Ismét eltelt egy közös hétvége a lánykákkal. Kicsi Bella már szombaton betegen ébredt, folyt az orra, hőemelkedése volt. A szülők tervei között ugyan az szerepelt, hogy ezt a hétvégét Londonban töltik, de kérdőjelek léptek fel. Majd sok-sok "visszajöjj" és "Mókuska, mókuska, felmászott a fára" (hála Jani mamának) után megnyugodtak a kedélyek, az ősök távoztak, a lányok kiszabadultak a gyerekszobából. Húha, jött a felismerés, hogy a Mami és Apa sehol. Bella első reflektálása: "visszajöjj", aztán: "Apa este visszajöjj.", aztán: "Apa este vonattal, busszal visszajöjj.", majd én is pótoltam ezt a mondatot: "Apa SZERDA este vonattal, busszal, REPÜLŐVEL visszajön.". Még szerencse, hogy nem tudják, ma még csak szombat van, s még nem számolgatják, hányat kell aludni szerdáig, s még azt sem tudják, melyik nap jön melyik után... Mert, akkor jön majd aztán a feketeleves... :) Jah, említésre méltó, hogy mivel Apa nem pilóta,ezért nem valószínű, hogy minden este repülővel is jön haza, vagyis messzire ment. Huh, bonyolult.
A hét elején volt egy kisebb rémálmom, hogy a lányokkal lesz valami a hétvégén, így Mamival minden mozgósítható telefonszámot összeirattam. Apa kiparkolta nekem az autót, méghozzá olyan előrelátóan, hogy ne tudjanak mögém beállni. Ez egy nagyon poztív cselekedet volt, mert a garázsban, a viszapillantótükrök mellett kb. 15-15 cm hely lett volna :)
A hétvégénk betegesen telt, Dorka is elkapta a betegséget, majd a szombaton délben érkezett segítőkezű Mama is. Így ugyan Ákosom itt volt a hétvégén, de egy csodás péntek estéről tudok csak beszámolni, mert szombaton este már a családnál kellett aludnunk.
A napok teltek, játszottunk, főztünk, nevettünk, fürödtünk, olvastunk, fényképeket nézegettünk, labdáztunk, forogtunk, néztük a szelet, sajnos Bellával csak egyszer sétáltunk, akkor is esett az eső, így az csak egy nagyon rövid buszozásra degradálódott, míg kikísértük Ákost Hietzingbe. Mindegyikönket megviselte, hogy délután nem tudunk motorra és triciklire pattanva kiszellőztetni a fejünket, mert az olyan jó kis időtöltés.
A vasárnap nagy hőstette, hogy Bella engedte, miközben 10-ig számoltunk németül, hogy orrszívó-porszívóval kiszívjam az orrát. Ez Dorkának semmiség, amúgy mindegyikük szeret a porszívóval játszani, nem félnek tőle. Bella pénteken háromszor ügyesen kifújta az orrát, majd hétvégén is néhányszor, de ezt a megoldást is fontosnak tartottam. Bella Dorkát vagyis ahogy ő nevezi, Pacit a nyakánál fogva mindig odavezeti hozzám, ha orrszívást hirdetek, majd közli, hogy "Bella nem!". Illetve rosszul írom, ez nem is helyes így... nem Bella, hanem Ella, mert a bé betű helyett egy kinyújtott nyelvvel kezdi nevének kiejtését.
Hétfő este megkértem Mamát, ő altassa a lányokat. Izabella minden egyes alvás (legyen az este vagy délutáni), közli, ki altassa őket. Tehát pl. "Mama pápá, Ijó jöjjön!". ez persze ma este is így történt, ami szegény nagyinak biztosan nem esik jól. Azonban közöltem, hogy ma már nem alszik itt Szilvó, de délben visszajön. Erre a kis Bella: "MARAD!" Még sosem hallottam, hogy ezt a szót ejtette volna ki a szájából, a gyere ide és a gyere vissza helyett, mindig csak a "vissza jöjj/jön"-t mondta. Nagyon örültem neki. Hiszen ebben a szóban, annyira sok pozitív érzelem van... kötődök hozzád; jó veled; hiányoznál; nem akarom, hogy elmenj.
