Vannak pillanatok az életünkben, amiket ha törik, ha szakad, ki kell várnunk.
Bármilyen szakmában, élethivatásban, családi kötelékben vagy feladatban vagyunk, mindannyiunk kűzd célokért, amik nélkül az életünk sivárabb, szárazabb, fakóbb lenne.
Ezek a megmérettetések erősebbé, türelmesebbé, keményebbé, szikárabbá munkálhatnak bennünket.
Engem néha megtörnek, máskor magasba emelnek. Szárnyakat adnak vagy szöges drótba burkolnak. Változó. Ahogyan az is, miként dolgozom fel azokat.
Egy biztos. Tanuló tendenciát mutatok.
Minden elért, elérhető vagy jelenleg elérhetetlen feladatban keresem a miérteket. Nem másoktól, hanem magamban. Ez már egy érdekesebb megvilágítás.
Az éremnek azonban két oldala van így is…
1) Mókuskerékben futkározva pörgök a magam megoldásai malmában.
2) Ha éppen ki tudok szállni a malomkerékből, megveregethetem a magam vállát. :o)
Az utóbbi fél évben születtek meg mókuskerekes döntések, célok, vágyak, feladatok.
- Talán a legtöbb kilométert Ákossal kapcsolatban tapostam, de megérte. A történet végét hamarabb feldolgoztam, mint ahogy az az életben lejátszódott volna. :o)
- Dorka jár és áll. Önállóan, éppen csak annyi böködéssel, amennyi a látáskorlátozottsága miatt szükséges. :o) Teljesítettem a feladatom. :o)
- Fixálódtak bennem lehetséges Mr.Big „elvárt” tulajdonságai. :o)
- Istenkapcsolat. :o)
