HTML

Új életem mindennapjairól mesélek

Nos, kedves szeretteim...Csak néhányan tudtok ennek a kis naplónak a meglétéről. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan mondhatnám el a gondolataim és mindennapjaim, így döntöttem emellett az alternatíva mellett. Várom hozzászólásaitokat is, ha valamelyik írásom megérintett benneteket! Biztosan sokat írok majd, hiszen belevágok egy ismeretlen dologba, amitől még egy kicsit félek, de bátornak kell lennem, hogy értékes ember legyek. Nehéz ügy. A nagybetűs jövőmért teszem, az új és a régi családomért... Hogy boldogan teljenek majd a mindennapok! SZERETLEK TITEKET! A jó Isten vigyázza útjaink!

Friss topikok

  • vzschp: "A halál nem jelent semmit..."Szent Ágoston szövegének forrása??? Tudná valaki? Kösz' (2010.08.18. 14:03) Szent Ágoston: Ne sírj, mert szeretsz engem
  • Fleure: Gyönyörű és igaz!:-)))Tanulnunk kell! (2010.08.03. 20:34) Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
  • maris80: Kedves Szilvó! Nagyon jó volt téged látni, hogy mennyire másképp éled meg a bérmálásodat, mint a m... (2009.05.13. 13:08) 2008. május 10. Bérmálásom ünnepe
  • ichtus: Drága Szilvó! Örülök, hogy újból olvashatom a blogodat. Már hiányzott:o) Olyan jó olvasnom, hogy ... (2009.03.06. 19:32) 2009.02.25.
  • dizsego: Még most is emlékszünk az első pilanatra mikor is a szomszéd házba költöztünk és megismertünk Pety... (2008.11.27. 11:40) Varró Peti

Linkblog

Szivecske és színes szavak

2007.12.18. 11:34 sz.i.l.v.o.in.Ro.

  

Még aludtam. Csörög a mobilom, s csak felkaptam. Egy férfi beszél hozzám, nem ismerem. Valahogy a hangjában azt érzetem, mintha épp egy Pannon tarifacsomagot szeretne rámsózni, s közöltem vele, fogja rövidre a mondandóját, mert külföldön vagyok, +120Ft kapcsolási díjért percenként.

Rövidre fogta. A párja, halálos beteg. Itt vannak Bad-Aiblingben, s szükségük lenne tolmácsra. Gondoltam, ennek a fele sem tréfa. Megkértem, hogy hívjon vissza az itthoni számomon, hogy így legalább nyugton tudjunk beszélni. Éreztem, hogy segítenem kell nekik, s fél óra múlva értem jönnek, megbeszéltük.

Elmentem zuhanyozni, s lelkifurdalásom volt. Hogy gondolhattam arra, hogy valaki épp egy üzleti ajánlattal akar szórakoztatni? Miért fordult meg a fejemben, hogy nem is igaz az egész? Csalódott voltam, hogy a magyar mentalitásom feljött, de örültem, hogy ennek ellenére belementem, hogy értem jöjjenek és megadtam a címem. Jó érzés volt utána, hogy talán egy kicsit is segíthetek.

Rámcsörögtek, hogy megérkeztek. Nem Krisztiánnak hívták a fiút, aki jött értem, hanem Jánosnak, kicsit megijedtem. Újra magyar mentalitás, huh, vajon mit akarhatnak?

A belvárosba, elmentünk a buszpályaudvarra, hogy tolmácsot keressünk, kaptunk is egy telefonszámot az egyik irodában. Megkérdeztek, tudnék-e nekik valameddig segíteni, a kórházban, azonnal igent mondtam.

Odaértünk, a lány párja elmondta, mi a probléma, az orvosokat kellett volna meggyőznöm, aktívabban tevékenykedjenek, mert Emiliának minden perc számít. Aztán szavak keresgetése a váróban, majd fel kellett sietnünk, hogy az éppen viziten lévő orvosok néhány szavát megértsem. Nagyon rafináltak voltak. Mihelyt bementem a szobába, megkérdezték, tudok-e németül. Majd csak arról tereferéltek, hogy milyen gyógyszereket kapott, meg hány milligrammot. Egy értékes szó hangzott csak el, de arról tudtak. Utána szerettem volna az orvosokkal beszélni, de ők lekezelően mondták, hogy majd a tolmáccsal beszélnek. Erre mondtam, hogy Eminek minden perc számít, de ők kivonultak. Nagyon rosszul érzetem magam attól, hogy mégsem tudtam segíteni.

Aztán csak tehetetlenül álltunk a szobában, s a lány vőlegénye telefonokat intézve, megszervezte, hogy jöjjön érte mentőautó, s szállítsák haza, ott talán meg tudják menteni. Az itteni hozzáállás nagyon kevés volt.

A szoba sárga színű volt, mint a tavaszi kis lábadozó napsütés. Bíztató. Sok kincs sorakozott az asztalon, amelyen Emi fontosabb dolgai voltak. Azonban a falnak támasztva volt talán a legfontosabb :) Egy szív volt zsírkrétával rajzolva, s körülötte angol nyelvű, színessel írt bátorító, számára fontosnak tartott szavak... Angolul alig tudok, de néhány: béke, hit, remény, napraforgó, szerelem, család. Most több nem jut az eszembe, de elképesztően megható volt.

Hazafelé jutott eszembe, hogy se Emiliának, se az anyukájának nem mutatkoztam be, nem nyújtottam kezet. Valahogy ösztönből jött, hogy úgyis tudják, mi a keresztnevem, bacilusokat meg minek osztogatna az ember?

