első időszakben ilyen felívelő szakaszt adtál, mert ez elég erőt ad majd akkor, amikor néhány hétig nem lesz extra újdonság. Minden nap jókedvűen megyek ezáltal dolgozni, s ugyan néha egy hiszti után beborul a napsütéses jókedvem, de egy bújás és máris megbocsátás.

Két hete sokmindent kipróbáltam Dorkával, köztük azt is, egy már magasságban kissé kinőtt játékbabakocsit, hogyan tudunk még felhasználni. Egy kiló cukorral és egy macival nehezítve, máris nehezebben futottak a kerekek, de persze még könnyen borult. Két hete még a fogásmegtartásban is segítenem kellett, s két lépés önálló megtételének is nagyon röültünk. Ma azonban a kisasszony, remek produkciót nyújtott. A kocsit csak előről tartottam a macinál. Ő a kapaszkodóban bízva felállt, majd elkezdett a a babakocsit fogva önállóan lépkedni. Én pedig csak a mackót tartottam előről, nehogy meglóduljon a kocsi. Azonnal hívtam a Mamit, hogy most azonnal jöjjön, mert mindig szeretném, ha már az első sikereknél ottlenne, mert remélem, ezek neki is nagy pillanatok az életében, nem csak nekem. A peckes kis lépkedésekkel 4-5 métert tettünk meg, ami kb. 15 lépésnek felel meg Dorkánál.

Aztán egy másik különleges pillanat következett, a triciklizés. Egy régi gyermekzokniba belehúztam a pedált és a kis lábát, már indultunk is. Mami az utcasarkon, nagyon meglepődve találkozott velünk. Úgy vettem észre a királylány nagyon élvezte az utazást és ugyan a pedált még csak lábtartóként használjuk így, de nem babakocsival mozdultunk már ki... Mindent szeretett megfoni, ami a keze hatósága alá kerülhetett, pl. autókerék, különféle nagy érdekes kerítések, falak. Érdekes volt látni. hagytam is, mert olyan aktív volt, nagyon tetszett ez nekem. Mintha megnyílt volna egy másik Világ előtte. Szeretem, mikor a hálózsákjában, 40 percnyi altatás után felmérgelődve kihozzuk, majd ő nagyokat kacag, s a lábadhoz érve nyújtja a karjait, hogy vedd fel egy kicsit. Egy szeretetcsomag hisztivel, nevetéssel, türelmelenséggel és ugrálással, bájjal és extra sok hajjal.

A hét nagy pillanatára valamelyik estére veszek egy kisüveges pezsgőt és megiszom :o) Ma éreztem először, hogy az örömet is ki kell sírni... :o) Ez tényleg az én életem vagy csak álmodom?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

Ijó jöjjön

2008.01.20. 22:07 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Az első hétvégénk közösen, a szülők nélkül. Judit anyukája velünk töltötte a hétvégét, így négyen voltunk. Nagyon jó volt, hogy ő is ottvolt, főzött nekünk finomat, ő is gondoskodott a lányokról, mikor én szerény kis hajlékomba vonultam, éjszakára. Dorkánk kissé nyűgösen tűrte a MAMI hiányát, Bella egész jól. Ugyan gyakran kérdezte, hogy "Mami visszajön?", de ez számomra teljesen belefér, hiszen a múlthéten kezdett benne kialakulni az elmegy-visszajön kifejezés. A héten kérdezte meg először mikor este mentem haza, hogy "visszajön". Annyira jólesett :o)

Bellával péntek este még Hietzingbe is lebuszoztunk, az csak 5 perc, de őt nagyon boldoggá tette. Ott a péknél, ettünk olyan stanglit, amin sajt is van és nagy szalonnaszelet. Felültettem egy magas székre, mint a bárszék, s ott trónolt a mi éhenkórász királylányunk :o) Úgy tömte be a kiflit, két kézzel, mintha nem evett volna rendesen előtte. Ma reggel szintén vásároltam egy olyan stanglit, de a végét meghagytam, s amikor a lakásba értem, letettem a táskám, rá a stangliszacskót. A mamának mondtam, nehogy rászóljon, kíváncsi vagyok, mit csinál majd. Odament a táskámhoz, levette a zacskót, kibontotta, örömmel beleharapott a kiflibe, majd örömmel odahozta, mint aki találta. Nagy boldogan, meg is ette vacsorára, mert megbeszéltük, hogy ebéd előtt, csak egyet harapunk belőle. És megértette és olyan kis drága volt...

Jókat sétáltunk. Tegnap és ma nagyon szeles idő volt. Felsétáltunk egy parkba, ahol elképesztő szél volt, s gyönyörű naplemente. Csak toltam Dorka kocsiját és átadtam magam a szélnek és a látványnak... közben harangoztak az egyik templomtoronyban valamint Bella sikítozott örömében, a szélnek. Káprázatos élmény volt. A színek, a szél, az örömteli sikongatás.

A kis Bellám annyit mondja, hogy Ijó jöjjön, hogy kezdem elhinni, itt az én helyem :o) Édes Dorkám pedig fürdés közben sikítozik nagyokat, s megsimogatja az arcomat. Ez nagy szó nála, hiszen az elmúlt napokban nem volt jó kedve.

