Hétfőn csak programokat beszéltünk meg és mindenféle okosságokat. Persze csak németül. Hétfőn délutánra már annyira fájt a fejem, hogy örültem, hogy a néhányszáz méterre lévő laskába visszatalálok. 
Kedden volt ez első olyan munkanap, amikor gyerkőcökkel dolgoztunk. Van négy kis beszoktatós neveltünk, akik a szüleikkel érkeztek, s másik 12, akik már régi gyerekek. Őket, majdnem mindeggyikőjüket gyerekszállító autók hozzák. Az új gyerkők és szüleik betelepedtek a szőnyegre, a régiekkel együtt, s harmincadmagunkkal játszottunk. A 16 gyerek, a 8 nevelő, s a 8-10 szülő. Kicsit kaotikus volt… Aztán délelőtt egy óra alatt az egyik szülőpárossal elintéztük a lakcímpapírjaim és a tartózkodási engedélyem. Délután, a főnökünk Edit, aki derekasan dolgozik velünk, megkérdezte, kellőképpen elfáradtam-e? Annyira fárdat voltam, hogy sírni tudtam volna. És tehetetlennek éreztem magam. Itt mindenki jobban beszéli a nyelvet, mindenkinek nagyobb a tapasztalata, … Rossz, hogy mint egy zöldfülű, álandóan rohangászok mindenkihez a kis kérdéseimmel, mert persze a gyerekek érdekét akarva úgy akarom segíteni őket, ahogyan azt megszokták. Tegnap ráadásul elég kis cincogós hangulatukba is voltak és olyan rossz volt az a tudat, hogy hozzám nem ragaszkodna annyira, hogy meg tudjam nyugtatni őket. Persze ebben is sokat segítettek a többiek. _k.JPG)
A napunk fénypontja az volt, hogy mikor végre vége volt a napnak, olyan jégeső volt, mintha borsók hullottak volna az égből. Délután, hazafelé még a főnökkel elmentünk bankszámlát nyitni, szerencsére az is itt lesz a közelembe. Tegnap este már korán lefeküdtem, mert éreztem, hogy nagyon kimerült vagyok, de alig tudtam az éjjel aludni.
Ma reggel aránylag jókedvű voltam, míg ki nem mentem az utcára, ahol szakadt az eső… Ez egy idő után biztosan nagyon lehangoló lesz… Már ma reggel is az volt. Reggel megbeszéltük Bélával, hogy a holnapi kézműves foglalkozáson, mit csináljunk. Rendes tőlük, hogy amíg bele nem jövök a nyelvbe, addig nem kell foglalkozásokat tartanom, csak a motivációba segítenem vagy pl. a holnapi foglalkozást én készítettem elő. Nagyon kevés időnk van rá és ez baj. Az ötletet díjazta Béla, így napraforgót készítünk majd, festéssel. Úgy akartam, hogy a kis tenyerükre csak egy karikát festünk barnával, az lesz a virág belseje. Aztán ujjnyomda citromsárgával, a szirmokat, majd végül a barna körön belül ragasztottunk volna még napraforgó magokat, de mondta, hogy szerinte ez már nem fér bele az időben. Így a barna köröket megrajzoltam én, azt majd a jobban manipulálók ecsettel festik, a kevésbé ügyesek pedig szivaccsal. Az ujjnyomda mindenkire vonatkozik, s aki hamarabb elkészül, az még zöld színnel szárat és levelet is festhet. A foglalkozás előtt persze még legalább egy 30 perces finommanipulációs program szükséges, így megértem, hogy erre kevesebb idő marad. Az azért tudom, hogy fontosabb, ez meg olyan kis örömteli és maradandó nekik… És a szülőknek is, ami szerintem szintén nagyon fontos…
_k.JPG)
A mai nap jobban telt, már nem is voltam annyira fáradt. A nyelvnél érzem, hogy tanulgatok, sokat énekelünk. Ma volt egy foglalkozás, ahol az én kis gyerkőm elég jól szerepelt, remélem kicsit az én számlámra is írja a főnök. Az ő csoportjából jöttek át, mert ő csak a mamás csoportos 3 éves korig viszi. Ezek a kis törpördögök meg még nagyon kis minik. Hamar elfáradnak, de mi is mellettük. Azért mondom, hogy az én kis gyerkőim, mert úgy döntöttek a „fejem fölött” (nem rosszindulatúan), hogy mindenkinek jobb, ha egy új gyereket én „viszek”, egy szintén új :) Vagyis én írom a kórlapját, én vagyok érte zömében felelős. Szilvivel és Bélával dolgozok egy csoportba, mindkettőjüknek van 3-3 gyereke, a régiekből. Feladatuk még emellet az, hogy Szilvi a kislányomat, Béla a fiamat, tartsa szemmel, hogy minden rendben megy-e, s tőlük tudok jobban kérdezni ilyen szempontból. Nagyon jó érzés, hogy nem hagynak magamra. Meg az is nagyon jó, hogy tényleg a kezdetektől fogva megtanulom, mi hogyan működik… Sokan azt gondolnák, jó kis mélyvíz, de annyit fogok belőle tanulni… _k.JPG)
Az a jó, hogy tőlük merek kérdezni, s merek nekik megmagyarázni is dolgokat, ha valamire rákérdeznek. Pl. a kisfiú ma guruláskor egyedül dolgozott. S a kicsi szivem megtanulta Edittől, hogy a kezét magasra kell emelni, hogy ne szoruljon be maga alá, de leginkább csak hátról hasra (úgy emlékszem) megy neki igazán, s a hasról hátra mindig maga alá szorul. Rám is szólt Béla, hogy figyelmeztessem, de mondtam neki, hogy megfigyelem, mert persze ezt is bele kell írnom a felvételi státuszba, s utána már értette, miért nem szólok rá vagy miért „nem nyúlok bele”._k.JPG)
Délután elhozhattam a céges porszívót, addig amíg szükségem van rá, így nem kell visszavinnem :) Lezs is itt mit atakarítani... Nem véletlenül nem küldtem idáig képet a lakásról... :) S újat sem kell vennem :) Délután 5 felé elmentem az egyik, nem messzi nagy bevásárlóboltba szárítót venni, meg néhány apróságot… Ezek a képek, hazafelé készültek. Sokat bosszankodunk az időjárás miatt, de azért nagyon szép helyen lakunk... Ez talán adíegy kis hitet nekünk. Biztosan másoknak is nagyon nehéz. Én szerencsére a vártnál jobban tűröm az Ákosnélküliséget és a testi veszteséget...
Adjon nekem az Úr továbbra is annyi lelkierőt, hogy erős tudjak maradni. Türelmet másokkal, de leginkább magammal szemben. És bátorságot, hogy megszólaljak, mikor eljön az idő és megnyitná a számat. Ámen
