Új életem mindennapjairól mesélek

Kedves Mindannyiótok!

Az időnk nagyon jóltelik, de persze nagyon-nagyon hiányoztok nekünk. Bella egy kisangyal, nagyon jól viselkedik, rendesen eszik, nagyon sokat alszik, éjszakánként úgy 11 órát. Sokat nevetünk meg huncutkodunk, sok emberrel ismerkedik meg, de mindegyikhez nagyon kedves és közvetlen, játékos.

Most átadom a szót Bellának:

A Szilvó ágyában takaróval alszok, virágossal, mert a Szilvónak adtam a szivecskéset. Nem szoktam éjjel sokat mocorogni, kitakarózni. Néha nyüszögök, mert hiányzik a Dorka, de akkor mindig a Szilvó megfogja a kezem és megnyugszom. Nagy párnát is kérek mindig elalváskor és hamar elalszom.

Szerdán vonattal elmentünk Sopronba, voltunk fodrász néninél, ahol a hajcsavarókból építettem, aztán finom ebédet kaptam a Fortunában, csak sajnos nem volt olyan leves, amit én szeretnék, így sültkrumplit ettem, meg pizzát. A mamával is találkoztunk, fagyiztunk, majd indultunk vissza. A vonaton egy pillanat alatt behelyezkedtem alváshoz és alig lehetett felkelteni a Südbahnhofon, a leszálláshoz.

Csütörtökön nem mentünk kirándulni, mert szomorú, esős volt az idő, de itt Bécs belvárosában sétáltunk. Reggel két olyan kakit rottyantottam, hogy Szilvó csak fogta a fejét, mert nem maradt több pelusunk. Szerencsére a Práternél nyitva van a
Billa ünnepnapon is, így odáig hősiesen tartottam a pisimet. Szilvó minden 2. percben figyelmeztetett rá, hogy ki ne eresszem. Olyan száraz volt a bodym, hogy csak csodált Szilvó, s jelentkeztem is a pisimegtartásért ígért fagyiért. Voltunk templomban, nagyon rendesen viselkedtem, mindenki engem csodált, mert a pap bácsit és az énekeket is szóról szóra utánoztam, mint egy kis visszhang. A gyerekeket is jól megkergettem. Majd elementünk Szilvó barátaival ünnepi ebédet enni, ahol én gulyáslevest kaptam, persze nem adott eleget az a fránya pincér bácsi, annyira jóízűt ettem. Aztán délután sokat sétáltunk, fagyiztunk. Este nagyon sírtam, mikor a mi lakásunk üres volt. Szilvó nagyon szomorú volt. Aztán észrevette, hogy ez még mind semmi, az egész pelenkázót ellepték a hangyák, mert a Kind&Mutter Pass-on olyan jó kis morzsás, ragadós dolgok voltak. Persze, már Szilvónak sem kellett több. Gyorsan összeporszívózta őket, aztán lefeküdtem. Nanival beszélt aznap este Szilvó, hogy mit csináljon még a hangyákkal, de szerencsére reggelre már egy sem volt.

Pénteken reggel nagyon későn keltem, 9 órakor, aznap éjjel 12 órát aludtam. Ebédre tésztát főzött nekem Szilvó, meg a levéből csinált nekem levest, mert későn vettük észre, hogy a Mami levese már megromlott. Délután hívtatok, nagyon boldog voltam, aztán beszéltem Mamával és Nanival is, de egy cseppet sem sírtam! Pedig Szilvó ettől nagyon félt. Este a zenélés nagyon jól sikerült, kézről kézre jártam, mindenki játszott velem, mesélt, 1-2 kép is született. Sokat doboltam, meg csörgőztem, no meg énekeltem. Csak hogy Szilvóék vasárnapi koncertje teljes legyen. Mindenki nagyokat nevetett rajtam, szóval jó volt. Hamarabb eljöttünk, mint a többiek és mindig azt kérdezgettem és válaszoltam: „Jó volt? Igen!". Lett saját kicsi poharam, kb. 1.5 dl-es, amibe kaptam finom bodzaszörpöt. 5 pohárral ittam meg, persze telit, mire Szilvó mondta, hogy mostmár elég lesz, mert nem akar vízágyban aludni. Ettem sok-sok almát, mert azzal vártak miket, meg ropit. Este úgy hullottunk be az ágyba, mint aki egész nap kapált.