Miután hazajöttem, azonnal megnéztelek az iWiwW-en, mert a párod onnan tudta meg az én telefonszámom. A születésnapod, azon a napon van, mint amikor engem kereszteltek. :) Én fontos napnak tartom azt, s minden évben megemlékezem.

A segítséget pedig pont jókor kértétek, hiszen itt voltam még, az utolsó napomon egyedül. Ugyan alig tudtam valamit nyújtani, de biztosan az is egy fokkal jobb volt, mint a semmi. Itt nekem is nagyon sokan segítettek már önzetlenül, itt volt az ideje visszaadni :) Hiszen, ha adunk, előkészítjük az utat, hogy kapjunk újra.

Emi! Mihelyt jobban leszel, írd tovább a blogot, hogy tudjak rólad. Elolvastam, gyorsan, sebtibe, amiket eddig írtál! Otthon majd biztosan könnyebb lesz, sok barátod látogat majd, s veled vannak a legfontosabb emberek is! :)

Mélyen érintett, mikor láttam, hogy hordod a karikagyűrűd. Ugyan a gyűrűsujjad még nem elég vaskos hozzá, de láttam, a mutatóujjadon hordod. :) A zsidó kultúrában ez a szokás, hozzám az is nagyon közel áll, ez is egy jel! :) Veled van az, aki megsegít.

Mindannyiótoknak most nagyon nehéz lehet. Ekkora terhet, amekkorát most az Isten kirótt, csak nagyon erős emberek és egy összetartó család, mint ti, tudtok csak megoldani. Az én családom tavaly volt ilyen helyzetben, s nagyon jól jöttünk ki belőle, ennél jobb nem is lehetett volna talán. Olyan erős a hited, a gyógyulásban, hogy mindent legyőztök közösen! Mindenki őrangyalkája összekapaszkodik, s akkor menni fog, tudom! :)

1 komment

Én elmentem a vásárba... :o)

2007.12.17. 23:59 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Itt a karácsonyi vásárt Christkindlmark-nak hívják. A bajorok Christkind-nek hívják a Jézuskát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A főtér közepén álldogál a nagy karácsonyfa, alatta a jászollal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És láttam ott szebbnél-szebb asztali díszeket, karácsonyvárókat :) Van egy kedvenc virágosom, csak az Apukám tudja, hogy hol, mert azt ő is szereti, s ezeket a képeket ott készítettem! Jó kis ötletbörze :o)))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán mentem és mendegéltem, nézelődtem. Sok kedves kis bodegát megszemléltem. Az első képen egy forraltborost láttok, aminek a kéménye egy bögre volt, amiből gőzölgött a

"forralt bor".

Természetesen kizárólag, őrangyal mintájú lehett a bögre... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán miután az emeberek jól átfagytak, elmentek félméteres virslit enni. Vagy mindenféle német kolbászokat vagy Debrecenit, meg pároltkáposztát vagy fóliáskrumplit, s azt leöblítették egy kis punccsal vagy forraltborral.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ráadásnak ettek egy kis pirított magot mindenféle cukros mázban vagy csokoládba beburkolt gyümölcsöket, pálcára húzva. Nem mondom, tudnak élni :)))

1 komment

Hirdetőfalas üzenet Anyától... (iWiW)

2007.12.17. 08:47 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Jekkelné LEFKOVICS Szilvia [... (340) Üzenek

JekSzijÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! ....mert a pillangók szabadok...........

december 17., 06:26

Szólj hozzá!

Újabb stáció

2007.12.16. 22:44 sz.i.l.v.o.in.Ro.

"A gyökeres változások minden ember életében nagyon rövid idő alatt zajlanak le. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra. Egy hét nagyon is elegendő arra, hogy eldöntsük: vállaljuk-e a sorsunkat vagy sem." (Paulo Coelho)

