... hogy a születésnapunkon, miért csak minket ünnepelnek, s az anyukánkat miért nem? Hiszen mégiscsak össze kellett dolgoznunk. :) Nekem ugyan nincsenek emlékképeim, mennyire volt fárasztó és izzasztó ez a szuper munka, de ha valakinek lenne, szóljon, meghallgatnám az ő történetét! :)
Ma volt életem első olyan születésnapja, amikor a családom nélkül ünnepeltem. Szó, ami szó, nem nagyon szeretném ezt megismételni. Voltak bennem remények, hogy majd itt is jó lesz, meg a gyerekekkel, milyen vicces lesz, de nagyon nem volt az.
Anya és Apa idáig minden születésnapomon ott volt. Ez volt a 25. születésnapom, amiből a 0-tól 24-ig terjedő ünnepeken együtt voltunk. Majdnem azt írtam, ott voltak velem. Ez azért nem lenne helyes, mert nem hagytak el soha. Én nem vagyok most ott velük. Nekik talán mégnehezebb ez így. Drága Jani mamimnak is biztosan rossz érzés volt, hogy nem tudott felhívni, pedig reggel mindig ő az első, ha ünnep van.
Anya, még a névnapokban is ottvagy… és remélem még néhány év és már hárman leszünk ott.
Anya, Apa nincs születésnapom nélkületek… Összenőttünk. „Mint borsó, meg a héja…”
