Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
"Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra - sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak." (Jn 5,24-29)
Elmélkedés:
Hogyan juthatunk a mennybe?
A világirodalom legszebb elbeszélései közé tartoznak azok a Krisztus legendák, amelyek megírásáért Selma Lagerlöf svéd írónő 1909-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. E legendás elbeszélések közül az egyik a mennyország játszódik. Arról szól, hogy egy napon - ha egyáltalán van értelme napról beszélni az örökkévalóságban - egy angyal jelentette a mi Urunknak, Jézusnak, hogy Szent Péter apostol igencsak búnak eresztette a fejét. A mi Urunk - elcsodálkozván azon, hogy valaki szomorkodhat az örök boldogság országában - nyomban elindult, hogy megkeresse Pétert, aki a földön és az égben is hűséges szolgája volt. Rátalálván a mennyország szélén azonnal észrevette, hogy Péter nem csak szomorú, hanem egy kis csalódottság és harag is ébredt szívében. A mi Urunk ennek okáról kérdezi az apostolt, aki elmondja, hogy azért keseredett el annyira és azért akar elmenni a mennyből, mert pár napja meghalt az édesanyja, de sajnos nem jutott a mennybe. Péter megkérdezte az Urat, hogy nem lehetne-e valamit tenni, hogy anyja a kárhozottak közül inkább az üdvözültek közé jusson. Mivel Péter hosszas beszélgetésük végén sem akarta beismerni, hogy anyja nem való a mennybe, ezért Jézus elküldött egy angyalt érte, hozza fel őt a pokolból a mennybe. Az angyal leszáll a hatalmas, sötét mélységbe, s miután megtalálta, megragadta Péter anyját, s emelkedett vele felfelé. Néhány kárhozott lélek az anyába kapaszkodott, s ők emelkedtek a mennybe. Az angyal semmit sem tett ez ellen, meg sem érezte a nagyobb terhet. Péter igen megörült, hogy édesanyja megmenekül, de észrevette, hogy anyja szabadulni akarván a többiektől kezüket megragadja, és egyenként rázza le magáról őket, akik így visszahulltak a mélységbe. Az angyal ekkor lassulni kezdett. Már szinte felért mennyországba, amikor Péter anyja az utolsó szerencsétlen lelket is lerázta magáról, de ebben a pillanatban az angyal nem tudta tovább vinni, s ő is visszahullt a mélybe. A sírásra fakadt Péternek ekkor a mi Urunk ezt mondta: "Azt gondolod, nem adnék szívesen mindenkinek olyan mennyországot, amely a tökéletes boldogság? Elfelejtetted, miért éltem a Földön? Hogy erre tanítsam az embereket: Szeressétek embertársaitokat, miként önmagatokat. És amíg ez nem így lesz, nem lesz hely földön és égen, ahol a fájdalom és a bánat utol ne érné őket."
Ma, halottak napján, a földi életből eltávozott szeretteinkre emlékezünk. Virágokat, koszorúkat helyezünk sírjaikra, és mécseseket gyújtunk, amelyek lángja az örök világosság fényét juttatják eszünkbe. Abban a reményben imádkozunk elhunyt szeretteinkért, hogy ők már a mennyországban vannak Istennél. Az imént hallott legenda, amely kicsit szomorúan végződött, sok tanulságot hordoz, amelyek közül most csak kettőt említsünk meg.
Elsőként azt, hogy a mennybe nem lehet egyedül eljutni. Valakit vinnünk kell magunkkal, különben mi sem fogunk megérkezni. Aki önző módon sajnálja másoktól az örök boldogságot és másokat akadályoz az üdvösségre jutásban, az maga sem fog eljutni oda. Törekedjünk tehát arra, hogy másokat is segítsünk a mennybe jutni, és magunk is igyekezzünk elérni oda.
A második tanulságot pedig Jézus szavai hordozzák: Aki nem tartja meg a felebaráti szeretet parancsát, nem juthat el az örök boldogságra. A mennybe csak akkor juthatunk el, ha szeretjük embertársainkat. Az érdemszerzés ideje pedig a földi életünk. Ezt kell felhasználnunk arra, hogy embertársaink szolgálatával, a mindennapi jócselekedetek gyakorlásával belépőt szerzünk a mennybe. Földi életünk legfőbb célja az
legyen, hogy eljussunk az örök életre és másokat is segítsünk eljutni a mennybe, ahol újra találkozhatunk üdvözült szeretteinkkel és a szeretet Istenével. (Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; erős hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, se határa. S íme, teremtett világod aprósága: az ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája, lelkében bűne tüskéje, s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellenállsz, s mégis, ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged.