1 komment

Búcsúvasárnap

2007.12.16. 15:58 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Van úgy, hogy eljön az idő és csendben, búcsút kell vennünk. Ma volt az utolsó vasárnap hogy itt voltam egyedül. Advent 3.vasárnapja van.
Délelőtt elmentem templomba. A mise ugyan csak negyed 11-kor kezdődött, azonban már háromnegyed 10-től harangoztak, 10 percenként. Ahogy mentem az utcán, láttam, sokan arra tartanak, mintha a fél város oda igyekezne. Idősek köszönnek egymásnak, fiatalok és gyerekek örülnek egymásnak. Már három gyertya égett az adventi koszorún, ami nemesen egyszerű volt. Csak egy fenyőágakból készített nagy karika, rajta 4 lila gyertya, s a koszorút lila szalag fonta körül. Nem voltak rajta díszek, meg nagy flancolás, mégis úgy világítottak azok a gyertyák, mintha egész héten erre készültek volna. Arra, hogy díszek nélkül is teljesítsék a feladatuk.
A soknak tűnő ember, elveszett a sorokban. Gyerekek, felnőttek, öregek várták, hogy elkezdődjön a szentmise. Volt olyan apuka, aki az édesanyjával és két gyermekével érkezett. Mosolygósan tették be lábukat az Úr házába. Nagyobbik kislányukat, aki 2.5 éves lehetett, a nagyi tolta, kisebbik 9 hónap körüli lányukat pedig ő. Tetszettek nekem. Az anyuka biztosan otthon főzte az ebédet, majd várta őket. Az ajtónál van két doboz, ahonnan mindenki kivett egy énekeskönyvet. Miután az apuka kivette a nagylányt a babakocsiból, ő is ezt megtette, de a faládából kivett még 2 kemény, leporello gyerekkönyvet. Nagyon ötletesnek találtam ezt a templomtól, hogy a még aránylag kicsiket így csitítgatják :) Majd az apuka leült és nekiállt kipakolni. Egy cumisüveg, egy cumi, egy kulacs és egy műanyagdoboznyi süti került elő még a babakocsiból. Mindenre be volt biztosítva :)
A mise elkezdődött, mondanom sem kell, hogy túl sok mindent nem értettem, de mivel szerencsére a szertartás menete majdnem ugyanaz, így a kis Bibliámból, tudtam, mikor következik az Olvasmány, a Szentlecke, majd a Zsoltárok, így azt magamnak akkor felolvastam, mikor ugyanezt németül tették. A Miatyánkot is magyarul mondtam. Ők utána, mikor kezet fogunk a másikkal, nem azt mondják, hogy „legyen békesség köztünk mindenkor”, hanem, hogy „Freund sein” vagyis „barátok vagyunk”.
Aztán mise után kicsit körbenéztem, itt van két jókora tábla a született babák hirdetésére, s a távozottak hirdetésére is. Gyújtottam mécsest is.
Hazafelé nagyon átfagytam, pedig az út nem több 1.5 kilométernél. Aztán ebédcsinálás. Az eredmény látható.
Úgy döntöttem, az itteni életem is méltó a 4. gyertya meggyújtására, így itt ma ünnepeltem. Furcsa érzés volt, hogy az adventi kosárka majd hazakerül és többet nem lesz itt használva. Éreztem, hogy itt az elválás ideje.
A magam kis élete, amit itt töltöttem, megérdemelte, hogy csendben, mikor még egyedül vagyok, úgy adjak hálát, s úgy köszönjek el. Köszönöm az eltelt időt. Remélem, hogy hasonlóan különleges időszakok várnak még rám és ránk. Itt voltak az első kis szárnypróbálgatásaim és viharaim, így felejthetetlen marad majd ez a csoda kis 4 hónap, amit Bajorországban tölthettem. 

Szólj hozzá!

Újra kicsattanok :)