Nagyon szeretem ezt a számot és az Apukám is nagyon szereti :o) Hallgassatok bele!

https://www.youtube.com/watch?v=aS2Fve72AZg&feature=related

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

Első bécsi kisvirág

2008.01.17. 22:43 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Amikor Rosenheimbe költöztem, már az első hétvégén vettem egy cserepesvirágot, mert az olyan otthonos dolognak tűnt :o) Sajnos a virágocska hamar meghalt, de a kaspója megmaradt, s mindig arra emlékeztetett, hogy akkor és ott mennyire sokat jelentett nekem.

Ma, megvettem az első bécsi kisvirágot. Szegény, eléggé kidőlve fordult felém egy közértben, de gondoltam, én is így kezdtem itt, nekem is adtak eélyt, így megvettem :o) Szeretem ezt a fajta virágot, Jani papámtól gyakran kaptam ilyeta névnapomra, amik sokszor évekig is elédegéltek nálam. Remélem, ő is sokáig pompázik majd, vannak kis bimbói és levelei, biztosan életre kel majd. Véletlenszerűen ehhez is járt egy kaspó :o)

Még szeptember végén vettem Rosenhimban egy zöldlevelű növényt, ami nem hajt virágot, nagyon szép, magammal hoztam költözéskor egy kis dobozban. Mindig emlékeztet arra, hogy megadatott az ottlét :o) Apától, még a névnapomra kaptam azt a Mikulásvirágot, amit a képeken, az adventi koszorúban láthattok. Mikor költöésre került a sor, Katának adtam, mert annyira szép volt még mindig és annyira szerettem. A kaspót megtartottam, mert ez a kis virág, mindig olyan hálás volt. És Anyánál már rég kipusztult, mikor nálam még pompázott. Szerettem volna magammal hozni, de már nem volt sajnos helyem rá. Katánál biztosan jó helye lesz! Azt írta, mindig eszébe jutok, mikor ránéz. Amikor megkaptam, kicsit bosszús is voltam, hogy ezt ost hogy hurcolom el 650km-rel arrébb, e aztán túlélte az utat és nagyon szeretet nálunk lakni.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

Az utam :o)

2008.01.17. 22:04 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Nemrégiben, úgy szeptemberben találtam ezt a képet, egy ismerősöm, ismerőse fotózta :) Nagyon tetszett, mert gyönyörű a korlát megmívelése és a kép eszmei értéke. Úgy emlékszem, akkor épp a kezdeti nehézségekkel kűzdöttem Rosenheimban, s igazán jól jött a kép, miszerint innen már nem lehet mélyrepülést végezni, csak felszállni. A munkanapok ugyan nem feltétlenül alakultak így, azonban a hétvégék és a varázs emelkedett és emelkedett és mentem felfelé és beleszerettem a kisvárosba, amiben az első pillanatattól fogva hittem.

Nos, egy újabb város, ez már nem egy kicsi, hanem egy főváros. Nehézségek itt is akadtak, de úgy érzem, itt is jól működnek a dolgok, s kezdem megszeretni szépen lassan a várost. Ez nem olyan "szerelem első látásra" volt, hanem "szerelem sokadik látásra" lesz :o)

Amikor megérkeztem és reménytelennek éreztem itt magam, a haramdik albérlet még hátra volt. Arról láttam képeket, majdnem biztos voltam benne, hogy az lesz a végső. Beléptem a házba és egy ehhez hasonló, bérházas kis barátságos lépcsőház fogadot. Ballagtam fel a lépcsőn és tudtam, hogy ez lesz az a ház, ahova "békesziget"-re jövök. Így is döntöttem :o) Valahogy nem tudnám azt mondani, mint Rosenheimre, hogy megyek haza. Az az "itthonom" volt, Magyarország az "otthonom", persze súlyozva otthon ezerszer nagyobb a "indulok haza" predikatív szerkezet mondanivalója :o) Itt még csak békesziget van, de ennek is nagyon örülök :o)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Vigyáznak rám :)

2008.01.17. 00:43 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

Hét nap után… (2008. január 15.)

2008.01.17. 00:29 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Ma kedd van, 15-e. Pontosan két hete mentem vissza Rosenheimba, s bandukoltam végig a kis kedvenc utcácskáimon, a bőröndömmel a kezemben, utoljára. Olyan távolinak tűnik a pillanat, miközben nem is volt olyan rég, de a kis pillanatképek nagyon élesek. Azóta sok dolog megváltozott.

