"Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalóakkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben."
(Pál levele a Kolosséiakhoz 3)
A kép talán jó szemléltetőeszköze a mai napnak. A mai napot, szomorú szívvel élik meg sokan, mert eltávozott roknaikról, szeretteikről, barátaikról emlékeznek meg. Kimennek a temetőbe, virágot visznek, koszorút, mécsest és gyertyákat. Letisztogatják a sírokat, megkapálják a sírágyásokat. S közben könnyes szemmel, fájó szívvel elmélkednek, érzéseken, képeken, visszaidézhető hangokon, hanglejtéseken, szókapcsolatokon, mozdulatokon.
Életünk során, hány meg hány olyan emberrel találkozunk és találkoztunk, aki mély benyomást tesz vagy tett ránk. Akinek köszönetet mondhatunk néhány olyan tulajdonságáért, ami épített minket, pozitív vagy negatív példát adott, ami vezet minket a saját kis utunkon. Remélhetőleg a tőlük kapott kis "téglákban", mindig emlékezünk rájuk, nem csak amikor az ünnepük van, hanem akkor is, amikor a kedvenc süteményüket sütjük, felvesszük a pulóverüket vagy éppen a tőle kapott értékeket adjuk tovább.
Ez a kép emlékeztessen bennünket arra, hogy a mindennapok apró cselekedeteiben ne csak a földieket szolgáljuk, hanem az égiektől kapott segítsért is adjunk hálát! Az összes szentért és szerettünkért, akik például szolgálnak előttünk most és mindörökké!
Csak rajtunk múlik, hogy földi életük megmutatkozik-e majd a dédunokáikban... :o)