2007.12.15. 23:06 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Reggel fél 9-kor ébredtem, 9-re húztam az órát, ha netán nagyon elaludnék, még akkor is felkelljek akkor, hogy időben el tudjak indulni Münchenbe. Olyan jó kedvem volt egész nap, mint amikor még az óviban dolgoztam, s nem kellett már szombaton arra gondolnom, hogy egy újabb hét lesz hétfőtől a boszival. Éreztem is, hogy többen megnéznek, mert majd kicsattanok :) Szabadnak éreztem magam és tudtam, hogy át kell magam adnom a még kiélvezhető helyzeteknek, mielőtt elköltözök.
Este 8-ra értem haza. Reggel fél 10-kor indultam, megvettem a jegyet, hátha sorba kell állni, gondoltam, s akkor ne legyek az utolsó pillanatban. Aztán fél 11-ig még volt 20 perc, elszaladtam reggelit venni. Nagyon finom szendót vettem, meg egy sütit. A belvárosi Mekivel sréhen szemben van egy olcsó, de nagyon jó sütöde, az a neve, hogy „backwerk” vagyis sütőműhely. Ott veszem azt a kenyeret is, amit múltkor hazavittem. Azt nagyon szeretem, mert 1 teljes hétig kitart, s a vége sem rosszízű, nem kell feltétlenül pirítani. A szendvics, sonkás volt, tojásszeletekkel. Ismertek… utálom a tojást, de ennek olyan volt a sárgája, mint a „mamatojásnak” és megkívántam. A süti epres volt túróval, rég ettem ilyen jót :) Vagy csak tényleg a lelki megtisztulásom kezdete…
Aztán a vonatra, sokan vártunk, de én szerencsére találtam egy egyszemélyes helyet, tehát nem ül melletted senki, s a kabátomnak is volt helye a könyöklőn. Jót nézelődtem, gondolkodtam, míg 40 perc alatt beértünk.
A belvárosban először bementem a c&a-ba, hogy itt mennyivel másabb, mint Rosiban, de ez rettenetes egy élmény volt :) Nagyon sokan voltak, mindenki csak kapkod, mint aki nem komplett. Mellesleg teli volt a bolt törökökkel, akiknek egy része árus és szerintem csak a trendet nézegette. Volt 1-2 érdekes eset is, mondhatni, nagyon meleg fiúcskák, akik már zavaróan nyomatták magukat, meg válogatták a női fehérneműket, amikből látszódott, hogy nem másnak veszik, hanem maguknak. Huh… Némelyik még vihogott is hozzá, mert persze nem egyedül válogattak. Én is vettem 4 pár zoknit, nagyon melegek. Itt az fontos, mert nappal nem, de éjszaka, nem tudom miért, de fázik a lábam, s nincs olyan zokni, amiben elég meleg lenne. Meg ezeket tudom utcán is hordani.
A főutca elején, a szökőkút helyén most egy jégpálya volt kialakítva. Amint látjátok, csináltam is róla képet, hogy micsoda okos ötlettel álltak elő, ezekkel a jegesmedvékkel. A szülők tanítgatják a gyerekeiket korizni, együtt vannak, s amíg a gyerkőc nem tud biztonságosan korizni, addig ez a segítsége :) Ez régi találmány, nem? Nekem rémlik valahonnan… Apa is tanítgatott engem korizni, jó kis programok voltak ezek együtt. Aztán ittunk meleg teát, mikor már nagyon átfagytunk. Máig emlékszem apa korijára. Titokban mindig próbálgattam, mikor kicsi voltam, mert az nem fűzős, hanem csattos volt és már akkor nagyon menőnek tartottam azt :)
Aztán a belvárosban, a főutcán nézegetés, boltok, stb… Persze mindenhol akkora tumultus, hogy az leírhatatlan. Ebédre bagetettet ettem, hagymával, meg szalonnálval, meg sajtszósz volt alatta, nagyon finom volt. Ez is helyi specialaitás. Kicsit hasonlít a töki pomposhoz. Apropó… Töki pompos itt nem olyan, mint otthon, hanem mintha mindenki egy kis lángost kapna, csak barna kenyérből, s hagyma, szalonna, tejföl rá, mindez 3 euro, s kisebb, mint az otthoni. Nem is ettem, csak láttam. Az ebédemhez a desszert, az árusoktól vegyes gyümikből, étcsokival leötött, pálcás nasi volt. Elképesztő finom volt, mert szerettem volna ilyet már rég enni, csak sehol nem volt olyan, amilyen vegyes. Itt meg igen és volt étcsokis is… Volt rajta kiwi, banán, eper (édes, nagyon finom), szilva, szőlő, kókusz(hihetetlen, milyen finom volt ez is), mandarin és barack. Nem mondom, nem volt olcsó, de ki kellett próbálnom :)
Nagyon sokat sétáltam, sehol nem is ültem le, csak mentem és mentem :) Elég szépidő volt délelőtt, sokszor nagyon erősen sütött a nap. A vonatban, egyszer volt, hogy csak engem ért az egyik sugara :) Nagyon megtisztelve éreztem magam :) Gondoltam, ismét elkezdődött egy új szakasz.
A „mindenféle” kedvenc boltomban vettem magamnak olyan gyertyát, aminek van kalapja, ezáltal, ha meggyújtod, akkor úgy világít, mint egy lámpa. Nagyon kis helyes.
Meg vettem egy szép gömböt. Ez lesz a „karácsony Rosenheimben 2007” gömb. Nagyon tetszik, üreges, nagy és cirádás, fehér és antikolva van. Amikor megláttam, tudtam, hogy ő az, amit kerestem. Majd felteszem otthon a fánkra. Most jut eszembe, hogyha ez netán eltörne, még 80 évesen is tudok ebből egy darabot, szallagra fűzve, feltenni a fámra :))
Képzeljétek, tegnap épp tanakodtunk Ákimmal, mi a frászt vegyünk vagy csináljunk Gabiéknak, hiszen Daninak meg neki olyan nehéz ajándékot venni. Erre, ma álltam egy kirakodó előtt és gyönyörködtem, mennyi szép, kőből készült, megfestett táblájuk, órájuk, ajtónévtáblájuk van. Erre jutott eszembe, hogy csináltatok egyet magunknak, Ákossal. De aztán rájöttem, hogyha ezt most odaadnám neki, akkor csak fájna a szíves a lakása miatt. Most jött a fejembe, hogy megcsináltathattam volna, dátumot írtam volna a hátára, s egyszer évek múltán előkerült volna. Buta voltam. De Gabiéknak csináltattam egyet. Van rajta 3 elefánt, mert ők ugye nem akarnak több gyereket. A legnagyobb az apuka, utána a középső az anyuka, majd a kiselefánt, s rágravíroztattam a nevüket, 20 karakterig benne volt az árban. Ráírattam, hogy Suszt – Szécsi, nagyon szépre megcsinálták szerintem és nagyon bombabiztosan becsomagolták, megmutatás után.
Az állomás felé vettem olyan sütött magokat, mint amiket egyszer vittem haza a müncheni fesztiválról. Ott is volt szerencsére, vegyes, így mindenből kóstol az ember, s persze nagyon finom.
Mondanom sem kell, bementem egy Mekibe pisilni, s annyira át voltam már fagyva, hogy a csak dőlt belőlem a pisi. Utána már nem is fáztam :)
Asszem ennyi volt a mai nap összefoglalva. Jah, ez a zene megy épp a Sláger Rádióban… Talán nincsnek véletlenek :) Lehet, hogy nekem küldték? ;o))
“Szembe jött a legszebb lány az utcán
A hangzavar egy percre csönddé vált
Aki látta csak bámult, ilyen nincs is talán
Csoda történt egy szombat délután.


Változott a város amerre sétált
Mintha minden könnyebb volna már
Újra érzi a szívét egy öreg számtan tanár
Nem is hitte, hogy húsz éve erre vár.
A képzelet felszáll, John Lennon él
Dalokat épít, zajokból a szél
Látod változtam én is, ez régen máshogy szólt
Csoda történt egy szombat délután
Ragyogott egy lány, jó kedvem volt.

Erre jött és tisztább lett az utcák
Egyszerűbb és élhetőbb a világ
Voltunk bolondok párszor, voltunk eldobva már
De most itt van, pedig ki tudja merre jár.”   
                                                                                                                    (Charlie: Csoda egy szombat délután)