Ma volt a 7. napom a családnál. A lányok talán kezdenek hozzám szokni, szót fogadni, megszokni, elfogadni, ragaszkodni. Nagyon jó pillanataink vannak együtt, néhol kisebb-nagyobb sírásokkal megspékelve. Van úgy, hogy én is sírok, tehetetlenségemben. Nem gondoltam, hogy ekkora örömek érek majd, mikor megoldunk egy kisebb problémát vagy jól sikerül valami. Sok pozitív megerősítést kapunk, mert a „Mami” vagyis Judit minden előrehaladottabb mozdulatunkat észreveszi, amiért KÖZÖS dicséret jár :o) Ezt azért hangsúlyoztam ki, mert a Boszorkánál, mindig csak a gyerekek csináltak valamit jól, a segítőjük sosem volt megdicsérve. Ez pedig nekem is egy visszajelzés, s engem s bíztat, s nehezebb pillanataimban előrébb toszojt, mint Carré kutyusom, amikor valamit szeretett volna, s megpopsizott az orrával :o)

A lányokban remek közönséget találtam, mert nagyon élvezik, ha mondjuk valamit bohóckodok, éneklek vagy mondókát mondok nekik. Az anyukájuk is nagyon sok hasonló dolgot tanított nekik. Talán, ha a nap számára nem 24, hanem 48 órából állna, akkor nem is lenne szüksége egy konduktorra, mert ő maga is nagyon jól tudja, mi jó a lányainak, megdöbbentő, hogy egy nem szakmabeli, mennyire ésszerűen és sokrétűen tud fejleszteni. Nap mint nap találkozok olyan helyzetekkel, amikben látom, mennyi munkája van, s talán öröme is. Eddigi tapasztalataim szerint, nagyon kevés anya rendelkezik ezzel a bőkezűséggel. A korai fejlesztős gyakorlatom alatt is nagyon kevés olyan anyukát láttam, aki minden pillanatot megpróbált kihasználni, kb.8-10%-uk.

A hét nap alatt sokat fejlődött a kis Dorka. Elkezdtünk járni szobatávon, kézen vezetve. Nagyon tetszik neki. Aztán, az anyukája mondta, hogy nagyon szeret lépcsőzni is, de ott mindenképp javasoltam, hogy csak előről járassák, hogyha esik, tanulja meg, hogy előre felé kell esnie. Rámpán gyalogolunk felfelé, majd lefelé, lépcsőn szintén. A lépcsőn, már az anyukája megtanította, a váltott lábbal való le- és fellépésre, azonban mivel egyenlőre ő még ehhez kicsi, s nem egész talppal lép fel és le, hogy váltott lábbal lépjen, ezért én ehhez egyenlőre nem ragaszkodok, fontosabb a biztonságos lépcsőzés megtanulása, hiszen csak a bal szemével lát Dorka. Nagyon boldog, nagyokat kacag, mikor nekiindulunk a lakásban, majd a ház előtti kis úttesten. Az elmúlt napokban csak kézen vezetve jártunk, tegnap jártunk mesekönyvet fogva, de fixáltam a kézfejét, ma szintén így, csak labdát fogva. Tegnap a domboldalra is felmentünk, s nagyon tetszik, mikor a lankán jövünk lefelé. Múlthéten még gyakran szeretett volna letérdelni, miközben jártunk, de akkor a letérdeléshez készülődő oldalon a karját felfelé megemeltem, ezáltal nem tette le a lábát térdre, hanem visszatette talpra. Mostmár ez nagyon ritkán fordul elő, leginkább csak a séta végére, ha nagyon kifárad, de már ritka :o)

Tegnap megleptük Mamit, mikor jött haza, s az első fenyőfáig kisétáltunk elé, a két lánnyal. Persze Bellánk, ment volna tovább is, de nekünk ez nem ment még oly gyorsan. A kis Bella úgy megörült a Maminak, hogy életében először vezetett autót :o)

Ma Dorka először ivott önállóan pohárból. Nem lacafacázott, egy jó kövér, két decis poharat emelt meg a két kis mancsával, s a Mami reggel örömmel újságolta ezt nekem. Nem is volt reggel evés, mert annyit ivott a kisasszonyka :o)

Délelőtt Dorkával megpróbálunk kimenni kb. 30 percre a kertbe lépegetni, lépcsőzni, rámpázni, lankázni. Persze a beöltözés és kivetkőzés, hasonló időtartammal vetekszik, de ez engem nem zavar, hiszen boldoggá tesz minket a lépegetés :o)

Ma délután a családnál volt látogatóban az első segítőjük, Zina és a kislánya. Be is mutattuk neki, hogy jár Dorka, s nagyon ámult-bámult, hogy két hét alatt megcsináltuk már ezt is, mikor ez még csak a 7. nap volt :o) Mit szól majd a nagymama 10 nap után? :o) Nagyon boldog voltam és remélem, ezek a kis kedves és pozitív dicséretek, Dorkát és a szülőket is nagyon motiválják majd, nem csak engem. Istem, végre siker :o)

Bella olyan kis drága. Tegnap nagyon nem akart este elaludni, s a „Hétpettyes katicabogarat” akarta énekeltetni este a szüleivel, de ők pont azt nem tudták… Komolyan mondom, annyit tudnak, hogy mű- és népdalgyűjteményt lehetne belőle újra kötni, de ezt én énekeltem a lányoknak, s Bellának a füle gyorsan beszippantotta. Nem is csodálom, ha valami tetszik neki, 5-6-szor biztosan el kell neki énekelni. Ezt én azért szeretem, mert mutogatni is lehet hozzá, ami történik a dalban, s olyan cuki, ahogy mutogatja… Ahogy éneklem a dalt, ő is gyakran suttogja hozzá a szöveget. Megeszem :o) Egyre többet bújik hozzám, meg szólongat, ha nem vagyok a közelében. Ma, amikor elköszöntünk, akkor ezt mondta: „Pápá. Ijó! Vissza!” Vagyis Szia Szilvó, elmegy, visszajön. Jaj, annyira jó érzés volt ezt hallani :o) És mind a két lány bírja az ölelgetést, Dorka térdenállva szokott hozzámjönni, ha ülök vagy guggolok. Ha állok, akkor odanégykézlábazik és feltérdel :o) Bella odavan a bőrkontaktusért.