A te indításod bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyughatatlan a mi szívünk, míg csak el nem pihen benned. (Szent Ágoston)
2008. november 2. - Halottak napja
2008.11.03. 23:52 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Szólj hozzá!
A Krisztusban elrejtett élet
2008.11.01. 23:08 sz.i.l.v.o.in.Ro.
"Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalóakkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben."
(Pál levele a Kolosséiakhoz 3)
A kép talán jó szemléltetőeszköze a mai napnak. A mai napot, szomorú szívvel élik meg sokan, mert eltávozott roknaikról, szeretteikről, barátaikról emlékeznek meg. Kimennek a temetőbe, virágot visznek, koszorút, mécsest és gyertyákat. Letisztogatják a sírokat, megkapálják a sírágyásokat. S közben könnyes szemmel, fájó szívvel elmélkednek, érzéseken, képeken, visszaidézhető hangokon, hanglejtéseken, szókapcsolatokon, mozdulatokon.
Életünk során, hány meg hány olyan emberrel találkozunk és találkoztunk, aki mély benyomást tesz vagy tett ránk. Akinek köszönetet mondhatunk néhány olyan tulajdonságáért, ami épített minket, pozitív vagy negatív példát adott, ami vezet minket a saját kis utunkon. Remélhetőleg a tőlük kapott kis "téglákban", mindig emlékezünk rájuk, nem csak amikor az ünnepük van, hanem akkor is, amikor a kedvenc süteményüket sütjük, felvesszük a pulóverüket vagy éppen a tőle kapott értékeket adjuk tovább.
Ez a kép emlékeztessen bennünket arra, hogy a mindennapok apró cselekedeteiben ne csak a földieket szolgáljuk, hanem az égiektől kapott segítsért is adjunk hálát! Az összes szentért és szerettünkért, akik például szolgálnak előttünk most és mindörökké!
Csak rajtunk múlik, hogy földi életük megmutatkozik-e majd a dédunokáikban... :o)
1 komment
2008. november 1. - Mindenszentek
2008.11.01. 21:58 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Abban az időben:
Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!" (Máté 5,1-12a)
Elmélkedés:
Csodálod vagy követed? A kis Eszterről már régen meséltem történetet. Valójában most sem róla szeretnék beszélni, hanem a bátyjáról, akit Marcinak hívtak. Általában a vasárnap esti misére jöttek édesanyjukkal, az apukájuk sajnos ritkábban jött velük. A nyári estéken a mise kezdetére több koldus is megjelent a templomkapuban, abban a reményben, hogy perselybe szánt pénzecske egy részét megszerezhetik jóravaló emberektől. A mise végét már nem is szokták megvárni. Marci mindig bosszankodott miattuk, nem tetszett neki, hogy piszkos ruhában vannak, ápolatlanok és pénzt kéregetnek az emberektől.
Néha egy-egy gúnyos megjegyzés is kiszaladt a száján, persze vigyázott, hogy anyja ne hallja meg. Egy baráti beszélgetésünk során szóba kerültek a koldusok, s rögtön észrevettem, hogy bizony nem szívleli őket. Felidéztem neki védőszentjének, Szent Mártonnak a példáját, aki katonaként megosztotta a köpenyét a téli hidegben fagyoskodó koldussal. A számára is jól ismert történet végén megkérdeztem tőle: "Ugye, milyen csodálatos, amit Márton tett? Tudnád-e őt követni?" Mire Marci humorosan a következőt válaszolta: "Én inkább maradok a csodálatnál, de követni nem fogom."
