Tegnap, azaz kedden, a verőfényes napsütésben elmentünk fürdőzni, mi 4-en, csajok :) Utólagosan ma sajnáltuk, hogy a tegnapi jó időt erre használtuk, de mégis így volt jó. A kis Bella, nagyon szeretett volna kimenni a szabadtéri medencébe, amibe bentről csak át kellett úszkálni, nem kellett kiszállni. Az idő szép volt, a víz meleg, a lányok élvezték.
A város szélén található ez a termálfürdő, zöldövezet veszi körül, azonban közlekedési eszközzel is megközelíthető még. Aki volt már Sárváron,a termálfürdőben, nagyon hasonlít hozzá. Az öltözőszekrények chipes, karra szerelhető kütyükkel működnek, mint ott. Egy belső termálmedencéből ki lehet úszni a szabadba, ahol úszkálni is lehet, valamint maszíroztatni vízsugárral.
Talán egy óra telt el, mikor Dorka már éreztette, hogy ő nyűgös és fáradt, s akkor visszamentünk a belső medencébe. A lányok, mint kis sellők, karúszóval úszkálnak. Elképesztő, hogy Dorka a vízben is mennyire aktív, szimmetrikusak a lábtartásai és a lábtempói, nagyon jó volt ezt látni. Húztam őket a vizen is, Dorka háton nagyon befeszült, a karjai feszesek lettek, így erre nagy hangsúlyt kell majd fektetnünk, mert a hátúszás neki nagyon kedvező lenne. Nagyon élvezik, nekem persze minden pillantásom rájuk esik, mert féltem őket. Ugyan tudom, hogy vízbiztosak, de mégis... Dorka elég sokat nyelt, s ez persze a köhögésével társulva néha rosszalló szemeket vonzott. A lányoknak tanítottuk kisebb-nagyobb sikerrel a kimászást, falnál. Dorkát végül kivitte Judit, mi Bellával még kicsit bent játszottunk mások mindenféle játékával. :)))
Míg Dorka aludt, Bellával felmentünk a gyerekmedencéhez. Azon a szinten volt a csúszdából érkezők medencéje, ahol kicsit elidőztünk, s nagyokat sikongatva élvezte, mikor kirobbantak a csúszda végéből a nagyobb gyerekek és nagy hullámokat sodortak. Majd a gyerekmedencében játszottunk. Volt csúszda, kétféle is, vízköpő, vízfüggöny. Nagyon élvezte őket.
Már indultunk öltözni, amikor az anyukám jutott eszembe, mint vérengző anyatigris, s a "meg tudnám ölni" kijelentés, amikor rosszallóan megbámulják a kölyköd. Juditban biztosan ez az érzés sokkal erősebb volt, mint bennem, de nekem is rossz volt, hiszen az én kis rózsám is, ahogy a Kishercegben írva vagyon. Nem tudom, hogy lehet egy felnőtt, érett ember olyan modortalan, hogy jön szembe, majd megáll és bámulja Dorkát, de ledöbbentem, hogy van ilyen. Nem szóltam semmit, csak gondoltam magamban, hogy de jó, hogy kevesebb az ilyen ember és de jó, hogy a mi Dorkánkat nézte meg, aki észre sem vette, mint azt a kislányt, aki volt vagy 10 éves és szintén a medencében volt, sokkal sérültebben. Mert annak a kislánynak, ha épp az értelme, akkor már nyiladoznak benne ilyen helyzetekben kérdések, amik remélhetőleg kimondásra kerülnek és választ kapnak. Azonban sebeket okoznak neki.
Hajat szárítottunk Dorkával, majd kijártunk az előtérbe. Már hozzászoktam, hogy sokan megnéznek bennünket, s nagyon büszke vagyok Dorkára, hogy peckesen jön, valamint a Mamira, hogy felvállalja, hogy Dorkának van még mivel megküzdenie, de mindenhol és minden körülmények között küzdünk érte, dolgozunk érte, s beépítjük a hétköznapokba.
Miközben lépkedünk, Dorka nézelődik. Egy idősebb asszonyt derekasan megnézett, aki kedvesen megkérdezte, hogy "Engem néz?", mire válaszoltam, hogy igen. Az emberek észreveszik, hogy nem lát jól, de nem tudják, mennyire lát. Láttam az asszonyon, hogy örömmel konstatálta, felkeltette Dorkánk figyelmét.
Mire a Mami mindent elrendezett, kilépést, ruhákat, babakocsit, addigra Bella az én anyukám módszerével lerágta a kifliről a külsejét, majd lyukakat harapott bele (ezt Anya nem szokta :))). Majd közölte, amit eddig még sosem: "Fagyit kérsz!". Judit repült az örömtől, Bella még sosem kért fagyit. Jó, nagy adag csavarós fagyi volt, kétízű. Mami mesélte, hogy olyan szép tisztán ette meg a jókora nagy adag fagyit, csepegtetés nélkül, hogy csak na :) Egy csepp sem ment mellé és majszos sem lett. Ekkor mi már kimentünk az autóhoz, azért nem láttam.
Mikor az előtérben rendezgettük a cuccokat, a "megnézett" asszony lépett hozzám, majd a kezembe nyomott egy papírt, rajta egy medállal, hogy sok erőt kíván nekünk. Ismertem a medált, Mária medálnak nevezik. Jézus van rajta, a másik oldalon pedig két szív és egy kereszt. Remélem, megsegít bennünket!