Érzem, hogy jó lesz…

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

Éljen...

2008.01.17. 00:27 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Mától van netem :)

Megpróbálok mindenkinek majd válaszolni. El fog tartani egy darabig, mert most egyben, 19 napot dolgozok, s alig van szabadidőm, szabadnapom, hétvégém közben egyáltalán nincs... De a lényeg, hogy élvezem :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

Talälkoznunk KELLett

2008.01.14. 23:13 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Elsö hazautam Becsböl. Azt sem tudom, hol äll a fejem, kit mikor hivjak, mikor lätogassak meg, miket väsäroljak a következö härom hetre, s a kis kedvenceimmel hogyan töltsek minel több idöt. Van akire nem is maradt, csak egy telefonhiväsra, pedig megerdemelte volna. Emiatt gyakran lelkiismeretfurdaläsom van...

Penteken meg a vonatrol felhivtalak, mert a heten, tobbszor is irtad mailban, hogy szeretnel velem a hetvegen talalkozni. Nem gondoltam semmi fontosra, csupän arra, a vizsgäd utän ugyis bent vagy a värosban, s talän vettel nekem a Bibliämhoz eves Utmutatot. Hät nem...

Talälkoznunk KELL, s ezt en annyira termeszetesnek vettem, s annyira hianyzik nap mint nap az, hogy beszämolj, Säränk epp aznap mit alakitott, hogy elsok kozt voltal a sorban, akikkel talalkoztam, mit sem sejtve.

Kestel, megis mosolyogva jottel a hosszu szovetkabätodban, a piros saladban, a tolem kapott taskaddal es a hirrel, KISBABAT VARSZ. Annyira meglepodtem, hogy sokaig meg sem tudtam szolalni. Aztan jott az aggodas pillanata, mi lesz a Petöben, s hogyan lesz igy meg a diplomad... Mi lesz az egeszsegeddel, hiszen Saca meg mindig cicizik... Hogy fogjatok ezt birni? Es milyen dolog ez kulonben is? Megbeszeltuk, hogy egyszer egyutt is leszunk kismamak... Ha Ti ilyen szepen gyarapodtok, az 4-et värod majd, mire en az elsöt... Teljesen rutinos anya leszel mär addigra... Mär most is az vagy. Olyan anyuci vagy, mint amilyen a nagykönyvben van, mint az en ANYUKAM, csak ö egy kicsit meg nälad is jobb, mert ö megiscsak a mienk. Most ujra elovehetjuk a kepeket, amiket meg ket eve äprilisban keszitettem, hogy most a mi kis Säränk adjon joslatot, fiu vagy läny testverkeje lesz. Anno Irenke neni välasztott, meglehetösen jol... Mäjus vegen kiderult, Särikät värsz. Mint aki mit sem erezve, penteken abban a poloban jottem haza, amit kölcsönadtam, mikor pocaklakos voltäl Säräval... :) Micsoda veletlenek :)

Huh, Katicäm, hät a karäcsonyi jokivänsäg "minden csalädban kivänunk egy ujabb kisbabät" esz, nälunk mär duplän teljesül :) Kerem a jo Istent, hogy Neked es a mäsik kis pocaklakos örzövedö putbilltartos kiskedvenc Äginknak, hogy olyan makk egeszsegesek legyetek vegig es egyutt es alatta es utana, hogy mindenki bennetek lässa az eröt, ami csak egy anyäban rejlik, amikor kihord, vilägra hoz, majd felnevel egy gyereket.

Jah, es ahogy Anyukam mondana... "gyors szules es annyi anyatej, hogy a sarkon tudd ärulni" :) (Katicäm Säräjänak mär van ket tejtestvere, mert a jo Isten gazdagon adomänyoz.)

SZERETLEK! Es boldog vagyok, hogy anno talalkoznunk kellett a nagyvilagban, mert hihetetlen, mennyi elmennyel, erzelemmel, pillanattal lettem gazdagabb. Örülök nektek :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

Abschied von Hl. Nikolaus

2008.01.12. 09:28 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Tegnap a nagy pakolás és rohanás után bementem a városba, hogy kijelentkezzek. Kaptam a jó Istentől még egy délutánt, hogy elbúcsúzzak. Nem mondom, nagyon nehéz volt. Pont delet ütött a Hl. Nikolaus főtemplom tornya mikor a főtérre értem. Megálltam, s csak hallgattam, ahogy percekig harangoznak. Vicces, mert a Hl. Nikolaus elkezdi a harangszót, majd továbbadja, a városkapunak, onnan tovább megy a belvárosi evangélikusig a déli harangozás, majd újra a Hl. Nikolaus harangozik, ő kezdi és zárja a sort. A város főterén nincs kiírva a szentünkre, hogyan hívják, de tegnap megtudtam, ő Hl. Nikolaus. A Hl. rövidítés a „heilig”-ból jön, vagyis szent.

