Reggel fél 9-kor ébredtem, 9-re húztam az órát, ha netán nagyon elaludnék, még akkor is felkelljek akkor, hogy időben el tudjak indulni Münchenbe. Olyan jó kedvem volt egész nap, mint amikor még az óviban dolgoztam, s nem kellett már szombaton arra gondolnom, hogy egy újabb hét lesz hétfőtől a boszival. Éreztem is, hogy többen megnéznek, mert majd kicsattanok :) Szabadnak éreztem magam és tudtam, hogy át kell magam adnom a még kiélvezhető helyzeteknek, mielőtt elköltözök.

Este 8-ra értem haza. Reggel fél 10-kor indultam, megvettem a jegyet, hátha sorba kell állni, gondoltam, s akkor ne legyek az utolsó pillanatban. Aztán fél 11-ig még volt 20 perc, elszaladtam reggelit venni. Nagyon finom szendót vettem, meg egy sütit. A belvárosi Mekivel sréhen szemben van egy olcsó, de nagyon jó sütöde, az a neve, hogy „backwerk” vagyis sütőműhely. Ott veszem azt a kenyeret is, amit múltkor hazavittem. Azt nagyon szeretem, mert 1 teljes hétig kitart, s a vége sem rosszízű, nem kell feltétlenül pirítani. A szendvics, sonkás volt, tojásszeletekkel. Ismertek… utálom a tojást, de ennek olyan volt a sárgája, mint a „mamatojásnak” és megkívántam. A süti epres volt túróval, rég ettem ilyen jót :) Vagy csak tényleg a lelki megtisztulásom kezdete…

Aztán a vonatra, sokan vártunk, de én szerencsére találtam egy egyszemélyes helyet, tehát nem ül melletted senki, s a kabátomnak is volt helye a könyöklőn. Jót nézelődtem, gondolkodtam, míg 40 perc alatt beértünk.

A belvárosban először bementem a c&a-ba, hogy itt mennyivel másabb, mint Rosiban, de ez rettenetes egy élmény volt :) Nagyon sokan voltak, mindenki csak kapkod, mint aki nem komplett. Mellesleg teli volt a bolt törökökkel, akiknek egy része árus és szerintem csak a trendet nézegette. Volt 1-2 érdekes eset is, mondhatni, nagyon meleg fiúcskák, akik már zavaróan nyomatták magukat, meg válogatták a női fehérneműket, amikből látszódott, hogy nem másnak veszik, hanem maguknak. Huh… Némelyik még vihogott is hozzá, mert persze nem egyedül válogattak. Én is vettem 4 pár zoknit, nagyon melegek. Itt az fontos, mert nappal nem, de éjszaka, nem tudom miért, de fázik a lábam, s nincs olyan zokni, amiben elég meleg lenne. Meg ezeket tudom utcán is hordani.

A főutca elején, a szökőkút helyén most egy jégpálya volt kialakítva. Amint látjátok, csináltam is róla képet, hogy micsoda okos ötlettel álltak elő, ezekkel a jegesmedvékkel. A szülők tanítgatják a gyerekeiket korizni, együtt vannak, s amíg a gyerkőc nem tud biztonságosan korizni, addig ez a segítsége :) Ez régi találmány, nem? Nekem rémlik valahonnan… Apa is tanítgatott engem korizni, jó kis programok voltak ezek együtt. Aztán ittunk meleg teát, mikor már nagyon átfagytunk. Máig emlékszem apa korijára. Titokban mindig próbálgattam, mikor kicsi voltam, mert az nem fűzős, hanem csattos volt és már akkor nagyon menőnek tartottam azt :)

Aztán a belvárosban, a főutcán nézegetés, boltok, stb… Persze mindenhol akkora tumultus, hogy az leírhatatlan. Ebédre bagetettet ettem, hagymával, meg szalonnálval, meg sajtszósz volt alatta, nagyon finom volt. Ez is helyi specialaitás. Kicsit hasonlít a töki pomposhoz. Apropó… Töki pompos itt nem olyan, mint otthon, hanem mintha mindenki egy kis lángost kapna, csak barna kenyérből, s hagyma, szalonna, tejföl rá, mindez 3 euro, s kisebb, mint az otthoni. Nem is ettem, csak láttam. Az ebédemhez a desszert, az árusoktól vegyes gyümikből, étcsokival leötött, pálcás nasi volt. Elképesztő finom volt, mert szerettem volna ilyet már rég enni, csak sehol nem volt olyan, amilyen vegyes. Itt meg igen és volt étcsokis is… Volt rajta kiwi, banán, eper (édes, nagyon finom), szilva, szőlő, kókusz(hihetetlen, milyen finom volt ez is), mandarin és barack. Nem mondom, nem volt olcsó, de ki kellett próbálnom :)

