HTML

Új életem mindennapjairól mesélek

Nos, kedves szeretteim...Csak néhányan tudtok ennek a kis naplónak a meglétéről. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan mondhatnám el a gondolataim és mindennapjaim, így döntöttem emellett az alternatíva mellett. Várom hozzászólásaitokat is, ha valamelyik írásom megérintett benneteket! Biztosan sokat írok majd, hiszen belevágok egy ismeretlen dologba, amitől még egy kicsit félek, de bátornak kell lennem, hogy értékes ember legyek. Nehéz ügy. A nagybetűs jövőmért teszem, az új és a régi családomért... Hogy boldogan teljenek majd a mindennapok! SZERETLEK TITEKET! A jó Isten vigyázza útjaink!

Friss topikok

  • vzschp: "A halál nem jelent semmit..."Szent Ágoston szövegének forrása??? Tudná valaki? Kösz' (2010.08.18. 14:03) Szent Ágoston: Ne sírj, mert szeretsz engem
  • Fleure: Gyönyörű és igaz!:-)))Tanulnunk kell! (2010.08.03. 20:34) Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
  • maris80: Kedves Szilvó! Nagyon jó volt téged látni, hogy mennyire másképp éled meg a bérmálásodat, mint a m... (2009.05.13. 13:08) 2008. május 10. Bérmálásom ünnepe
  • ichtus: Drága Szilvó! Örülök, hogy újból olvashatom a blogodat. Már hiányzott:o) Olyan jó olvasnom, hogy ... (2009.03.06. 19:32) 2009.02.25.
  • dizsego: Még most is emlékszünk az első pilanatra mikor is a szomszéd házba költöztünk és megismertünk Pety... (2008.11.27. 11:40) Varró Peti

Linkblog

02.19. - Déli harangszó

2008.02.19. 23:11 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Még kicsik voltunk, de óvodás korom óta vannak arról emlékeim, hogy a születésnapokon érdekes keltésekben részesültünk. Amikor az alábbi dal, maximum hangerőn fokozta a születésnapi kisgyerekkori ajándékvárást.
Azóta is, bármikor meghallgatom ezt a dalt, mindig ez jut róla eszembe. S anya meg apa akkor odajöttek hozzánk, mi felültünk az ágyunkba és még alig tudtunk magunkról, már jöttek is az ajándékok. :) Rendesek voltak, sosem várakoztattak bennünket délutánig, míg az óvodából megérkezünk. Mindig sajnáltam azokat a gyerekeket, akik csak este kaphattak ajándékot.
Mikor nagyobbak lettünk, a konyhaasztalra volt kikészítve vagy a fotelba az ajándékunk.
Lassan 5 éve, mióta Anya a C&A-ba jár „shoppingolni”, azóta a hátuk mögött elbújtatott vállfákkal jönnek… :) Mindig van valami tradíció benne! „Valamire csak jó lesz!” Felkiáltással, ami a zsidó kultúrá”nk”ból lopott.
Ma délben énekeltem egyet magamnak, s Dorka sikongatott hozzá…
A lányok ma is bebizonyították, nőből vannak, s a női megérzések csalhatatlanok. Bella, mikor megérkezett az oviból, széttárta a karjait és futott oda hozzám, felkaptam és odabújt. Még sosem csinálta ezt az odafutósdit… :) Dorka pedig a fejlesztő óvónénitől kéretszkedett hozzám, mikor meglátott, annyira nyilvánvalóan, hogy láttam a szemében a csillanást, pedig Frau Rennert is nagyon szereti.
Szó, ami szó, azért a mai nap nem volt a legkönnyebb.
Ma vagyok 24 éves, s ez a 25. születésnapom... A 24 olyan szép számok szorzata, hogy máris kapcsolok hozzájuk néhány jobbnál-jobb emléket!
1 - Mindenki engem csodál, engem nyaggat, velem játszik. Én vagyok a legkisebb és a legnagyobb és az egyetlen (egyenlőre). Legkisebb unokatesó, legnagyobb unoka és egyetlen unoka.
2 - Sok időt töltök a mamámmal és anyával. Jó szórakozásunk a fürdőzés, uszodába járás. Büszkélkednek a piros kis öltözékemmel és a fürtjeimmel.
3 - Nah, ezt jól megcsináltátok... Sírok az óvodában. "Apamiki" velem van, simizi az orrom és szophatom az ujjam, ha már ti itthagytatok ebédig.
4 - Veszélyben a posztom, jött egy királyfi, akit ki kell túrni. Ez néha megy is, olyankor félre is nyel szegény, mert mindig akkor rugdosom a talpát, amikor Anyától szopizik.
6 - Felelőségteljes nővérke lettem, akinek van egy részeges férje, "Ádi", s aki már hatszor elvált. Valamint díjazom a sarki csehóban (Kenguru farok) a rántottsajtott sültkrumplival, amíg Edus papus fröccsözik. (Tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy oda írtam, Edus papussal... Igaz? :o))))
8 - Határozott és boldog kutyatulajdonos vagyok. A születésnapomra megleptek apáék egy plüss bernivel, még Szlovákiából. De hát... a jobbaknak telik az udvarba is kettőre. :)
12 - Anyával kézenfogva mentünk vasárnap reggelenként a templomba, hogy megnézzük "Borzaskát", aki a szomszéd utcában lakó fiú, kis mosolygós.
24 - Megkaptam a diplomám. No meg egy jó zsíros kis állást is. Boldog voltam, meg féltem is. Első szárnypróbálgatások olyan messzire, hogy helikopterrel kellett volna értem jönni... :)) De szerencsére nem kellett, mert időben kiszálltam. Megismertem, mi számomra a csodavilág.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szilvo-in-ro.blog.hu/api/trackback/id/tr56346442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

J.L.Sz: 2008.02.20. 03:59:00

...minden gyereket csodának várnak, csodának születnek és remek emberré csak azok válhatnak, akik szülei életük végéig kitartanak mellette, hogy márpedig az én gyerekem egy CSODA.Én a szerencsések közül való vagyok nekem van kettő CSODA is az életemben!
süti beállítások módosítása