A főtéren nagyon finom virslit ettem pároltkáposztával és pereccel. Jól esett. Meleg is volt, meg nagyon szeretem az ő pároltkáposztájukat. Savanyított fehérkáposztát dinsztelnek meg, s fűszereket csak az érlelés alatt adnak hozzá, mikor párolják, akkor már nem.

A cím…az Abschied azt jelenti, hogy búcsúzás, elköszönés. Tehát a cím Búcsú szent Miklóstól. Ahogy álltam vele szemben, eszembe jutott az első találkozásunk. Szeptember volt, az első hétvégém Rosenheimban. A főtéren taálkoztunk. Verőfényes napsütés vett körül és sok bajor. Az őszi fesztivál hétvégéje volt. Mindenki népviseletet öltött, csodálom, hogy a vicces bajorok, nem aggattak Rád valamit, a maguk és mások szórakoztatása kedvéért. Látszott, hogy a nagy szobor szemeiddel mosolyogva tekintesz ránk és örülsz, hogy mindenki szárnyal.

Nem volt olyan hét, hogy ne találkoztunk volna, mert feltöltődni gyakran bejártam a belvárosba, s akkor mindig beköszöntem hozzád. Karácsony előtt, amikor már adventi készülődésben égett a kis városunk, a szobrod elé emeltek színpadot. Úgy tűnik, téged mindenki tiszteletben tart.

A szobroddal szemben van a nagytemplom, amit rólad neveztek el. Tegnap mentem be először oda hálát adni. Monumentális épület, épp külső felújítás alatt. Belül csend, az üvegablakokon besütött a fény. Megható volt. Beszélgettem kicsit a feljebbvalónkkal. Sok kérdés van, amire még nem kaptam választ, s egyszer nagyon szeretném megtudni. Vajon visszatalálok még ide? Teljesülnek a vágyaim?

Valamint szeretnék annyi erőt és türelmet, hogy ezt a krízisidőszakot, hamar megéljem, s legyen bennem annyi humor, hogy tudjak minden apróságon nevetni, ami még jöhet, s csak a nagyobb dolgokon sírni, egy kicsit. Tudom, hogy most nem csak nekem nehéz, mert Apáék is otthon aggódnak, meg Ákos, Ágiék, miközben tudják, hogy nem nagyon tudnak segíteni. De azért nagyon jól esik, hogy naponta jönnek a kis segítőimtől az sms-ek, e-mailok. Köszönöm :o)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2007. január 3. Búcsúnap

2008.01.12. 09:27 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Tegnap nagyon zűrös napom volt, mert 3-kor keltem, s az egész napom másról sem szólt csak a kapkodásról, rohanásról, idegeskedésről. Tegnap kellett 10-kor kiköltöznöm. Persze, nem jött a főbérlő, így rátelefonáltam, de minden rendben ment, az 1000 euroból visszakaptam 855-öt, mert levont 110 euro lakásdíjat még, mert múltkor annyival adósa maradtam, meg 35 eurot azért, mert nem voltam otthon, mikor jött a fűtésleolvasó. Marha jó, nem lett szólva, mikor jön, s így ő mondta, hogy a 4 hónapra, ennyi pluszt kér, de már nem érdekel.

Örülök, hogy ennyivel megszabadultam tőle, mert a falra, felragasztottam képeket blueteck-kel, s zsírfoltot hagyott a falon. Persze vagy 100 kis bogyót raktam fel, mert 30 kép volt a falon, s nagy móka volt azt onnan egyáltalán leszedni. Szerencsére nem vette észre.

Meg reggel 3/4 8-ra jött egy ismerősöm, hogy a cuccaim nála időzzenek, míg nem jön a költöztetős mikrobusz. Nagyon sok cuccom volt, az egész előszoba abban úszott, a végén már sírtam, hogy ez hogyan fog beférni és persze hány fuvar lesz. Tamás autójába pont befért minden, aztán jött a főbérlő, s mondta, hogy nem érdekli hogy mit csinálok, de ő most magával viszi a lakáskulcsokat és csak csapjam be magam után az ajtót. Erre mondtam neki, hogy ez mind szép és jó, de még el kell mennem a lakásból kijelentkezni, s nem akarok sok pakkal. Erre mondta, hogy akkor vigyem el neki a kulcsot mit tudom én hova, mert az nem jó, ha a postaládába bedobom. Hozzáteszem, a postaládához, csak 1 kulcs van, ami idáig nálam, majd tegnaptól nála van, tehát csak ő jutott volna hozzá. Mindegy. Egy bolond.

Aztán telefon Tamásnak és Katának, akinek a pincéjükben bújik meg a cuccom, hogy legyenek drágák értem jönni, mert 7 csomagot nem birok el egyedül, s nem tudom átvinni sem darabjaiban, mert nincs kulcsom. Segítettek : )

Aztán tegnap délután kijelentkezés, albérletfixálás telefonon, időpont a megnézésre. Aztán vissza Tamásékhoz, ott aludtam.

