"Jön már a hegyeken

az örömhírt hozó,

aki békességet hirdet!"

(Náhum próféta könyve 2.1) 

Vizespohár kísérlet... Amikor este lefekszel, gondolj egy nagyon fontos problémádra, amit nagyon szeretnél megoldani. Idd meg a poharadban lévő víz felét. Aludj egy jót! Reggel ébredj úgy, hogy már tudod a megoldást! :o) És hálából idd meg a másik félpohár vizet :o)

Nos, sokan tudjátok, hogy mostanában nagyon bánt engem, ez az áthelyezés dolog. Sokat tépelődtem rajta, mitévő legyek. Amikor szeptember 25-én kiderült, hogy 3 hét után áthelyeznek, Rohrdorfba, az iskolatagozatra, azonnal fel akartam mondani. Tudtam, ki dolgozik ott és azt is, nem szeretnék vele dolgozni. Aztán teltek a hetek, s szenvedtem. Hol kevsébé, hol jobban, dicséretet alig hallottam, szidást, elmarasztalást, alázó beszólásokat aktívabban. Eljött az őszi szünet, Ákosom itt volt velem, feltöltődtem, s úgy döntöttem, megpróbálom kihúzni nyárig. Csupa kedvvel jöttem vissza, persze félelemmel is, miben nem fogok megfelelni, mi lesz ismét rossz.

Hét hete dolgozok itt, s a 2., a 4., 5.,7. hét nagyon kritikus volt. Görcsölve mentem be dolgozni, azon gondolkodva, mit rontok ma majd el, hogyan gyorsítsak a tempómon, hogyan magyarázzam ki magam olyan helyzetekből, ahol rossz embernek néznek, pedig semmi ilyet nem tettem. Valahogy azt érzetem, én ide csak azért kellettem, hogy legyen egy "ügyeletes".

Rágtam magam, hogyan tudnék változni, többet adni, jobban odafigyelni, változni, okulni, s mellette boldogan élni. Az utolsó a legfontosabb. A jelenlegi munkám mellett érzem, hogy elveszek, már nem vagyok olyan, mint amikor kiköltöztem, magamba burkolózok, boldogtalan vagyok. Istenem, vajon mit érezhetnek a szüleim? Csalódott vagyok. Csalódtam magamban, hogy ennyire nem megy ez az egész... Valahol meg örülök neki, hogy kibírtam már ezt a két hónapot, mert sokat tanultam, amit egy nem stresszes helyen hasznosíthatok majd. 

Isten azért rendelte most nekem ezt a munát, mert tudta, hogy van még mit tanulnom, s inkább most tör össze, mint már 10 éves tapasztalattal. Illetve remélem. Tudom, hogy minden nap velem volt, s attól még, hogy nem dicsértek, Ő megölelt minden reggel. Sok segítséget küldött. Az Apukám olyan bölcs dolgokat mondd, hogy csak nézek. Anya minden nap megörvendeztet valami jó hírrel. A szuper tesóm éjjnek idején hazafuvaroz. A pasim meg csak átölel és hagyja, hogy kibőgjem 14 nap búját. A barátnőim bíztatnak és büszkék rám. Minden nap több e-mail és üzenet érkezik, amelyikből egy biztosan nagyon sziven talál. Mit akarok még?

Mit akarok még? Egy másik állást, ahol újra magam lehetek, extrafeszütségek nélkül. Szeretnék fütyürészve hazajönni a munkából, nézegetve a leveleket. Őszinte mosolyokat látni gyerekek, kollégák és szülők arcán. Tudom, hogy nem tudok ittmaradni, Rosenheimben. Ezalatt a hét hét alatt ez is tartotta bennem a lelket, hogy milyen gyönyörű helyen élek. Szeretnék újra visszaköltözni ide.

Kedd reggelre, megittam a pohár víz felét, s meg is jött az ötlet :) Megkérdezem, beszélhetünk-e áthelyezésről, méghozzá minél hamarabb? Tudtam, hogy keresnek embert, a cégnél, mert ugye azért jó lenne náluk maradni... Úgy örültem ennek a megoldásomnak, hogy csak na :) Így mennék is, de maradnék is a cégnél :)))) Munkám is lesz és boldogabb is leszek :) Jupppiii!

