"...sokáig álltam a hullámvasút előtt, és észrevettem, hogy az emberek többsége izgatott várakozással száll fel rá, de amikor elindul, majd' meghalnak félelmükben, és kiabálnak hogy állítsák le a gépet. Akkor most mit akarnak? Ők választották az izgalmat! Hát nem elég elszántak, hogy végigcsinálják? Talán azt gondolják, hogy ehelyett az esztelen száguldozás helyett jobban tették volna, ha fölülnek egy körhintára, és egyhelyben forognak? Én választottam ezt a sorsot. A hullámvasút az én életem, az élet kemény és szédítő játék, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések és kelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül. Ha egyszer arra ébrednék, hogy hullámvasúton ülök vajon mit éreznék? Hát igen az első gondolatom biztos az volna, hogy fogságba estem, és halálra rémülnék minden kanyartól, hányingerem lenne és ki akarnék szállni. De ha bízom abban, hogy minden kanyar a sorsom része, akkor a rémálomból kaland lesz. Pontosan az lesz belőle, ami kezdettől fogva volt: hullámvasút, biztonságos játék, egy utazás amely véget ér egyszer, de amíg tart, addig arra késztet, hogy gyönyörködjek a tájban, és sikoltozzak örömömben..."
Az életem egy hullámvasút, minden kanyar a sorsom része
2007.08.22. 17:01 sz.i.l.v.o.in.Ro.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szilvo-in-ro.blog.hu/api/trackback/id/tr97146200
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
