Nos, Török Somával (keresztszüleim fia) együtt engem is ma egy új közeg várt. Őt az első osztály, engem az első munkahelyem. Ilyenkor az embert mindig elhalmozzák kedves kérdésekkel, hogyan érezte magát, milyen a tanító néni vagy jelen esetben a kollégáim? Az ovink nagyon szép, vidám, gyerekcentrikus, monumentális. Egy erdő mellett van a Mangfalls - folyó partjától nem messzire. A kollégák már ismertek, mert egy hetet velük tölthettem még júliusban.
Azért volt nagyon hasznos még a nyári közös munka, mert kicsit megláttuk a másikban a csodát. Ami bennünk is megvan, csak másképp. Hihetetlen, mennyit tanulunk egymástól. Mennyit erősödünk egy nézésből. A hivatásom, ez az életem. És nem csak a gyerekek miatt. Magam miatt is. Mert mindig adnom kell, de kamatostúl kapok is. Tapasztalok, gondolatokat hányok másokban és vetek magamban. Megtanulom, hogyan éljem praktikusan az életem. Hogyan viselkedjek gyerekekkel. Hogyan tanítsam őket és hogyan fogadjam be, hogy ők is tanítanak engem.
A nyelv még egy nehéz móka lesz. Ma, a délelőtti megbeszélésen végig németül beszéltünk. A végére már nagyon elfáradtam. Sírni tudtam volna. Istenem! Adj erőt, hogy meg tudjam tanulni az ő nyelvüket! Hogy fejlődjek és erősödjek!
Aláírtam a munkaszerződést, ami maximum 3 évre szól. A Fortschritt Konduktive Förderzentrum gGmbH tagja lettem. Elköteleztem magam, döntöttem, mint amikor férjhez megy az ember... Szeretném, ha ez a munka is egy szerelem lenne. Hiszen az szülte :) A hivatásomba való beleszeretés.
Az ember fejében annyi minden tolong...
- Vajon jól döntöttem?
- Jó lesz itt nekem?
- Szeretem majd őket és a munkám és ők szeretnek majd engem és velem dolgozni?
- Elérem majd a célom, a boldogulásom?
- Mikor kapom majd az első "jó volta a programod" vállveregetésekt és pofonokat?
- Mikorra tanulom meg majd annyira a nyelvet, hogy egészként tudjam felvenni a kesztyűt?
Az Úr velem van. Úgy érzem mások is. Köszönöm!
