"Uram emlékeztess arra, hogy mellettem vagy utamon. És ahogy találkozom egy idegennel vagy egy baráttal, akkor minden egyes találkozásba téged is bevonlak."
Tegnap ünnepeltük farsang utolsó napját, ebben az évben. Én azonban dolgoztam, s nagy szomorúságomra tisztán láttam, hogy esélyem sincs elmenni a többiekkel szórakozni, pedig ez tavaly is nagy buli volt, még ismertelen emberek között is. Ezen a napon, felbojdul az egész város, maszkokban, kifestve, színesen, vidáman, kreatívan, mulatozva járkálnak az emberek az utcákon, a járműveken. Vicces, ilyet Budapesten azért nem látam még.
A délelőtt a gyerekeké, akik biztosan szintén nagy várakozással vannak teli, hiszen mindenki egy másik bőrbe, szerepbe bújik bele, csak a játék kedvéért, hogy egymáson, egymással és egymásért nevessenek. A este és az éjszaka már a fiatalok és felnőttek mókája. Végül az én mókám is lett, mert Csé nagyon gyakran levisz a metróig, ha későig maradok. Ez a figyelmesség jól is esik, meg időt is spórolok vele jószerivel, mert gyalog, meg busszal az biztosan 15 perc lenne. Egy hosszú nap után meg van úgy, hogy már nincs kedvem baktatni.
Kicsit fárdatan, de nagy kedvvel vágtam neki az éjszakának, hogy csatlakozzam a többiekhez. Ákos, Lívia és Martin ekkor már egy belvárosi koktélbárban tárták fel Lívi rejtett szuperebbnél szuperebb képességeit és adottságait. :o) Pontosan éjfélkor csatlakoztam a kis hármasukhoz. Martin szaladt a metrója után, így hárman maradtunk. A Sz.Á.L. fonogatók. :o) Elképesztő nagyokat nevettünk, többségében a másik tudatlanságán. Az információk áramlása múltbéli hurrikánokat gyártott, amik végigsöpörték az éjszakát, s még reggel 4-kor is több órával azelőtti "friss" információkon nevettünk. Végülis sosincs késő... Érdekes, hogy Lívivel, a még nem törvényes Sz.Á.L.-mamával milyen mély a kapcsolatom és milyen részletes információk vannak a zsebünkben, egymásról. Sz.Á.L.-papa (Ákos) meg gyakran csak kapkodja a fejét. Tény és való, hogy Ákossal még nincs olyan mély és napi kapcsolatom, mint Lívivel, s ez emlékeztet az eredetemre. Arra, hogy mindenkinek megvan a maga dolga. S mindenkivel megvan a magunk kis feladata. :o))) Mindenesetre az útmutatás jól működik Ákos-módra /"Kit szeretek a Világon a legjobban..." és még sokminden más/ és nekem pedig pontosan erre volt szükségem. :o)))
Olyan jó, hogy a nap minden percében olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikben él az Úr. A reggeleim Pál atyánál a nyugalomé. Majd itthon a napi evangélium, no meg néhány strófa e-mailban a szülőktől vagy barátoktól. Aztán a szeretett Lányok. :o) Majd napnyugvásnak telefonbeszélgetések haza vagy Lívivel, no meg találkozók, vacsorák, nevetések. Ezt most nehéz kimondani, de elértem, amit akartam... teljes az életem. Magamban is megtalálom magamat, Ákival is magunkat, másokkal is minket.