Mondanom sem kell, hogy a 7 albi lehetőségből, kettőre ment simán időpont, egy csak szombattól lenne ott, egy pedig 3 embernek akarja még megmutatni a lakást, s csak két hét múlva tudná nekem megmutatni. Az agyam eldobtam, mikor elmondtam a srácnak, hogy nekem ez nagyon fontos és szükségem lenne rá, akár azonnal. Jah, másik 3 ember fel sem vette a mobilját, persze vissza sem hívott. Így ma két címre megyek, talán 3-ra, de azt még le kéne fixálnom.

Ma reggel fél 8-kor, 6 csomaggal elindultam Bécsbe. Épp Salzburg és Linz között vagyok már, csak itt nincs net, de dugasz igen :) Rosenheimben Tamás kihozott a vonatmegállóig, majd átszálltam Salzburgban. Nah, ott fakadtam sírva, mert ez a sok cucc, nagyon nem akart engedelmeskedni… lássuk, 1 laptop, 1 hátizsák, 1 Decatlonos szatyor, 1 db 25 literes full teli, húzhatós hátizsák és 1db 60 literes full teli hátizsák, valamint egy Ikeás zacskó, amiben az ágyneműm van bepréselve, mondanom sem kell, alig bírtam összefogni a fülét. A beöltözésem: hátamra a 60 literes, jobb váll laptop, bal váll Decatlonos, előröl a hátizsák, jobb kéz IKEA-s zacsi, bal kéz 25 literes tatyót húzva… Mondanom sem kell, megejtettem egy lépcső le- és feljáratot, a végén már hullottak a könnyeim rendsen. Lehet, kicsit elegem van?

Azonban nagyon kis drága mindenki, mert sok-sok sms-t kapok, amikre nem mindenkinek válaszolok, mert persze a kártyámon lassan egy fillér sincs.

Jó lenne, ha ma valamelyik albérlet összejönne, mert ugyan van T-com-os telefonkártyám, de akkor vennék egy mobilkártyát is. Majd megkérdezem a családot, ők melyik szolgáltatónál vannak, s van-e olyan opció vagy csomag, hogy mi ingyen hívjuk egymást, mert az nagyon hasznos lenne. Itt kint, magyar kártyával majd 100 Ft-ot fizetek percenként egy híváskapcsolásért, 120-at, ha én hívok, 90 Ft az sms, szóval nagy rablás. Telefonkártyával, ha a bajoroktól hívtam az osztrákokat, mobilra, akkor kb. 2.5 perc volt 1 euro. Szóval, nem mondom, hogy barátságosabb, de az mégiscsak egy utcai fülke…

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

Mäsodik nap :)

2008.01.08. 22:35 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Abschied - Raadasnap

2008.01.08. 22:34 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá! · 1 trackback

Bucsunap

2008.01.08. 22:34 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Különös szilveszter :)

2008.01.02. 08:12 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Majd nemsokára erről is beszámolok :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Még Rosenheimben

2008.01.02. 08:03 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Tegnap este érkeztem meg, minden a legnagyobb rendben volt. Azon kívül, hogy Salzburgban, a vonatajtó nem akart kinyílni, s egy egész vagont vágtattam át kismillió cuccal. Persze, mire a másik ajtóhoz értem, már szálltak fel az emberek, s valahogy nem nagyon értették vajon miért csak most szállunk le. Szó, ami szó, egy pillanatra átfutott bennem, hogy hamarabb indul el a vonat Münchenbe, mint ahogy innen lejutok... Persze, mondanom sem kell, hogy az emberek, a böhöm nagy bőröndjüket a folyosón tartják, így menekülni is nehéz volt :) Azért ez mondjuk tűz esetén nem lett volna ennyire vicces. Jól elértem a csatlakozást, s a kalauzbácsi is tündéri volt, mint mindig. Mihelyt az emberek az első szavad kiejtése után rájönnek, hogy erősen töröd a nyelvet, azonnal szép lassan, szájbarágósan kezdenek beszélni, mindent többször elmondva. Ez néha kicsit vicces, de mindig érzi benne az ember az odafigyelést.

Mikor Rosenheimban kiszálltam, nagy hó fogadott. A magas lépcsőn, nagyon féltem, tartottam, hogy megcsúszom a sok cuccal, de szerencsére nem történt semmi. Az időjárás kedvező volt egy esti sétára, nem esett a hó, szép világos volt és nem volt hideg. Talán a havas utcáktól volt olyan világos, de hazafelé többször megfordulva szemléltem meg utoljára a kis kedvenc utcácskáim, s raktam el befőttnek magamnak, öregkoromra. Annyira kihalt volt minden, hogy a folyónál csak álltam és hallgattam, ahogy a kövekbe megakadva továbbfut a víz. Az én életembe is vannak ilyen hangok :)

Már éhes voltam, mikor hazaértem, de szerencsére a mélyhűtőmben volt még sonkás kroasson, azt gyorsan megsütöttem, meg cola. Andreas is itthon volt, örültem neki. Inez és az új fiú nem. Gondolom, már nem is nagyon találkozok velük. Ineznek persze jókora kupija volt a mosogatóban és a szemét is púpig volt. Egyszerűen nem értem, miért nem lehet elmosogatni, ráadásul mindig a salátalevéltől kezdve a sonkadarabig át minden van a mosogatókagylóban. Így mindent akkurátusan kiszedtem neki egy dobozba, s a mosogatóban lévő szemetét is odatettem. Nem értem, miért jó ez neki. Nem ciki a fiúk előtt, hogy olyan trehány, hogy Andreas mosogat el gyakran helyette?

