Reggel volt. Valahogy mindig pontban 10-kor érkezem. Már várt és az a nyitott ajtóban üldögélt a két kis sarkán. Örült nekem. Jó kedve volt. A Mami szerint, már várhatott, hogy vele legyek, foglalkozzak vele. Sétáltunk, autóztunk, nagy sikongatások, széles mosolyok. Tényleg várt rám, hálás közönség. A tűz és víz, örök harcok, kompromisszumok, lehetőségek, élmények, megerősítések, huncutságok, hangulatvátozások, maga az ÉLET.
Várt
2008.02.13. 22:37 sz.i.l.v.o.in.Ro.
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
J.L:SZ. 2008.02.14. 06:07:25
