A hagyomány szerint Kristóf a 3. század derekán Szamóban (Lükia) adta életét Krisztusért. Az útonjárók patrónusáról, akinek képét ma is sok autós, motoros, révész, úton lévő magával hordja, a Legenda Aurea szerzője rajzolta a legszínesebb képet. Kristóf, a tizennégy segítő szent egyike, a népies vallásosság talán legnépszerűbb alakja, sosemvolt személy.
Élettörténetének „aranyos-legenda” változata Kristófot kánaánita óriásnak írja le (állítólag 12 könyök magas volt, több mint
Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.
Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.
Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.''
És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával.
Mert Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely a földbe szúrva menten kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani.
Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.
"Szent Kristóf arcát vándor valahányszor látva a képen,
Bármely légyen a nap, nem lel rád a halál."
A Somogyi Elek Idvességes mulatságának latin soraiból magyarított disztichon a középkort idézi, hagyományában arra utalva, hogy aki Kristóf képét bárhol meglátja, azon a napon nem fog meghalni.
NAPI ÁHITAT: Préd 3,1-8.
1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (Préd 3,1)
Minden évszak gyönyörűséges. A nyár varázsa különbözik az ősz pompájától. A tél ragyogása pedig más, mint a tavasz zsongása.
Isten életünket különböző évszakokon viszi át: eljön az öröm ideje, de a szomorúságé is; köszöntés és elbúcsúzás, építés és rombolás ideje. Az örvendezés időszaka nevetést hoz, felüdülést és megelevenedést. A gyász időszaka az Úrral való bensőséges kapcsolat ajándékát kínálja.
Életünk bármelyik időszakát is éljük most, ez nem tart örökké. Nem maradhatunk ugyanabban az életszakaszban, amint egyféle időjárás sem tarthat ki az egész évben. Az élet magával hozza a gyász, és a tánc időszakát, ideje van az ölelésnek, és az öleléstől való tartózkodásnak.
A titka ennek természetesen az, hogy Isten minden életszakaszban munkálkodik bennünk. Néha észre sem vesszük, mit cselekszik. Isten elkezdi a jó munkát, továbbviszi, és teljességgel bevégezi azt. (Fil 1,6)
Imádság: Köszönjük, Istenünk, az évszakok örömét és áldását, sokféleségét és szépségét. Add, hogy beteljesedhessen célod az életünkben. Ámen.
Hogyan növekedek életemnek ebben a szakaszában?
Matt Rusten (Illinois, USA)