A mai ünnepen a földi egyház tagjaiként a mennyei egyház tagjaira figyelünk, azokra az emberekre, akik eljutottak az üdvösségre. Példaképek ők számunkra, hiszen ahová eljutottak, oda szeretnénk mi is kerülni, a mennyországba. Amit a kis Marci viccesen mondott, azt sok ember sajnos komolyan gondolja mostanában. Sokan csodálják a szenteket, de ennél többre nem vágyakoznak. Úgy gondolják, hogy a szentek életpéldája követhetetlen számukra, s gyengének érzik magukat ehhez. A szentek esetében érdemes megnéznünk, hogy mi áll az olykor látványos cselekedetek és hősies helytállások, máskor a csendes szemlélődés hátterében. És ez a lelki kincs, amely közös minden szentnél, nem más, mint a Jézus iránti egyszerű szeretet. Ez ösztönzi őket arra, hogy egyszer rendkívüli jótettet tegyenek, máskor pedig csendesen, alázatosan, engedelmesen az Úr kezébe tegyék életüket. A szentek nem a maguk által elképzelt boldogság után szaladtak, hanem elfogadták azt a boldogságot, amit Isten ad. Ezért vállalták a lelki szegénységet, a sírást, a nélkülözést és az üldözést. És ezért akartak szelídek lenni, békére törekedni, ezért akarták tisztán megőrizni a szívüket. Megtalálták az igazi boldogságot és elnyerték a örök boldogságot is, mert legfőbb céljuk az volt, hogy szeressék Jézust.
Ki az közülünk, aki ne tudná szeretni Jézust? Ki az, aki ne tudná követni a szenteket Jézus szeretetében? Az életszentség útja a szeretet útja. Ki ne tudna közülünk ezen az úton, a szeretet útján járni? Mi akadályozhat meg minket ebben? Az életszentségre törekvés azt jelenti számomra, hogy egyre jobban igyekszem szeretni Istent és egyre közelebb szeretnék kerülni hozzá.
És itt jön a nagy nehézség. Minél jobban engedem, hogy Isten magához vonzzon engem, minél közelebb érzem magam a szent Istenhez, annál bűnösebbnek látom magamat. Ha nem így van, akkor az életszentség útja helyett az önhittség és beképzeltség útjára tévedtem. A szent Isten közelében tehát bűnösnek érezzük magunkat. Ugyanakkor a szent Isten közelsége olyan lelki erő, amely a bűnös embert szentté képes alakítani. Ezen a pontos megérthetjük, hogy az életszentség nem egy olyan állapot, amit könnyen el lehet érni. Senki sem állíthatja magáról, hogy ő már elérte az életszentséget. Az életszentség vágy és törekvés marad bennünk mindig, s majd Isten eldönti rólunk halálunk után, hogy mit sikerült megvalósítanunk belőle.
Induljunk el bátran az életszentség útján!Induljunk el a szeretet útján!(Horváth István Sándor)
Imádság:
Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket, Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly nagy számmal volnának is! Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe a Te dicsőségedre! Ó, Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira szeretsz! (Avilai Szent Teréz)
Szólj hozzá!
Napi evangélium - 2008.10.31.
2008.10.31. 11:05 sz.i.l.v.o.in.Ro.
"Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: "Szabad-e szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult: "Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki azonnal?" Azok semmit sem tudtak felelni neki." (Lukács 14,1-6)
Elmélkedés:
A mai evangéliumban szereplő csodás gyógyítás példa arra, hogy Jézus következetesen kiáll amellett, hogy még a szombati pihenőnapon is szabad irgalmas jócselekedeteket végezni. A csodát nem titokban teszi az Úr, hanem nyíltan, azok előtt, akik a végsőkig ragaszkodnak a szombati törvények megtartásához, s ennek megsértését látják még a jócselekedetekben is. Az irgalmasság gyakorlása ugyanis Jézus küldetésének része, ugyanakkor istenségének a bizonyítéka. Csodái arról szólnak, hogy az Isten segít a bajban lévő vagy betegségtől szenvedő emberen. Az isteni irgalmasságnak pedig nincs határa, nem korlátozhatja semmiféle törvény. Ezt az irgalmas jóságot kellene nekünk is szüntelenül gyakorolnunk ahhoz, hogy Isten tetszését elnyerjük. (Horváth István Sándor)
Imádság:
Kérlek Téged, Jézus Krisztusom, legyen a Te szenvedésed az én erősségem, mely véd, őriz, oltalmaz az élet nehézségeiben. Vérednek hullása legyen vétkem lemosója, halálod legyen örök dicsőségem, feltámadásod pedig táplálja bennem a reményt, hogy én is az örök boldogság részese leszek, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Szólj hozzá!
A mai napi imádság
2008.10.30. 09:13 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.
Szólj hozzá!
A jó pásztor - 23. zsoltár
2008.10.29. 00:13 sz.i.l.v.o.in.Ro.
„Az Úr az én pásztorom,
nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget,
csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyékának völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól,
mert te velem vagy:
vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem
ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal,
csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér
életem minden napján,
és az Úr házában lakom
egész életemben.”