1 komment

Búcsú a fegyverektől

2007.12.14. 21:49 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Felöltöztél. Tudtam, hogy indulsz és el kell köszönnünk. Ott voltam a környékeden, de direkt nem mentem oda. A folyosón csak hárman voltunk. Te, az osztálytanító és én. Köszöntél a tanítónak: - Szia, jó hétvégét!
Öntudatlanul odamentem hozzád. Te megszólaltál:
-         Minden jót! – persze a hangsúlyból érezhetni lehetett, nem érdekel, mi lesz majd velem.
-         Köszönök mindent. – hangzott válaszom, s önkéntelenül nyújtottam a kezem.
-         Hát ez nagyon őszinte volt. – hangzott a lekicsinylő, cinikus válasz.
Féltem a mai naptól, s az elköszönéstől is. Azonban nem találtam ki semmit, hogyan köszönhetnék el tőled, gondoltam majd hozza a helyezet. A legjobb mondatot hozta. Sokat tanultam tőled, ezt köszönöm. Szakmailag nagyon sokat, amit egy stresszmentes környezetben biztosan jól tudok majd használni. Mindamellett a sok negatív impulzus mellett, amit a veled való munka jelentett, sokat fejlődtem. Tanulmányoztam, hogyan legyek önállóbb, s hogyan próbáljak meg olyan helyzeteket megoldani, amikről tudom már az elején, hogy reménytelenek. Hogyan dolgozzak fel stresszt, megalázást, bántást, tehetetlenséget.
Bizonyára meg kell még tanulnod, hogyan dolgozz együtt másokkal, akik nem olyan „szaktudósok”, mint te. Meg kell tanulnod elfogadni, hogy mások még kezdők vagy ÉLETÜK – SZERETTEIK - SZERELMÜK is van, nem csak munkájuk. S ha ezek a szuper dolgok szerepelnek az életükben akkor nem az első helyen áll majd a munka, mint hétvégi érzelem- és magánytemető.
Figyelned kell arra, hogy tanítványaidat, ne a magad személyiségmintájára formáld, mert kezdenek hasonlítani rád. Fontos, hogy ebben az esetben az ember figyeljen a negatív magatartására, s azt ne hangsúlyozza, hogy majd a kis lelkes gyerkőcök utánozzák azt.
A mai naptól ketté vállnak útjaink. Sosem akartalak, mégis dolgom volt veled. Neked is velem. Tanultunk belőle.
 
"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan "jó", hogy ellenségünk lesz ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti." (Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről)

2 komment

Álom

2007.12.04. 12:57 sz.i.l.v.o.in.Ro.

"Ne feledd el régi álmod, álmodd csak tovább, más ágyakon, más szobákban, nem számít ma már, de elkísér egy életen át, s ettől forog másképp a világ!"

Szólj hozzá!

Szent Ágoston: Ne sírj, mert szeretsz engem

2007.12.04. 12:34 sz.i.l.v.o.in.Ro.

"A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd kacagásod,

nevessünk együtt, mint mindig tettük.

\r\n\r\n

Hangozzék a nevem házunkban,

\r\n\r\n

ahogy mindig is hallható volt.

\r\n\r\n

Ne árnyékolja be távolságtartó\r\npátosz.

\r\n\r\n

Az élet ma is olyan, mint volt, ma\r\nsem más,

\r\n\r\n

a fonalat nem vágta el semmi,

\r\n\r\n

miért lennék a gondolataidon kívül …

\r\n\r\n

csak mert a szemed most nem lát …

\r\n\r\n

Nem vagyok messze, ne gondold.

\r\n\r\n

Az út másik oldalán vagyok, lásd,\r\njól van minden.

\r\n\r\n

Meg fogod találni lelkemet és benne

\r\n\r\n

egész letisztult szép, gyöngéd\r\nszeretetem.",1] ); //-->Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem házunkban,

ahogy mindig is hallható volt.

Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más,

a fonalat nem vágta el semmi,

miért lennék a gondolataidon kívül …

csak mert a szemed most nem lát …

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg fogod találni lelkemet és benne

egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.

\r\n\r\n

Kérlek, légy szíves, … ha lehet,\r\ntöröld le könnyeidet,

\r\n\r\n

és ne sírj azért, mert annyira\r\nszeretsz engem …

\r\n\r\n

 

\r\n\r\n

                                              \r\nSzent Ágoston

\r\n\r\n

 

\r\n\r\n
--
Szívélyes üdvözlettel:
",1] ); D(["mb","    Szakady Katalin
http://www.gportal.hu/portal/szakadykatalin/\r\n\r\n
",0] ); //-->

Kérlek, légy szíves, … ha lehet, töröld le könnyeidet,

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem …"

Ez a vers csupán nagyon tetszett, mert leírja mindazt, amit megélhet egy ember a szerette elveszítésekor.

2 komment

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

2007.12.04. 12:30 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Szólj hozzá!

Márai Sándor: Az ellenségről

2007.12.04. 12:12 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Vannak a közömbösek, a barátok, az ellenfelek, akik valamely eszme vagy meggyőződés, vagy érdek parancsszavára harcolnak ellened. Ez az emberi élet rendje, csak így van szép feszültsége az életnek: barátok és ellenfelek között, a közömbösök nagy tömegében. S aztán van az ellenség. Nem ellenfél ő több annál. Mintha a végzett kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka értelme. Tudsz róla, ahogy ő is tud felőled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem kersztezed útját. Gyűlöl téged, kenyeredre, életedre tör: soha sem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást. Mit tehetsz ellene? Mindenekelőtt iparkodj megérteni. Ő az egyensúly életedben. Máskülönben suta lenne életed küzdelme. Szükséged van reá. Le kell győznöd magad, hogy őt legyőzhesd. Meg kell ismerned az igazságot, hogy igazad legyen vele szemben. Jobbnak kell lenned, mert ő gonosznak hisz és hirdet téged. Isten őt jelölte ki társadul a földön. Közös vállalkozásotok van, mint a bajvívónak. Ne döfd le idő előtt, egyáltalán ne döfd le. Ő tanít meg élni, harcolni, védekezni. Tudjad, hogy szükséged van reá.

1 komment

Gyerekek a szeretetről

2007.12.04. 12:09 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte. Talán téged is megérintenek majd.