Ma már reggel 7-kor felvertem Szilvót, felporszívózunk, kiteregetünk és megyünk vásárolni. Veszünk ebédre levesnek valót, meg nekem egy új otthoni cipőcskét, mert már nagyon kicsi ez nekem. Sajnos nem találtunk… Délután extra nagy horpasztás, 4-kor keltem. Majd néptáncolni mentünk, aztán egy születésnapi bulira. Szilvó egyik ismerőse volt 40 éves, akit én nagyon megkedveltem, ugyan nincs felesége, de nekem nagyon tetszik. Egész este őt kergettem, no meg a pincér bácsit. Ettem sok rántott husit, meg kiflit és sok-sok narancslevet ittam felnőtt pezsgőspohárból. Szilvó megengedte, hogy megkóstoljam az ő pezsgőjét, s nagyon tisztességesen, „egy korty" után vissza is adtam neki. Találtunk az étterem kertjében egy óriási nagy játszószobát, ott boldogítottam mindenkit. Nagyon megtetszettek Szilvó ismerősei, sokat játszottam velük. Este 10 óra volt már. Szilvó sürgette a többieket, hogy ajándékozzunk, meg tortázzunk, mert mennünk kéne, de nekem eszem ágában sem volt. Nagy hiszti árán, elköszöntem mindenkitől és fél 11-kor végre hazaindultunk taxival. Ahol is közöltem: „Apával tegnap ültél taxiban!". Annyira édes volt. Szilvó nagyon nagyot nevetett ezen, olyan drága voltam.

Másnap, azaz vasárnap nagy napra készültünk. A magyar elsőáldozó kisgyerekek miséje volt ma, ahol zenéltek, énekeltek Szilvóék. Én is énekeltem, az oltárnál állhattam és nagyon jó voltam, szót is fogadtam. Ugyan a pap minden szavát utánoztam, mint egy kis lemezjátszó, de ezzel nem volt baj. Aztán finom ünnepi levest kaptam, no meg kergetőzést és fagyit. Egy nagy délutáni alvás után jött a Práterezés, ahova elhívtuk, gyermeklelkű ismerőseinket, hogy szórakozzanak velünk. Jó volt! Mindent kipróbálhattam, meg felmászhattam, de csak négybe fizetett be Szilvó. A vonatra, a repülőre, meg hasonlókra, amik kisebbeknek valók, csak kipróbálásképp felültem. Este a szökőkútnál játszottunk, majd nagy alvás.

Hétfőn reggel jaj, de korai volt a fél 8-as ébresztő! Menni kellett óvodába… Sírtam is, mikor Szilvó elment, de így kellett lennie. Elment összepakolni a mi lakásunkba, hogy jó sok játékot, meg ruhát vigyek Naniékhoz. Megkérdezett, hogy otthon szeretnék-e aludni, de én mondtam, hogy „Szilvó új lakásában". Így napközben pakolt össze. Aztán jött értem délután, elmentünk vásárolni, meg galambokat kergetni, majd egy újabb zenekari próba a pénteki koncertre. Ezen a próbán elképesztően sokat rajzoltunk… Még jó, hogy a nők tudnak egyszerre több helyre is koncentrálni… :o)

Kedden reggel hamar útnak indultunk, már 8 órakor a vonaton ültünk, hogy Budapest felé tartsunk, s ma este „Szilvó régi lakásában aludjunk". A metrózás közben nálunk volt egy nagyon nagy táska, meg két kicsi, így Szilvónak nem volt szabad keze. Én az egyik táska csatját fogtam, s úgy szálltam fel és le a metrókra, de nagyon ügyesen ám! A metróknál pont ott szálltunk fel, ahol kerekes székkel is lehet, így attól sem kellett tartani, hogy beesik a lábam. Szóval, ez is megvolt. A vonaton sokat énekeltünk és NAGYON-NAGYON hangosan a Megy a gőzös című dalt, meg a Debrecenbe kéne menni című nótát. Budapesten Szilvó mamija és Dorkája várt, aki fiú. Ez kellett csak nekem, Szilvó öccsét, Gábort, elneveztem „Apukájának" és egész nap csak vele hancúroztam volna. Szilvó és Anyaszilvó elvittek trolibuszozni és kaptam egy szép piros motort is, aminek a kilométerórája már hazafelé majdnem kiakadt, mert 3 kilométert mentem vele. Este fürödtem, ettem, meg minden, alig tudtam elaludni. Anyaszilvó altatott és vagy fél óráig mondtam a magamét: ettél finom leveskét, husit, tésztát, motoroztál, elestél, nem fájt, úsztál nagy kádban, vonatoztál, metróztál, Apukája, ugráltál, fociztál, szaladtál, …

Szerda reggel újra vonatoztunk, akkor már Debrecenbe. Anyaszilvót rángattam mindenfelé egész délelőtt, mert Szilvó mondhatni nem volt a topon, valamit elkapott. Naniéknál csupa sok régi, megszokott dolog várt: Yorki kutya, Folti cica, drága Papa, sajtos süti, finom leves,… A husi levest, Nani féle tésztával, úgy toltam, mint akit 1 hétig éheztetett a gonosz nevelőnője… Aztán egy kis fagyi, majd alvás a szivecskés takaróval. Délután városban ugrándozás, Papa agyusztálás, fagyi evés, majd elköszönés Szilvóéktól, sírás nélkül. 

Itt a mese vége, legyetek jók, mi is azok leszünk!