Szólj hozzá!
Kettesben
2008.10.29. 00:02 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Egy fejlesztő játszóházban épp cipőt húzunk. Indulunk haza.
B: - Szilvó, Szilvókám, boldog vagy?
Sz: - Igen, kis Bella. És te boldog vagy?
B: - Igen.
Sz: - És miért vagy boldog?
B: - Mert szeretlek.
A párbeszédet megelőzte egy héttel ezelőtti beszélgetésünk. Hazafelé, kéz a kézben, arról beszélgettünk, mikor nem boldog valaki. Aznap egy szomorú hírt kaptunk, Dorkának újabb shunt műtétre lesz szüksége, minél hamarabb. Én már akkor tudtam, hogy mi, felnőttek, bizony ma nem vagyunk boldogok.
Néhány megállapítás „gyerekfejjel” a boldogságra:
- Boldog vagyok, mert a Dorkával játszhatok.
- Boldog vagyok, mert az Apa meg a Mami szeretik egymást.
- Boldog vagyok, mert a Yorki kutya ma nem szökött meg.
- Boldog vagyok, mert jók a lányok.
- Boldog vagyok, mert senki nem beteg.
- Boldog vagyok, mert együtt vacsorázunk.
- Boldog vagyok, mert Szilvóval sokat énekelhetek.
- Boldog vagyok, mert szeret a Mami, az Apa, a Dorka,... és még sokan mások.
- Boldog vagyok, mert reggel óvodába mehetek.
Micsoda apró dolgok tudnak boldoggá tenni egy életet!
Ma azt válaszoltam, boldog vagyok. Abban a pillanatban, azt éreztem, a lehető legjobban alakult a mai nap. Ugyan történhetett volna sokkal rosszabbul is a mai nap, „de a felhők mögül, mindig sütött a NAP”! És mivel ma volt Doresz műtéte és a jele is napocska az óviban, én azt gondolom, talán jobbra fordul minden!
1 komment
Esélyek
2008.10.28. 23:43 sz.i.l.v.o.in.Ro.
„Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagy meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.” (Lukács 13,1-9)
Elmélkedés:
Tragikus haláleseteket vagy más emberi szerencsétlenségeket látva a legtöbben azt kérdezik, hogy miért történt mindez? Az ószövetségi időkben elterjedt volt az a vélekedés, hogy a szerencsétlenség azért éri az embert, mert bűnös. Ezen következtetés azonban nem minden esetben igaz a gyakorlat szerint, hiszen nyilvánvalóan bűnös emberek jómódban élnek sokáig, míg a becsületesen embereket egyik baj után a másik éri. E problémával foglalkozik Jób könyve, amelynek egyik tanulsága az, hogy a bajokkal Isten próbára tesz minket, ugyanakkor az újjászületés lehetőségét is megadja. Erről a lehetőségről tanít a fügefa esete a mai evangéliumban. Azt azonban ne felejtsük, hogy az újjászületés lehetőségének nem emberi érdemünk az alapja, hanem Isten irgalma. (Horváth István Sándor)
Szólj hozzá!
Kicsi Dorkánknak
2008.10.22. 21:31 sz.i.l.v.o.in.Ro.
https://www.youtube.com/watch?v=qLo8_TtCCl4&feature=related
Szólj hozzá!
Horváth István Sándor - Imádság a meglévő munkáért, hivatásért
2008.10.21. 23:16 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen, hanem öröm.
Szólj hozzá!
Horváth István Sándor - Elmélkedés
2008.10.13. 23:47 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Isten szeretetéről tanúskodik az a tény, hogy időnként figyelmezteti a helyes útról letérő embert. Néha egy-egy személyt küld, aki világosan megmondja, hogy milyen következményei lesznek annak, ha valaki ragaszkodik bűnös életéhez vagy egyértelműen megmondja, hogy mit kell tenni a jövőben. Máskor a világos emberi szó helyett valamilyen jel szolgál figyelmeztetésként, amelyet már nehezebb észrevenni, illetve értelmezni. De ezek az isteni jelek is azt a célt szolgálják, hogy megváltoztassuk életünket. Aki viszont semmibe veszi Istent és az Ő törvényeit, annak semmiféle jel sem számít, s mindenféle figyelmeztetést semmibe vesz.
Meghallom-e Isten szólító szavát?