"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet." Rebeka - 8 éves

"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved." Zsolti - 4 éves

"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást." Karesz - 5 éves

"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből." Kriszti - 6 éves

"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy." Teri - 4 éves

"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e." Dani - 7 éves

"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdj, akit utálsz."Nikolett - 6 éves

"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd." Nóri - 7 éves

"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást." Tomi - 6 éves

"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem." Csilla - 8 éves

"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom." Klári - 6 éves

"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak." Eszter - 5 éves

"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford." Krisztián - 7 éves

"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele." Marika- 4 éves

"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni." Laura - 4 éves

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik." Júlia - 8 éves

Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste.
A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit  is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: "Semmit, csak segítettem  neki sírni."

3 komment

A házasok tízparancsolata

2007.12.04. 11:53 sz.i.l.v.o.in.Ro.

1.      Légy nyitott és fejlődőképes!
A házasság nem révbe érkezés, nem végcél - tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal.
 
2.      Fogadd el házastársad másságát!
Ne ámítsd magad, hogy majd TE megváltoztatod házastársad egyik vagy másik tulajdonságát - ne akard őt saját hasonlatosságodra formálni. Ez még egy embernek sem sikerült!
 
3.      A MÁSIKAT akard boldoggá tenni, ne saját boldogságodat hajszold!
,,Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért.''
,,Szeretlek, mert vagy, mert ilyen vagy. Elfogadlak és vállallak minden pozitív és negatív tulajdonságoddal együtt egy egész életre.''
Ajándékozd neki teljesen az igazi gazdagság minden forrását: a teljes figyelmedet (ő a legfontosabb ember az életedben!), az idődet.
 
4.      Magaddal szemben szigorúság, társaddal szemben engedékenység!
Ne várj mindig mindent őtőle! (Se a házimunkában, se a lelkiekben!)
 
5.      Házastársadat a sorban SENKI és SEMMI meg nem előzheti!!
Mindig mindenben ő legyen az első - nem a gyerek(ek), nem a szülők (!), nem a munka, nem a karrier... stb.
Amikor valaki házasságot köt, el kell vágni - és tudni kell elvágni - a szülőkhöz kötődő szálakat!
 
6.      Legyen rugalmasan kialakítva a felelősség-megosztás!
Ki-ki képességei, természete szerint végezze a családban előkerülő tennivalókat, és eszerint tartozzon érte felelősséggel.
 
7.      Legyen nyitott a család mások felé is!
A legtöbb házaspár összeborul, mint a káposztalevél. Ez nem egészséges, elszigetelődéshez, belterjes probléma-felhalmozódáshoz vezethet. Legyetek keresztény család, és vigyétek el más családokhoz is az Örömhírt!
 
8.      Tiszted az életet. Fogadd örömmel a gyermekáldást!
Mondj IGEN-t az életre! Isten is IGEN-t mondott Rád! Ahol a (leendő) szülők igaz szeretettel szertik egymást és Istent, és letették életüket-jövőjüket Isten kezébe, ott minden más - anyagi, munkaügyi, szabadidős, hobby stb. - szempont eltörpül. ,,Ami szükséges, azt megadja az Úr.''
A testi szeretet Isten ajándéka a Számotokra. Gondoltál már arra, hogy megköszönd Neki?
 
9.      Ne feledd dicsérni társadat!
Ez a szeretet, az együttlét örömének egyik kifejezése. Ne érjen véget az udvarlás az esküvővel! Végy időnként feleségednek egy-egy szál virágot - ,,csak úgy''! Készíts néha férjednek gyertyafényes vacsorát - csak az ő kedvéért!
Nem elég egyszer, az esküvőn elmondani: ,,Szeretlek!'' - hanem minden nap ezer jelét kell ennek adni - és néha nem árt újra és újra elmondani. Ne mondd, hogy ,,Úgyis tudja!'', mert nem TUDNI akarja, hanem nap mint nap TAPASZTALNI!
 
10. Legyen ünnep és lazítás is betervezve - kettesben!
,,Az Úr napját szenteld meg!'' A vasárnap nem arra való, hogy a férj túlórákat, fusimunkát végezzen, vagy a feleség egész nap süssön-főzzön és a héten elmaradt házimunkát csinálja! Miből akarsz adni, ha nem töltekezel? Pár óra a mézesheteket idéző békességben, egy kellemes séta a természetben - felüdít egész hétre.

Nem angyalok, hanem emberek házasodnak,
s ha nem látjuk egymás hibáit a szerelem rózsaszínű felhőin keresztül,
az még nem jelenti azt, hogy nincsenek.

Tartós házasságot csak a lélek köthet, nem a test.
                                                                                                                      

1 komment

Séta az esőben

2007.11.25. 17:31 sz.i.l.v.o.in.Ro.

 

Vasárnap van. Az Úr napja. Finomat főztem, majd felöltöztem, hogy sétálok egyet a környéken. Kiléptemaz ajtón zuhogott és fújt a szél. Gondoltam, akkor csak a közeli templomig sétálok, ami kb. 1-1.5 km-re lehet a lakástól. Séta közben nézelődtem, s az utca elég kihalt volt, csak autók jártak. Mikor a templomhoz értem, láttam, résnyire nyitva van az ajtó. Bementem. A belső rész be volt zárva, de az üvegajtón keresztül tágasnak, egyszerűnek tűnt. A keresztút képei alatt néhol madzagok voltak kifüggesztve, amiken gyermekrajzok lógtak. Valahogy nem volt olyan túldíszített, mint sok más templom, s ez nekem nagyon tetszett így.

