Új életem mindennapjairól mesélek

A „valahol” a szívemben nagyon közel van, mármint ti (a kis családom és barátok), nagyon sokszor juttok eszembe, meg rosszabb pillanatokon a közös kis percek, mert ezek megerősítenek. Ilyenkor, mintha a jó Isten leültetne, s megnézetne velem egy filmet, levetíti a boldog perceimet, hogy emlékeztessen rá, várnak rám valahol, szeretnek. Mintha arra törekedne, hogy adjon annyi erőt, tűrjek még, mert vele és veletek együtt vagyok eléggé erős.

Persze az ember próbál nem csak az emlékeiből élni, hanem tartani a kapcsolatot a szeretteivel (már amennyire az ideje engedi egy kezdő háziasszonynak:), s új kedves kapcsolatokat kialakítani, jó emberekkel. Az a kolléganőm, akinek a helyére jöttem én, holnap reggel fog szülni, mert a kisbabája időzítetten fog megszületni. Tegnap este felhívott, hogy segítsen 1-2 dologban, s megkérdezze mi van velem. Ezek a kis figyelmességek mindig olyan jól esik, hogy utána sugárzom. Mondtam neki, hogy mára egy erdei sétát is tervezek, s akkor az ő rosszcsontka 2.5 éves fiát, elhoznám 2-3 órára, s kicsit lefárasztanám, amíg ő kicsit lepihen, felkészül a holnapra. Nagyon örült neki, de sokkal jobbat talált ki, hogy menjünk együtt, hárman. A férje, Tamás, éjszaka dolgozik egy szállodában, így neki jól is jött, hogy a kis Endre épp nem újította fel a házat kalapácsolással, s nem sikoltozott, míg ő alszik.

El is indultunk reggel, meg is beszéltük, félúton találkozunk. Erre látom, hogy pocakos Kata kicsi magyar kolóniánk egyik anyukájával cseverészik. Kriszti, akivel amúgy most együtt is dolgozok, egy játszótérre invitált minket. Mire odaértünk, Kata persze kicsit elfáradt, Endrécske meg rosszcsontoskodott. Aztán játszás. Ott volt Kriszti családja, ott az aprónép Zalán, aki 3.5 és Janka, aki 1.5 évesek. Aztán egy másik család, Tekláék, akivel az oviban dolgoztam együtt, nekik Kristófjuk van, 2 éves. Meg a kis Endre, akinek holnaptól már nem csak egy 10 éves bátja, Bálint, hanem egy öccse is, Tamás lesz. Vicceltünk is ma Katával, mekkora meglepetés lenne a jó Istentől egy kislány :) Katáról ez a kép készült ma... Már amikor júniusban megismerkedtünk, akkor volt a pocakja, mint egy dinnye, azt hittem, max. augusztusban szül, mire mondták a többiek, hogy dehogy... csak október közepén :) Nos, Katánk, mindent bele!

A játszótéren jót játszottak a gyerkők, néha mi is beszálltunk, meg beszélgettünk. Jó volt így együtt nagyon. A kis félénk Kristóf, megfogta a kezem és már rám mer nézni :) A nagy Zalán, úgy hív Szilvó, s néha mesélget is nekem 1-2 dolgot. Nagyon gazdag kis fantáziája van :) Janka-panka még kicsit tart tőlem, de mindig nézeget, méreget, idővel biztosan jóban leszünk :) Az erős Endre, meg a maga kis legényke stílusában, olyan erős, meg kis határozott, hogy sokszor csak nézünk. :) Olyan jó érzés volt ma velük lenni, s tudni azt, hogy idővel majd én is ide tartozok, meg már most is nagyon kedves velem mindenki.

Aztán délután kicsit sétáltam a városban, természetesen sokat fényképeztem, szokásomhoz híven :) Egy kis erdei úton mentem, ahol voltak hattyúk is egy kis tóban, így azok is kellőképpen elszórakoztattak. Gyönyörű a táj. Szeretek itt élni. Aztán alig vártam, hogy megérkezzek, s ledőljek, mert megszívott a levegő, s majd 3 órányi alvás után, feltöltődve ébredtem. Éljen :)