2006. január eleje, vizsgaidőszak
Ákim hazaállított egy filmmel, hogy ezt családostul meg kell néznünk. A címe, Igazából szerelem volt. Nagyon élveztem minden percét, teljesen én voltam. Olyan össze-vissza kapkodós, szeleburdi, érzelmekkel teli, szétszort. Természetesen, aki ismer, azonnal rájön, az esküvős rész a kedvencem, mert az olyan kreatív és családias, meg baráti, megható, mulatságos de egyben örök és mindenki „belejátszik”, aki csak a baráti- és családi kör krémje.
https://youtube.com/watch?v=h89BbqoPAcM
2006. március 4., Katica és Balázs hazásságot kötnek
Katica, már ekkor mély lelkek táncát járta a szívemben. A dolgok úgy alakultak, hogy egy hónap állt rendelkezésünkre az esküvőjük megszervezésében. Nem volt könnyű dolgunk… :o) Február 4–én közölted, hogy pont egy hónap múlva lesz az esküvőtök, s milyen jó, hogy ebben az évben sokára lesz húsvét, mert az esküvőtök napja még nagyböjt előtt lesz. Elárultam neked, hogy akkor majd én megtervezném a terem dekorációját, s ez lenne a ti ajándékotok tőlem. Akkor még nem tudtam, hogy nagy fába vágtam a fejszémet… 100-120 ember, sok asztal és nagy terem, de úgy vettem észre, ti értékeltétek :o) (Pénteken vettem egy olyan virágot, mint amilyen az asztalokon volt, csak más színben, mert nagyon hiányoztok, s tudtam, hogy hétfőn ünnep lesz.) A fő ajándék persze nem ez volt… Valami különlegeset szerettem volna adni, ami örökre veletek marad, de mégsem tárgy és nem is kerül nagyon sokba. A néhány sorral fentebbi dalra, gyerekkorotok képeiből, majd ifjúságotokéból, meg közös kis életetekéből csináltam apósommal egy válogatást. Huh, elég nagy melo volt megtervezni, hogyan fogják ezt majd a nagyteremben levetíteni, főleg úgy, hogy Gyuri bácsi (Balázs apukája) sem volt beavatva az ajándékba, így mindenkinek titok volt. Volt is ám meglepődés… :o) Potyogtak a könnyek, persze az enyémek is, meg nagy kacagások, majd a végén extra ölelések, mindenkin átcsörtetve. :o)))
2006. augusztus vége
Épp a Pólus moziba voltunk hivatalosak egy éjféli előadásra. Mozi Ünnep volt, így azt kihasználva, minden nap megnéztünk egy filmet. A jegyeket már megvettük, de bementünk még az élelmiszerüzletbe édességet venni. Te a sor végén álltál, mikor felcsendült ez az ominózus zene, amit te is nagyon szeretsz, s röpködve szaladtam hozzá, átölelni. Ezt most épp nagyon rossz leírni, mert ugye pont fél éve nem vagy velem nap mint nap. Akkor azt mondtam, olyan jó lenne, ha egyszer ezt az egyik évfordulónkon, pont leadnák a Trófea Étteremben is.
2006. október 17. Két év, Trófea Étterem
Extra nőcisen megérkeztem az étteremhez, s csak ott találkoztunk. Tavaly is megleptél valamivel, gondoltam, most is lesz majd valami kis meglepetés. Felmentünk az asztalunkhoz, de az asztalon csak a szokásos teríték, pedig az első évfordulónkon, egy szál rózsa, egy könyv és egy pislákoló gyertya fogadott ott. Gondoltam magamban, biztosan most otthon akarsz majd meglepni. Valahogy feszült voltam, éreztem benned, hogy te is az vagy. Megérkezett a pincér, hogy italkívánságainkat feljegyezze, akivel te derekasan közölted, hogy jöjjön vissza egy kicsit később. Huh, te jó ég! Nagyon „beparáztam”! Most te újra meg akarod kérni a kezem? Ugye nem? Most nincs a kapcsolatunk olyan nyerő pozícióban, hogy örömest a nyakadba ugorjak… Te jó ég, mit akarsz mondani? A feszültség egyre csak nőtt bennem és sírni tudtam volna. Könyörgöm, ne most! Ekkor megszólalt az augusztusban megkívánt zene, lámpák leoltva, s a pincér két pohár pezsgővel, egy nagy csomag ajándékkal állt elő… Az ajándéknak nagyon örültem, egy felnőtt társasjáték volt benne, amire nagyon vágytam, s egy szép virág, amit előtte lévő hétvégén néztem ki egy virágboltban. :o) A játékkal először a Csodák Palotájában játszottunk végig egy egész délelőttöt. Ennek örömére kaptam egyet tőled. :o)
2008. február vége
Megbeszéltük az esküvőnk napját. Ha már gyerekeink lesznek velük, ha még nem lesznek, akkor nélkülük fogunk ünnepelni. Azon viccelődtünk, hogyha ebben az évben megéljük márc. 23-at, akkor már kevesebb idő van hátra az esküvőnkig, mint amennyi időt eddig leéldegéltünk együtt, illetve jelenleg sajnos külön. Sok párnál nem értettem, miért vártak annyira sok időt a házassággal. Valahogy kezdek belelátni, hogy az egyetemi évek alatt megismerkednek az emberek, aztán diploma (már eltelt addigra 3 év), majd kicsit talpra állnak (másik 3 év), s aztán összekötik az életüket hivatalosan is.
