Négy éve kezdődött. Egymásra találtunk. Eltelt három hónap, s voltak kanyarok a közös utunkon. Nagyon jó és nagyon nehéz pillanatokkal hadakoztunk. Mélyeket beszélgetünk. Döntöttél. Nem abba haltam bele, hogy már nem vagy, hanem abba, hogy féltem, emberként is elveszítelek. Megígértük egymásnak, hogy diplomaosztóra, esküvőre hivatalos a másik. Teltek a hónapok, nehezen emésztettem, nehezen szakadtam. Sokat foglalkoztál velem. Köszönöm.
Boldogok voltunk. Mindenki a maga útján. Beszélgettünk. Szeretlek, mint ember. Ölelés.
Kríziseid jöttek. Aggódtam érted. A lelkedért. A boldogságodért. A legjobbak közül érdemelsz, úgy éreztem.
Muszlim lettél. Pártoltam. Örültem. Tudtam, hogy ez számodra a teljesség. Jött Afraa. Meséltél. Boldog voltál. Csüngtem minden szavadon. Örültem nektek.
Esküvő. Imádkoztam értetek. Köszönöm Afraa, hogy ottlehettem. Megható volt. Sokat gondoltam rátok az első hetekben. Imádkoztam a boldogságotokért.
Két év után végre volt tegnap közösen egy délelőttünk, hogy beszélgessünk.
Megismerhettelek benneteket, mint férj és feleség :) Csodálattal nézhettem, hogy szemmel hogyan lehet szeretni. Úgy éreztem, hogy a múlt miatt nincsenek fenttartásaid. Elfogadsz. Szeretettel mesélsz és meghallgatsz. Beavattatok az életetekbe. Meséltek számotokra evidens dolgokról. Hisztek egymásban.
Elköszöntünk. Nehéz volt. Ma mástól is búcsúztok. Ez olyan búcsúzós nap.
Megnyugodtam. Jó kézben van az Istennél, a ti közös életetek. Szeretlek titeket!