Aztán este utolsó mosások, meg pakolás. E-mailokat is írogattam sokaknak, mert Judit, a jövőbeni "családom" anyukája keresgélt nekem magyar albérleteket, s még azoknak is írtam, mert akkor azokat is megnézném, s több közül döntenék, ha visszaírnának, s még szabad a szoba. Egy már kiesett, mert lefoglalták, de az a lakótárs prof. lett volna a Bcsi Zenei Akadémián, így talán jobban jártam :) Remélem megsegít a jó Isten, s küld nekem valami kis egyszerű, de jó albérletet. Sokaknak írtam már, sokak válaszoltak is. Egy tetszik, de Judit szerint nincs valami közel. Ezt én is tudtam, de gondoltam, ha ló nincs... Úgyhogy még várom a friss híreket.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Óév

2007.12.31. 11:15 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Mindenható Isten!
Ismét eltelt egy év, s nagy lépéssel ismét közelebb jutottunk a túlvilághoz.
Minél inkább haladnak az évek, annál többen költöznek át szeretetteink
közül, és szívünk mindenkinek elköltözésénél újra meg újra elszorul a
fájdalomtól, mert habár hisszük és tudjuk is, hogy ők élnek s hogy
viszontlátjuk egymást, az emberi szívet ilyen elvállásoknál mégis elfogja a
fájdalom, mert az a viszony, ami eddig a földön fennállott, mint ilyen mégis
csak megszűnik, és tisztán a szellemi szeretet összeköttetésévé változik át.
Mindenható Atyánk!
Az év zárultával hálát adok Neked mindenért amit adtál, a szenvedésekért
éppen úgy, mint az örömökért.
Komolyan meg akarom vizsgálni magamat, hogy az elmúlt éven át lélekben jobbá
lettem-e?
Küzdöttem-e hibáim ellen?
Bensőmben közelebb jutottam-e Hozzád és a szellemi élethez, s ez az év
előrehaladást hozott-e számomra?
Mindenható Istenem, esdve kérem áldásodat és kegyelmedet a következő évre.

(Adelma szilveszteri Imája)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

Friss hírek

2007.12.28. 19:36 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Kedveskéim!

Mégsem megyünk kettecskén vissza Rosenheimba, mert nem kaptunk olcsón jegyet, így ez ugrott. Emiatt jócskán kiakadtam tegnap, hiszen ott sokkal hidegebb van, s eszembe nem jutott volna, hogy hamarabb vegyünk vissza jegyet... Ez van, nem lesz Édes2. Én 1-én, a nappali vonattal megyek majd vissza, addig itthon nyugvás, családozás, barátnőzés, pihizés, Ákos.

Bécsbe 3-a és 8-a között költözök majd valamikor, sajna még semmi nem pontos. 7-én már dogoznom kéne. Szóval, nagy a szorítás :) Albérlet ügyben már jónéhánynak írtam, amelyik a legjobban tetszik, vissza is írt, az 5. kerületben. Viszont odacsak 7, 8-a körül tudnék költözni. Még persze sehol nem láttam egy lakást sem, úgyhogy majd az elsőt elfoglalom valószínű, nem lesz nagy válogatás, csak rögtönzött bekerítés. Mindenképp 300 euro alatt kerestem amiben már minden költség benne van, rezsi, internet, telefon, tralala... Meglátjuk :) Csoda az élet, lesz egy újabbik szuper munkám, más már nem is kell :) Amilyen szerencsés vagyok, tuti a lakás és a lakótársak is helyesek lesznek :) Már az új szobámba beruháztam néhány képkeretre és egy asztali lámpára is... Nagy költségek voltak :) De ezek nagyon fontosak... ;o)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Rosenheim 2007, karácsonyi gömb

2007.12.25. 21:22 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Te kis gömb...
Rádnéztem, s tudtam, te vagy Rosenheim - 2007.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy minden évben megajándékozom majd az év karácsonyfáját egy újabb gömbbel, ami arra az évre emlékeztet.
Majd valami szép szalagot is keresek Rád, amire ráírom, hogy 2007., mert megérdemled :) Most, ahogy ezt leírtam, jutott eszembe, hogy nem szeptember 1-ével kezdődött az év, hanem már előtte is :) Valahogy talán azok az eseményekre is illenek erre a jó nagy gömbre, hiszen életszakaszokat megkezdő és lezáró pillanatok történtek velem ebben az évben. Sikeres államvizsgát tettem, vicces állásinterjú, majd diplomaosztó, nyelvvizsga, tervezgetés, majd az első nagybetűs ÉLET...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Képeslapunk

2007.12.25. 19:42 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Meglepetés

2007.12.25. 19:40 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Egy jó kis közös délutánunk után, átnyújtottál nekem egy karácsonyi ajándékot. Mondtad, hogy karácsonykor bontsam majd ki. Én is átadtam a kis ajándékom, azzal a kritériummal, hogy te pedig gyújtsd majd meg az én ajándékom :) Kaptál egy ugyanolyan lámpa alakú, angyalkás, mécsest, mint amilyet én is vettem magamnak.