Nem volt világítás, csak az előtérben egy szék, amire leültem. Megnyitottam a szívem, hogy elbeszélgessek egy kicsit itt is az Úrral, megkérdezzem, mi a szándéka velem. Segítségét kértem az elkövetkező hetekre. Még alig telt néhány perc, hangosan csapdott az ajtó. Pedig emlékeztem, becsuktam magam után. A szelet küldte az Úr. Így adta jelét, hogy itt van velem. 

Szólj hozzá!

Jó érzés

2007.11.25. 12:14 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Legutóbbi személyes beszélgetésünkkor, Katicám újságolta, hogy Balázsától, milyen gyönyörű narancssárga rózsát kapott. Katica úgy emlékezett, ezt nem is említette sosem Balázsnak. Kiderült a turpisság... ugyanis ez az áldott jó ember, a blogom olvasása közben fedezte fel, hogy a felesége szereti a narancssárga rózsát :) S kapva kapott az alkalmon, hogy vegyen egyet neki :) Jó érzés, hogy ilyen a közös életetek! Szeretlek titeket nagyon! Maradjatok meg ilyennek!

Katicám! Ma olvasd el újra a képeslapot, amit küldtem, rakd ki a Mikulást a szobába, vedd fel a kötött cipőd otthon, s vidd el a lányod sétálni az új táskáddal :) Ott leszek veletek :)

Szeretlek nagyon! Boldog névnapot!

 

1 komment

Ma

2007.11.25. 11:45 sz.i.l.v.o.in.Ro.

"Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr,
olyanok voltunk, mint az álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
és örömkiáltás volt nyelvünkön.
Ezt mondták akkor a népek:
Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!
Hatalmas dolgot tett velünk az Úr,
ezért örvendezünk.
 
Fordítsd jóra sorsunkat, Uram,
a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez
hasonlóan!
Akik könnyezve vetettek,
ujjongva arassanak!
Aki sírva indul,
mikor vetőmagját viszi,
ujjongva érkezzék,
ha kévéit hozza!”
( Emberé a munka, Istené az áldás Zsoltárok könyve 126.)

Szólj hozzá!

Tegnapi ige :)

2007.11.25. 11:14 sz.i.l.v.o.in.Ro.

"Jön már a hegyeken

az örömhírt hozó,

aki békességet hirdet!"

(Náhum próféta könyve 2.1) 

Szólj hozzá!

Egy különleges reggel

2007.11.23. 21:40 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Vizespohár kísérlet... Amikor este lefekszel, gondolj egy nagyon fontos problémádra, amit nagyon szeretnél megoldani. Idd meg a poharadban lévő víz felét. Aludj egy jót! Reggel ébredj úgy, hogy már tudod a megoldást! :o) És hálából idd meg a másik félpohár vizet :o)

Nos, sokan tudjátok, hogy mostanában nagyon bánt engem, ez az áthelyezés dolog. Sokat tépelődtem rajta, mitévő legyek. Amikor szeptember 25-én kiderült, hogy 3 hét után áthelyeznek, Rohrdorfba, az iskolatagozatra, azonnal fel akartam mondani. Tudtam, ki dolgozik ott és azt is, nem szeretnék vele dolgozni. Aztán teltek a hetek, s szenvedtem. Hol kevsébé, hol jobban, dicséretet alig hallottam, szidást, elmarasztalást, alázó beszólásokat aktívabban. Eljött az őszi szünet, Ákosom itt volt velem, feltöltődtem, s úgy döntöttem, megpróbálom kihúzni nyárig. Csupa kedvvel jöttem vissza, persze félelemmel is, miben nem fogok megfelelni, mi lesz ismét rossz.

Hét hete dolgozok itt, s a 2., a 4., 5.,7. hét nagyon kritikus volt. Görcsölve mentem be dolgozni, azon gondolkodva, mit rontok ma majd el, hogyan gyorsítsak a tempómon, hogyan magyarázzam ki magam olyan helyzetekből, ahol rossz embernek néznek, pedig semmi ilyet nem tettem. Valahogy azt érzetem, én ide csak azért kellettem, hogy legyen egy "ügyeletes".

Rágtam magam, hogyan tudnék változni, többet adni, jobban odafigyelni, változni, okulni, s mellette boldogan élni. Az utolsó a legfontosabb. A jelenlegi munkám mellett érzem, hogy elveszek, már nem vagyok olyan, mint amikor kiköltöztem, magamba burkolózok, boldogtalan vagyok. Istenem, vajon mit érezhetnek a szüleim? Csalódott vagyok. Csalódtam magamban, hogy ennyire nem megy ez az egész... Valahol meg örülök neki, hogy kibírtam már ezt a két hónapot, mert sokat tanultam, amit egy nem stresszes helyen hasznosíthatok majd. 

Isten azért rendelte most nekem ezt a munát, mert tudta, hogy van még mit tanulnom, s inkább most tör össze, mint már 10 éves tapasztalattal. Illetve remélem. Tudom, hogy minden nap velem volt, s attól még, hogy nem dicsértek, Ő megölelt minden reggel. Sok segítséget küldött. Az Apukám olyan bölcs dolgokat mondd, hogy csak nézek. Anya minden nap megörvendeztet valami jó hírrel. A szuper tesóm éjjnek idején hazafuvaroz. A pasim meg csak átölel és hagyja, hogy kibőgjem 14 nap búját. A barátnőim bíztatnak és büszkék rám. Minden nap több e-mail és üzenet érkezik, amelyikből egy biztosan nagyon sziven talál. Mit akarok még?

