2004. szeptember 23. csütörtök

11körül ismertem meg Ákost, egy netes társkereső weboldalon keresztül.

Azonnal elkezdtünk beszélgetni, magázódtunk.

Ez engem nagyon elemelt a talajról.

Nem beszéltem róla senkinek, csak magam tudtam, hogy ő az igazi.

Aznap délután az óvodában összetörtem egy tükröt és sírvakadtam. Senki nem tudta, mi a baj, csak én... még 7 évet kell várnom?

2005. szeptember 23. péntek

Összeborulásos ünneplés.

2006. szeptember 23. szombat

Még amikor elkezdtünk ismerkedni, meg beleszeretni egymásba, nagyon szerettem volna ezen a napon, pontosan két év után hozzámenni az Ákoshoz.

Aznap verőfényes napsütés volt, bementünk a városba ünnepelni, sétálni.

Egy dudáló menyasszonyi autó jött felénk, amikor sírvafakadtam...

2007. szeptember 23. vasárnap

Szeretlek, az eddigieknél sokkal jobban.

Szerettem volna ezt a napot minél hamarabb átélni, hiszen te a hazánkban, én itt.

Apa itt volt, nem tudom, jobb volt-e ez így. Türelmetlen voltam és feszült.

Majd belesajdult a szívem, egyszerűen nem tudtam hova rakni magam.

Bárcsak megjelentél volna, akár mint a filmekben, csak egy ölelésre...

Azt írtad, neked is nagyon rossz volt, mert eddig a hónapfordulókat is megemlítettük. Az utóbbi időben mindig lehurrogtál, mikor most is 17-én mondtam, hogy 35 hónaposak vagyunk...

2008. szeptember 23. kedd

Túléltük a tavalyi évet, s mostmár együtt dolgozunk egy remek kis városkában, ahol mindkettőnknek van állása. Nem csak plátói boldogságunk van....

2011. szeptember 23. szombat

Lejárt a tükör átka... a 7 év. Pont szombat van. "Van nálad két kulcskarika?"