Valahogy arra ébredtem rá, mindenkinek olyan apróságot kell ajándékoznunk, amit ha minden karácsonykor elővesz, talán eszébe jutunk vagy egy kedves óévi pillanata az ünnepekre készülés feszültségei között. Tavaly és most is ilyen karácsonyi ajándékokkal készültünk sokaknak. És láttuk majdnem mindenkinél a tavaly készített ajándékokat :)))) Annyira boldog voltam! Tavaly mindenki ajtódíszt kapott, arany színű díszekkel, most pedig képkeretbe kaptak egy szép idézetet és egy kézzel készített angyalkát. Nagyon jól esett :) Valahogy azt éreztem, tuti... nem dolgoztunk hiába :) Nem csak kiteszik jövő évben, de még örültek is neki :)))

Aztán 25-én jött az ajándék kibontása. Te is mondtad, a tárgy, nem lesz meglepetés, mert mindenki ugyanilyen ajándékot kap, s volt szerencsém a csomagolásban résztvenni... :) Ami eszembe jutatta, mennyire fontos, hogy néha ne csak a lányocskád vagy egy konyhaasztal, hanem kézműveskedés közben is együtt legyünk. /Megjegyzem, utolsó alkalmunk erre két gipszmaszk elkészítése volt, még 2006. januárjában, Mascher Robinál, Technikán. Sárika előtte lévő nap volt 9 mm a pocakodban, emlékszel?/ Mellékesen, szükséged is volt rám, hogy a férjecskéd által tervezett gyönyörű naptároknak szánt csomagolópapírok (elegendő mennyiség), ne fogyjon el már félidőben. :) :) De pont ezért szeretlek, mert kiegészítjük egymást. Sárikádat Papája olyan kedvességel foglalta le, hogy remélem a mi nagypapijaink is ilyen szuperek lesznek, mert nagyon felnézek rá amiatt, ahogyan Sárát szórakoztatja.

Szóval... Azt mondtad, úgyis tudom, mi van benne, de van benne egy kis meglepetés is. Hát kibontottam, elkezdtem lapozgatni a naptárat :) Felfedeztem benne 2 hónapnál is Sára és én közös képeinket. Nagyot dobbant a szívem... annyira drága vagy. Aztán belegondoltam, hogy remélem, a maradék 14 naptárban, augusztuskor, nem az én fürdőruhás képemet nézik, de megnyugtattál, s nevettél. Szeretlek nagyon!

Még a névnapomkor elküldted az ajándékom, ami egy jó kis munkád volt, sok Sára-Szilvó képpel. Ez a kép is benne volt a csomagban, majd kiteszem a falamra, az albérletben. :) Sok tőletek kapott kép van fent a falamon, a nagy fürdőruháson kívül, mert azt mindig a Bibliámban tartom, ottcsak a jó Isten látja :))))))))))))))))))))

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Búcsúpuszi

2007.12.24. 18:37 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Karácsonykor...

Még várat magára, megható lesz :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Téligyerek

2007.12.24. 18:36 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Ez egy nagyon vicces kis dolog, mihelyt lesz időm, le is írom :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Ady Endre: Karácsony

2007.12.24. 18:34 sz.i.l.v.o.in.Ro.

http://www.indavideo.hu/video/Ady_Endre__Karacsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.

De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Csodanapok

2007.12.20. 15:59 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Tegnap jöttem haza Rosenheimból. A telekocsit lemondtam 21-ére, mert bécsbe voltam hivatalos. Egy családot mentem meglátogatni.
Kora hajnalban feküdtem le, mert a kedd reggeli "felfordulás", kissé felforgatta az életem, még a lakásban kellett pakolnom, takarítanom, majd akarácsonyi ajándékokat és mindent, amit haza szerettem volna most hozni, azt mozgósítani kellett.
Reggel, a fél 7-es busszal indulás, a vonatom fél 8-kor indult Salzburgba. A váróteremben pezsgett az élet, Müncenből jöttek-mentek az emberek dolgoni, iskolába. Aztán Salzburgból tovább Bécsbe. Az úton sok szép táj, havas minden. Bajorországban alig volt fehér valami is, Ausztriában már inkább. Próbáltam aludni, hogy a fél keltes elalvás és a reggel 5 órai kelés minél kevésbé látszódjon meg rajtam.
Bécsbe érvén, a poggyászőrzőt, ami egy szekrényke, 4 euroért vettem igénybe... Csak 24 órás opció van, tehát se 3 órát, se heteket nem tölthet a cuccom a bőrönőrzőben.
Folytatom kicsit később...
Sárikám ahogy alszik, élvezem a szuszogását :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

HTML