Mit akarok még? Egy másik állást, ahol újra magam lehetek, extrafeszütségek nélkül. Szeretnék fütyürészve hazajönni a munkából, nézegetve a leveleket. Őszinte mosolyokat látni gyerekek, kollégák és szülők arcán. Tudom, hogy nem tudok ittmaradni, Rosenheimben. Ezalatt a hét hét alatt ez is tartotta bennem a lelket, hogy milyen gyönyörű helyen élek. Szeretnék újra visszaköltözni ide.

Kedd reggelre, megittam a pohár víz felét, s meg is jött az ötlet :) Megkérdezem, beszélhetünk-e áthelyezésről, méghozzá minél hamarabb? Tudtam, hogy keresnek embert, a cégnél, mert ugye azért jó lenne náluk maradni... Úgy örültem ennek a megoldásomnak, hogy csak na :) Így mennék is, de maradnék is a cégnél :)))) Munkám is lesz és boldogabb is leszek :) Jupppiii!

Tegnap beszéltem a főnökséggel, próbálnak áthelyezést intézni nekem Starnbergbe. Starnberg Münchentől 40 percre van hévvel. Abból a városból még kb. 2km az intézet, mert egy faluban van, Niederpöckingben. Most épp a neten nem találtam róla hazsnálható térképet, az elmúlt 10 percben, de majd keresek :) Szóval, a főnökség gondolkodik majd erről... Egy képet azért mellékelek :) Ez Starnbergben készült, a tónál, nyáron, az állásinterjús utazásunk idején...

Most boldogabb vagyok, mert talán van ebből a jó nagy kakiból kiút :))))

2 komment

"Erőleves a léleknek"

2007.11.22. 22:39 sz.i.l.v.o.in.Ro.

"Isten ruház föl engem erővel."

(Zsolt 18.33)

 

"Hogy az Írásokból türelmet és vígasztalást merítve reménységünk legyen." (Róm 15.4)

"Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelm napján, etakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem." (Zsolt 27.5)

"Segíts, hogy megmaradjak, és gyönyörködjek a rendeléseidben." (Zsolt 119.117)

"Hagyd az Úrra útadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik." (Zsolt 37.5)

"Mutasd meg nekem az utat, amelyen járjak!" (Zsolt 143.8)

"Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled." (5Móz 31.8)

"Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre." (Ézs 26.4)

"Ne félj, mert én veled vagyok!" (Ézs 41.10)

"Isten pedig hűséges, és nem agy titeket erőtökön felül kísérteni;sőt a kisértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni." (1Kor 10.13)

"Az Úr Jézus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11.28)

"Kenyered és borod táplál engem. Te gyógyítod szívem, hogyha fáj. Maradj elem, úgy kérlek, Jézus! Maradj velem, tiéd vagyok,s neked élek már! Amíg veled járok én az úton. Minden gondom messze-messze száll... Maradj velem, úgy kérlek, Jétus! Maradj velem, tiéd vagyok, s neked élek már!"

Szólj hozzá!

Az első nagy hó... :o)

2007.11.15. 23:36 sz.i.l.v.o.in.Ro.

1 komment

Egy szombat estén :)

2007.11.10. 22:56 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Nincs is jobb, mint beszélgetni egy új családtaggal, közben forrócsokit inni egy őrangyalkás pohárból és egy egész sort megenni a 1.5 kilós teasütből :))))

 

 

1 komment · 1 trackback

Amikor várunk a csodára

2007.10.29. 22:38 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Ma a régi kis ovimban dolgozhattam, a régi kis kollégáimmal, a régi gyerkőcökkel, szereteben. Olyannyira megnyugtatott ez a dolog, hogy rájöttem, a stressz engem egyáltalán nem motivál, sőt, romjaimba dönt.

Remélem, ma a kollégáim is úgy látták, hogy nagyon sokat fejlődtem, s segítenek majd abban, hogy mindél hamarabb újra elfoglaljam a vágyott kis palotám, a rosenheimi ovinkban.

Olyan nyugalmam volt, s szeretet, mosolygós gyerekek, szülők, akik emlékeznek rám, segítő kezek a kollégáktól, hogy próbálok várni... Kivárni, megvárni, megerősödni, tudásban gyarapodni, tűrni, bírni, szeretni, elviselni, lenyelni, nem megbántani, megvalósulni, nem megalázódni, nem megalázni, tanulni, odafigyelni, okos fogásokat ellesni, élvezni a mindennapokat, meglátni a szépet, kikapcsolódni.

Ákosom ma nagyon finom teosiben sült burgonyával és mézes-chilis csirkecombbal várt, ami a kis lestrapált buksimat, hamar kikapcsolta :)

Aztán délutáni pihi, majd nagy séta a városban... Imádok itt élni!

Szólj hozzá!

: ))))

2007.10.27. 22:38 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Szólj hozzá!

Egy nehéz nap után, remélve...

2007.10.25. 21:41 sz.i.l.v.o.in.Ro.

"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte.
A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket.
És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza."

2 komment

Apró figyelmesség

2007.10.23. 20:17 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Álltam a parkolóban, a parkolóóra előtt, mert nem volt aprópénzem. Esett az eső. Ernyőm sem volt. Több emberhez odamentem, nem tudtak pénzt váltani. Egyszer csak, megáll mellettem egy autó, letekeri az ablakot egy férfi, s megkérdezte, szükségem van-e parkolójegyre. Válaszoltam neki, hogy igen, de nincs apróm. Erre átnyújtotta az övét, ami még másnap reggelig jó volt, mert neki már nem volt rá szüksége. Én is csak 2 órát használtam. Beraktam a parkolóórába, remélem reggel 8-ig, lesz még több jó gazdája : )))

Éljen a figyelmesség!

1 komment

süti beállítások módosítása