Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat." (Lukács 14,12-14)
Elmélkedés:
Vajon mit adhatunk Isten jóságáért cserébe? Tudjuk-e viszonozni azt a szeretetet, amellyel Jézus a kereszten megváltott minket? Mit tudunk viszonzásként adni Istennel mindazért a kegyelemért, amellyel segít minket az üdvösség felé? S amikor eljutunk az örök boldogságra, ugyan mivel fejezhetjük ki hálánkat Istennek? Ha őszinték akarunk lenni, akkor belátjuk, hogy mindig adósai maradunk Istennek, aki mindenkor többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk. Jézus azt kéri tőlünk a mai evangéliumban, hogy utánozzuk Istennek ezt a nagyobb szeretetét. Embertársainkkal ne azért tegyünk jót, hogy majd egyszer ők is segítsenek minket, hanem legyünk önzetlenek. A szeretetnek egy új távlata nyílik meg előttünk, amely nem emberektől vár jutalmat, hanem Istentől.
(
Imádság:
Mária, édesanyánk, igeneddel megváltoztattad a világ sorsát. Te tudod, mit jelent kimondani és megtartani ezt az igent. Taníts meg minket elfogadni mindenkor az Atya akaratát, mint ahogy azt Te tetted: alázattal, egyszerűen, tisztán. Légy a mi közbenjárónk, hogy Isten terve általunk is valóra váljon. Kérd Fiadat, hogy példád nyomán kimondott igenünk egész életünkben segítsen az Atya szándékát egyre tökéletesebben valóra váltani az egész világ üdvösségére.
