... az osztrák állam lakosa vagyok.
Nos, ez azért nagy szó, mert három héttel ezelőtt benyújtottam egy bejelentkezési lapot, amin elképesztő sok dolognak kellett szerepelnie. Csatoltam hozzá a személyi igazolványom fénymásolatát is, no meg a jogosítványomét is, hiszen Magyarországon egy igazolvány vagy bejelentkezés készíttetésekor minimum két okmánnyal kell magad igazolnod. Szóval, precízség felsőfokon. Mindezt feladtam ajánlva, postán (ez is egy bejelentkezési lehetőség volt), hogy ne kelljen a tanácsnál az időm tölteni, de válasz nem jött... Megelégeltem, ma volt elég időm délelőtt és elmentem utánajárni a dolgoknak.
Ráébredtem, hogy ez a bejelntkezés nem is olyan bonyolult, még egyedül sem, mint gondoltam. A bajor tanácsnál mindenféle keresztkérdést tettek fel, vallási hovatartozásomról,  meg csupa olyan dologról, amiről szerencsére itt nem kérdeztek, s igazából nem is gondolom, hogy az állami szférának köze lenne hozzá. Fél óra után sorra is kerültem. Minden nagyon gyorsan ment, mígnem rájött  az adminisztrátorkisasszonyka, hogy a bejelentő lap csupán fénymásolat. Mondta, hogy neki eredeti kell, passssz... Én tartottam magam, hogy azt már három hete elküldtem, s nem is válaszoltak rá, mire vette a fáradtságot, s megkereste a levelem. Így megkaptam a kis papírkám, az új címemmel.
Mikor megérkeztem, újdonsült címemre, vagyis a családhoz, akkor már várt egy levél a tanácstól, hogy fáradjak be, mert a személyi igazolványom, CSAK FÉNYMÁSOLVA mellékeltem. Mégis mire gondoltak? Ha feltüntetik, hogy postán is bejelentkezhetek, majd az ő extragyors ügyintézésükkel, három-néy hétre, sőt egy percre is, kiadom a kezemből a személyi igazolványom? Jupiiii, "Logika, Máté fiam!".