Tegnap beszéltem a főnökséggel, próbálnak áthelyezést intézni nekem Starnbergbe. Starnberg Münchentől 40 percre van hévvel. Abból a városból még kb. 2km az intézet, mert egy faluban van, Niederpöckingben. Most épp a neten nem találtam róla hazsnálható térképet, az elmúlt 10 percben, de majd keresek :) Szóval, a főnökség gondolkodik majd erről... Egy képet azért mellékelek :) Ez Starnbergben készült, a tónál, nyáron, az állásinterjús utazásunk idején...

Most boldogabb vagyok, mert talán van ebből a jó nagy kakiból kiút :))))

"Isten ruház föl engem erővel."

(Zsolt 18.33)

"Hogy az Írásokból türelmet és vígasztalást merítve reménységünk legyen." (Róm 15.4)

"Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelm napján, etakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem." (Zsolt 27.5)

"Segíts, hogy megmaradjak, és gyönyörködjek a rendeléseidben." (Zsolt 119.117)

"Hagyd az Úrra útadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik." (Zsolt 37.5)

"Mutasd meg nekem az utat, amelyen járjak!" (Zsolt 143.8)

"Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled." (5Móz 31.8)

"Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre." (Ézs 26.4)

"Ne félj, mert én veled vagyok!" (Ézs 41.10)

"Isten pedig hűséges, és nem agy titeket erőtökön felül kísérteni;sőt a kisértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni." (1Kor 10.13)

"Az Úr Jézus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11.28)

"Kenyered és borod táplál engem. Te gyógyítod szívem, hogyha fáj. Maradj elem, úgy kérlek, Jézus! Maradj velem, tiéd vagyok,s neked élek már! Amíg veled járok én az úton. Minden gondom messze-messze száll... Maradj velem, úgy kérlek, Jétus! Maradj velem, tiéd vagyok, s neked élek már!"

Nincs is jobb, mint beszélgetni egy új családtaggal, közben forrócsokit inni egy őrangyalkás pohárból és egy egész sort megenni a 1.5 kilós teasütből :))))

Ma a régi kis ovimban dolgozhattam, a régi kis kollégáimmal, a régi gyerkőcökkel, szereteben. Olyannyira megnyugtatott ez a dolog, hogy rájöttem, a stressz engem egyáltalán nem motivál, sőt, romjaimba dönt.

Remélem, ma a kollégáim is úgy látták, hogy nagyon sokat fejlődtem, s segítenek majd abban, hogy mindél hamarabb újra elfoglaljam a vágyott kis palotám, a rosenheimi ovinkban.

Olyan nyugalmam volt, s szeretet, mosolygós gyerekek, szülők, akik emlékeznek rám, segítő kezek a kollégáktól, hogy próbálok várni... Kivárni, megvárni, megerősödni, tudásban gyarapodni, tűrni, bírni, szeretni, elviselni, lenyelni, nem megbántani, megvalósulni, nem megalázódni, nem megalázni, tanulni, odafigyelni, okos fogásokat ellesni, élvezni a mindennapokat, meglátni a szépet, kikapcsolódni.

Ákosom ma nagyon finom teosiben sült burgonyával és mézes-chilis csirkecombbal várt, ami a kis lestrapált buksimat, hamar kikapcsolta :)

Aztán délutáni pihi, majd nagy séta a városban... Imádok itt élni!

"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte.
A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket.
És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza."

Álltam a parkolóban, a parkolóóra előtt, mert nem volt aprópénzem. Esett az eső. Ernyőm sem volt. Több emberhez odamentem, nem tudtak pénzt váltani. Egyszer csak, megáll mellettem egy autó, letekeri az ablakot egy férfi, s megkérdezte, szükségem van-e parkolójegyre. Válaszoltam neki, hogy igen, de nincs apróm. Erre átnyújtotta az övét, ami még másnap reggelig jó volt, mert neki már nem volt rá szüksége. Én is csak 2 órát használtam. Beraktam a parkolóórába, remélem reggel 8-ig, lesz még több jó gazdája : )))

Éljen a figyelmesség!