Nagyon sokat sétáltam, sehol nem is ültem le, csak mentem és mentem :) Elég szépidő volt délelőtt, sokszor nagyon erősen sütött a nap. A vonatban, egyszer volt, hogy csak engem ért az egyik sugara :) Nagyon megtisztelve éreztem magam :) Gondoltam, ismét elkezdődött egy új szakasz.

A „mindenféle” kedvenc boltomban vettem magamnak olyan gyertyát, aminek van kalapja, ezáltal, ha meggyújtod, akkor úgy világít, mint egy lámpa. Nagyon kis helyes.

Meg vettem egy szép gömböt. Ez lesz a „karácsony Rosenheimben 2007” gömb. Nagyon tetszik, üreges, nagy és cirádás, fehér és antikolva van. Amikor megláttam, tudtam, hogy ő az, amit kerestem. Majd felteszem otthon a fánkra. Most jut eszembe, hogyha ez netán eltörne, még 80 évesen is tudok ebből egy darabot, szallagra fűzve, feltenni a fámra :))

Képzeljétek, tegnap épp tanakodtunk Ákimmal, mi a frászt vegyünk vagy csináljunk Gabiéknak, hiszen Daninak meg neki olyan nehéz ajándékot venni. Erre, ma álltam egy kirakodó előtt és gyönyörködtem, mennyi szép, kőből készült, megfestett táblájuk, órájuk, ajtónévtáblájuk van. Erre jutott eszembe, hogy csináltatok egyet magunknak, Ákossal. De aztán rájöttem, hogyha ezt most odaadnám neki, akkor csak fájna a szíves a lakása miatt. Most jött a fejembe, hogy megcsináltathattam volna, dátumot írtam volna a hátára, s egyszer évek múltán előkerült volna. Buta voltam. De Gabiéknak csináltattam egyet. Van rajta 3 elefánt, mert ők ugye nem akarnak több gyereket. A legnagyobb az apuka, utána a középső az anyuka, majd a kiselefánt, s rágravíroztattam a nevüket, 20 karakterig benne volt az árban. Ráírattam, hogy Suszt – Szécsi, nagyon szépre megcsinálták szerintem és nagyon bombabiztosan becsomagolták, megmutatás után.

Az állomás felé vettem olyan sütött magokat, mint amiket egyszer vittem haza a müncheni fesztiválról. Ott is volt szerencsére, vegyes, így mindenből kóstol az ember, s persze nagyon finom.

Mondanom sem kell, bementem egy Mekibe pisilni, s annyira át voltam már fagyva, hogy a csak dőlt belőlem a pisi. Utána már nem is fáztam :)

Asszem ennyi volt a mai nap összefoglalva. Jah, ez a zene megy épp a Sláger Rádióban… Talán nincsnek véletlenek :) Lehet, hogy nekem küldték? ;o))

“Szembe jött a legszebb lány az utcán
A hangzavar egy percre csönddé vált
Aki látta csak bámult, ilyen nincs is talán
Csoda történt egy szombat délután.

Változott a város amerre sétált
Mintha minden könnyebb volna már
Újra érzi a szívét egy öreg számtan tanár
Nem is hitte, hogy húsz éve erre vár.

A képzelet felszáll, John Lennon él
Dalokat épít, zajokból a szél
Látod változtam én is, ez régen máshogy szólt
Csoda történt egy szombat délután
Ragyogott egy lány, jó kedvem volt.

Erre jött és tisztább lett az utcák
Egyszerűbb és élhetőbb a világ
Voltunk bolondok párszor, voltunk eldobva már
De most itt van, pedig ki tudja merre jár.”   

                                                                                                                    (Charlie: Csoda egy szombat délután)