2 komment
ő
2008.09.29. 23:42 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak.
Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva,
aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy srácra, aki homlokon csókol,
aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak,
amikor csapzott vagy,
aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá,
hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, "...Ő az."
Szólj hozzá!
Györe Anna Boróka - 2008.09.14.
2008.09.23. 21:52 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Bizony, bizony! Végre megszületett Katicám és Balázs második kislánya is, Anna Boróka. Nagy volt a várakozás, a nagytesó, Sára is sokat emlegette a "kitettvért", vagyis a kistestvért.
Nagy örömöm volt, mikor szombaton este hívott Kata, hogy nemsoká úgy érzi, meg lesz a kisbaba. Azon a hétvégén, legfőképp a baba miatt mentem haza és reméltem, nem 15-én fog megszületni, ahogyan azt a doktorok ígérték. Már szombat éjjel alig bírtam aludni, jött is az sms éjjel 1-kor, hogy elindultak a kórházba. Sáránál is a kórházban voltam, mikor megszületett, így ennél a babánál is szerettem volna ottlenni. Már hajnali 4 órakor elindultam, a kistarcsai kórházba, hogy egy légkörben imádozhassak velük-értük, szurkolhassak nekik.
Jó érzés volt, mikor Balázs ki-kinézett a folyosóra és ragyogott. Láttam a szemében, hogy minden rendben odabent és ebben rendíthetetlenül hisz is a továbbiakban. Valahoy az ember ilyenkor olyan kis zavart, hogy nem nagyon tud értelmesen beszélgetni, de közölte velem, hogy öregszünk... Kétgyermekes apa lesz. Aztán még a születés előtt megérkeztek Katica szülei Nyíregyházáról. Kicsit beszélgettünk, de persze ilyenkor mindenki annyira drukkol nekik, hogy az ember ilyenkor nem beszélgetésben váltja meg a Világot, hanem imádkozik vagy szorít a bentlévőekért.
Aztán kaptunk egy sms-t, hogy KISLÁNY!, majd a kis virágszált is megcsodálhattuk, a büszke apukája karjaiba simulva. Ilyen szép babát még nem láttam. Mint aki pikk-pakk született, semmi szenvedés nélkül, rózsaszín bőröcskével. VÁRVA, SZERETETBEN.
(A képek Simon András grafikái, gyermekáldáshoz.)
2 komment
Már 4 éve ismerjük egymást! :)
2008.09.23. 21:36 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Lassú és fájdalmasan szép az út, melyet
a megismerés átláthatatlan labirintusában
kell megtennünk a szeretet lény szívéig.
A türelem a szeretet kincseskamrája.
Szólj hozzá! · 4 trackback
Elmélkedés Horváth István Sándortól
2008.09.10. 23:17 sz.i.l.v.o.in.Ro.
"A boldogságot keresve földi életünk során sokféle utat bejárunk. Néha azt gondoljuk, hogy megtaláltuk azt, ami életünket boldoggá teheti, de aztán sokszor csalódunk. Néha azt hisszük, hogy másoknak egészen jó tanácsokkal tudunk szolgálni a boldogságot illetően, de aztán kénytelenek vagyunk beismerni, hogy még a magunk igazi boldogságát sem találtuk meg. Mi boldogít minket valójában? Ki boldogít minket? Hol találjuk a boldogságot? Minderről vannak emberi elképzeléseink, amelyek ideig-óráig boldogítanak is minket, de nem tartanak sokáig. Jézus emberi szemmel nézve, emberi ésszel gondolkozva kissé furcsa útját ajánlja a boldogságnak. Valójában az értelmi megfontolások nem visznek minket előbbre. Érdemes elkezdenünk Jézussal megvalósítani e tanácsokat."
Szólj hozzá!
Dorkánk csodafocija
2008.08.18. 23:54 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Labdazsonglőr lányaink vannak. Ki gondolta volna ezt fél évvel ezelőtt? Ugyan "Mr.Big" ,vagyis a lányok apja nagy focirajongó, a vonzalom a labda iránt 2 hónapja keződött igazán...
Bellánk amint labdát látott rúgta, gurította, dobta, csak egy helyben ne legyen. Bella olyan pontosan céloz és olyan jól rúg, hogy csak ámulunk és bámulunk. :o) Persze ehhez a legjobb partner apa, de minket lányokat sem kímél, ugyan gyakran nekünk csak a "kapu" szerep marad.
