A hivatásom felívelőben, önbizalombomba hetente kilőve :o) Valahogy minden hétre jut valaki, aki dicséri Dorka fejlődését és ez nagyon jól esik nekem. Istenem, komolyan ekkora erőt adtál a kezemben, hogy egy gyerek fejlődésében tudok segédkezni? És nem csak segédkezni hanem látható jeleit is produkálni? Köszönöm, hogy az első időszakben ilyen felívelő szakaszt adtál, mert ez elég erőt ad majd akkor, amikor néhány hétig nem lesz extra újdonság. Minden nap jókedvűen megyek ezáltal dolgozni, s ugyan néha egy hiszti után beborul a napsütéses jókedvem, de egy bújás és máris megbocsátás.

Két hete sokmindent kipróbáltam Dorkával, köztük azt is, egy már magasságban kissé kinőtt játékbabakocsit, hogyan tudunk még felhasználni. Egy kiló cukorral és egy macival nehezítve, máris nehezebben futottak a kerekek, de persze még könnyen borult. Két hete még a fogásmegtartásban is segítenem kellett, s két lépés önálló megtételének is nagyon röültünk. Ma azonban a kisasszony, remek produkciót nyújtott. A kocsit csak előről tartottam a macinál. Ő a kapaszkodóban bízva felállt, majd elkezdett a a babakocsit fogva önállóan lépkedni. Én pedig csak a mackót tartottam előről, nehogy meglóduljon a kocsi. Azonnal hívtam a Mamit, hogy most azonnal jöjjön, mert mindig szeretném, ha már az első sikereknél ottlenne, mert remélem, ezek neki is nagy pillanatok az életében, nem csak nekem. A peckes kis lépkedésekkel 4-5 métert tettünk meg, ami kb. 15 lépésnek felel meg Dorkánál.

Aztán egy másik különleges pillanat következett, a triciklizés. Egy régi gyermekzokniba belehúztam a pedált és a kis lábát, már indultunk is. Mami az utcasarkon, nagyon meglepődve találkozott velünk. Úgy vettem észre a királylány nagyon élvezte az utazást és ugyan a pedált még csak lábtartóként használjuk így, de nem babakocsival mozdultunk már ki... Mindent szeretett megfoni, ami a keze hatósága alá kerülhetett, pl. autókerék, különféle nagy érdekes kerítések, falak. Érdekes volt látni. hagytam is, mert olyan aktív volt, nagyon tetszett ez nekem. Mintha megnyílt volna egy másik Világ előtte. Szeretem, mikor a hálózsákjában, 40 percnyi altatás után felmérgelődve kihozzuk, majd ő nagyokat kacag, s a lábadhoz érve nyújtja a karjait, hogy vedd fel egy kicsit. Egy szeretetcsomag hisztivel, nevetéssel, türelmelenséggel és ugrálással, bájjal és extra sok hajjal.

A hét nagy pillanatára valamelyik estére veszek egy kisüveges pezsgőt és megiszom :o) Ma éreztem először, hogy az örömet is ki kell sírni... :o) Ez tényleg az én életem vagy csak álmodom?