A mai nap korán indult. Reggel negyed 5-kor keltem, mert 6-kor indult a vonatom Ajkára. Sokan még nem tudjátok, ott lakik egy csoda nagy házban, az én anyukám nagyszívű unokatesója. A nagyszív annyit jelent, hogy lakásuk átjáróházként üzemelve, folyamatosan barátokat és rokonokat fogad, etet, beszéltet, meghallgat, nevettet, mesét hallgattat majd altat :) Jó emberek lakják azt a házat, sokat nevetünk velük mindig. Gyönyörű a kilátás és olyan friss a levegő, hogy egy budapesti tüdő ott krónikus fejfájással küzd a kemény hegyi levegővel :)
Lelkigyakorlatom 3 évvel ezelőtt kezdődött Icával. A helyszín ugyanaz, Ajka. Az utóbbi időben ezt a várost a lelkem megfrissülésével azonosítom :) A hölgy kb. 50 éves, kétunokás nagyi, füligmosolygós, pozitív ember. Igen, ember :) Akinek nem a neme a fontos, hanem az, hogy a lelke és az én lelkem megtalálja a közös utat, s segít engem magamat megtalálni, megerősíteni, változtatni. Ica egy két órás terápián keresztül segít nekem. Egy lábmaszírozással, s talpam rejtekeit feltárva elmondja, melyik szervem hogyan működik, s mit csinálok az életvitelemben jól és kevésbé jól. A csakrapontokon keresztül sokmindent megtalál, mintha egy röntgentszemmel nézne át rajtam. Néha az ember ilyenkor sírvafakad, mert az igazság képennyomja. Rájön arra, hogy nem csak érzett dolgokat, a kis lelke mélyén, de azok igazak is. Igazak a feladatok, amiket még meg kell oldania, s maga is tudja, csak fél bevallani. Ica arre is felhívta a figyelmem, hogy van még dolgom, mielőtt elmegyek. Bizony. De ez még nemsoká megér egy misét.
Továbbhaladtunk, s a lelki dolgokat is nézte, a jövőmet is. Úgy érezte, most épp egy nagyon jó periódusban vagyok, s a várhatónál jobban, kiegyensúlyozottabb lélekkel élek. Úgy gondolja, nagyon szép és nagy, egészséges szívem van, amibe sokan és mélyen beleférnek. Azonban vigyáznom is kell rá, nem szabad mindent annyira agyalósan és mélyen megélnem. Csak ami az én problémám… Határozottan érezte, hogy én már régóta menni szerettem volna, s külön élni, egyedül, majd kettecskén. Ez olyannyira igaz, hogy el sem hiszem, hogy megvalósul :) ”Nekem ott van dolgom, nekem ott vannak álmaim…” Ica megerősített abban is, hogy Ákos az, aki a legjobb ember mellettem. Kitartó, elfogadó, szeretetteljes, szerető, és minden pozitív :)) Köszi, Drága! Szeretlek! És még azt is megsúgta nekem, hogy Németország a mi közös jövőnk :) Egyre biztosabban érzem magam…
Aztán a lelkizés után megkérdezte, vannak-e kérdéseim… Volt. A fő kérdés:
- És mi az a dolog, amit még itthon kell megoldanom?
- Érzed te azt jól! – felete Ica.
- Apa? –kérdeztem sírva.
- Igen.
- Az elengedés?
- Igen. Meg kell tanulnotok elengedni egymást. Mindig szakíts rá időt, mikor hazajössz.
- Mi a dolga még itt a földön? Miért kapott egy újabb esélyt? –kérdeztem.
- Mert tanuló lélek…
Valószínűleg a legnagyobb probléma, hogy nem tudjuk egymás felé közvetíteni az érzéseinket. Mintha két különböző nyelvet beszélnénk, amit a másik nem tud. Tavaly volt 1-2 pillanat, amikor sikerült közös nevezőre jutnunk. Néha egy vállraborulás vagy SZERETLEK. Látható, vannak dolgok, amikben én is tanuló lélek vagyok…
Apa és a szeretet.
Aztán egy svédmasszázs követte a lelkimasszázst. Nagyon jól esett. Valahogy úgy maszíroz Ica, mintha az életem múlna rajta. Mintha ezzel tisztítana meg, ezzel mentene meg. Ezt is teszi! Felfrissít, feltölt, helyrezökkent, elfogad, szeret. A masszázs pont olyan volt, amit megérez az ember, nagyon átmozgatja, s édesen fáj. Csodás, ha valaki ezt el tudja találni, főleg, hogy gondolom minden „páciens” teste más. Ahhoz, hogy egy ember ezt a szolgálatot tudja űzni, biztosan nagy segítsége lehet az égből, s a földről is. Nekem is mindennap az eszembe jut. Most este is, mikor éjszakázni ment az ajkai kórház intenzív osztályára. Most én küldök neked sok erőt és türelmet!
Aztán a lelkigyakorlat utolsó felvonása egy reiki gyakorlat. Ahol az univerzum energiáit árasztja rám a testén keresztül. Ő hívja az energiát, átadja nekem. Soha ki nem fogy belőle :) Gondolkodtam a kezelés alatt, szembehunyva. Vajon mennyi idő után küldjek majd neki egy képeslapot az új kis városomról? Mikor tudom már biztosan azt írni neki, hogy jól érzem magam? Aztán más jutott az eszembe. Hihetetlen ez a nő… Ma már anyát és apát is megkezelte. Én vagyok a harmadik. Mennyi elfogadás és szeretet lehet benne? Hogyan lehetnék én is ilyen? Aztán azon is gondolkodtam, vajon a jövőmben, az új kis városkában is van-e ilyen lélekfrissítő ember? Vajon megcsalás lenne-e, ha néha elmennék máshoz, ha nincs időm leutazni? Keringtek a gondolataim. Aztán megsimogatott, s jó egészséget kívánt nekem.
Miközben kiment a mosdóba kezet mosni, én addig öltöztem. Illetve nem. Nézegettem a szekrényen lévő fényképeket és szentképeket. A jó Isten szolgája.
Beszélgettünk:
- Majd, ha már beilleszkedtél, s mindened rendeződött, írsz egy képeslapot nekem arról a szép városról? –kérdezte Ica.
- Hihetetlen vagy! –mondtam. Reiki alatt azon is gondolkodtam, mikor írjak majd neked egy képeslapot, hogy hogyan érzem magam. Ez hogy lehet?
- Ennyire együtt voltunk… Próbáld ki másnál is ezt a kezelést! Kíváncsian várom az összehasonlítást!
- Te jó ég! Azon gondolkodtam, vajon megcsalás lenne-e, ha máshoz is elmennék, mert épp úgy futja az időmből?
- Dehogy. Más is megpróbálta. Sokan visszajöttek hozzám :)
- Mert egy csoda vagy. Annyira csodálatos volt ismét, hogy mindenképp jövök még hozzád.
- Ha energiára van szükséged, x-y óráig szoktam energiát küldeni. Kíváncsi vagyok, mi lesz veled, hogyan élsz majd…
- Írni fogok kint egy internetes naplót. Majd elküldöm a címét. Örülnék, ha olvasnád.
Elbúcsúztunk, jól megölelgettük egymást, s azt mondta, Szeretlek! Hihetetlen mély érzést hagyott ezzel bennem. Repültem tőle egész nap. Úgy érzem, sokáig tart majd ez az érzés. Mindig ezekre a kellemes pillanatokra próbálok majd gondolni, ha nehéz időszak jön… Köszönöm!