Dorkánk is hamar csatlakozott a nagy labdaszerelemhez. Élete első labda eldobása március 2-án volt, amikor is egy nyuszis bőrlabdát, két kézzel szépen megtartva, eldobott. Nemrégiben, kb. 2 hete felfedeztem, micsoda jó lehetőség nyílik a ház oladalában focizni. Ott egy másfél méternél talán vékonyabb átjáró van, kétoldalt jókora fallal, így a labda sokat visszapattan, viszont nem megy el tőlünk messzire. Dorka jobb kézen vezetve úgy megy már, mint a golyó, így a labda utólérése nem nagy kunszt, azonban 1-1 sikeres rugás mindig mosollyal zárul a siker.
1 komment
Takács család
2008.08.18. 23:13 sz.i.l.v.o.in.Ro.
A Takács család már 3 főt jelent! Apát, azaz Gábort. Anyát, azaz Ágit. Bébist, azaz Olivért. Bizony, ők már egy család, mert született egy kisbabájuk és nagyon boldogok.
Olivér társaságát épp a 44. földi napján sikerült élveznem, ami egy szép vasárnap volt. Látogatóba menet ugyan kissé eltévedtem, de aztán kárpótolt a fiatalúr. Aki nem volt túl jókedvében, de hordozta magában mindazt a sok kedvességet, bájt és szeretet, amit a szülei és a kis drukkolóik beleálmodtak.
2 komment
augusztus 18.
2008.08.18. 23:13 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Az Ilonák napja.
Az én kis Mamám nevenapja.
Akit a másik papám csak Ilonkának hív. Anya nagymamája is Ilona volt, talán innen az, hogy nagypapám mindig Ilonkázza a Mamám. Anya mondta, hogy nagy pogácsázás volt aznap délután. Ennek örülök! Ákosommal majd hétvégén köszöntjük fel, biztosan arra is készül majd valami finomsággal. A szerettem, mindig úgy készíti a lelkét, ha megyek/megyünk hozzájuk. Érzi, hogy nincs más, csak Ő. Az egyetlen, akinek valaha ki tudtam mondani, hogy Mama. Akiről az anyukám, majd a kommentár rovatban részletesen kifejti, hogy miért ő a világ legjobb, dupla nagymamája. :o))) Mert tudta, hogy duplának kell lennie.
Anya anyukája még az érkezésem előtt átköltözött a holtak országába.
Aztán a nagypapám elvett egy másik asszonyt nőül. Akiről szintén szól a mai nap. Ma éjjel, csak a jó Isten tudja, mikor, magához hívta. Már biztosan várta az asszony ezt a kaput, volt ideje felkészülni. Volt ideje elköszönni azoktól, akikhez a földön tartozott. Fájt a lelke, ezt bizton tudom. Sosem tudtam igazán szeretni őt, mert gyakran irígy volt. A szeretetre. Amit látott a mieinktől, de az övéitől nem. Ő biztosan nagyon szeretett bennünket, gyakran emlegetett még a betegágyán is. Régebben amikor Csibének szólított, szívem szerint lenyeltem volna keresztbe, mert így csak Papám nevezhet és Anya. Az utolsó előtti találkozásunkkor nem volt tiszta állapotában. Később mesélték neki, hogy bent voltam a kórházban. Anyát kérte, mondja meg nekem, hogy ne haragudjak rá. Egy pillanatig sem volt akkor bennem ilyen érzés. Aztán rá 6 napra találkoztunk. Szép voltam és készültem lelkileg, mert éreztem, hogy ez az utolsó. Kértem segítséget és erősítést, hogy ne sírjak előtte. És ez megadatott. Ahogy beléptem a kórterembe, egy pillanatra átfuthatott az agyán, hogy ébren van-e vagy csak képzeleg. Mikor meglátott, örömében szólt: Szia Csibe! És tudott beszélni és tartotta magát, pedig ő is tudta, hogy nem látjuk egymást többé. Az orvosok előtte lévő nap mondták azt neki, hogy köszönjön el mindenkitől. Istenem, köszönöm, hogy egy ilyen szép mondattal tudatták vele a tényeket!
Aztán mikor döntött a sorsáról az Úr, még adott neki egy bő fél évet, hogy változzon. És úgy gondolom, akkor ahogyan csak tehette, változott. Onnantól szerettem.
"Fordítsa az Úr, az Ő orcáját Rád és adjon békét Tenéked!"
Szeretettel: Csibe