Amikor Rosenheimbe költöztem, már az első hétvégén vettem egy cserepesvirágot, mert az olyan otthonos dolognak tűnt :o) Sajnos a virágocska hamar meghalt, de a kaspója megmaradt, s mindig arra emlékeztetett, hogy akkor és ott mennyire sokat jelentett nekem.

Ma, megvettem az első bécsi kisvirágot. Szegény, eléggé kidőlve fordult felém egy közértben, de gondoltam, én is így kezdtem itt, nekem is adtak eélyt, így megvettem :o) Szeretem ezt a fajta virágot, Jani papámtól gyakran kaptam ilyeta névnapomra, amik sokszor évekig is elédegéltek nálam. Remélem, ő is sokáig pompázik majd, vannak kis bimbói és levelei, biztosan életre kel majd. Véletlenszerűen ehhez is járt egy kaspó :o) 

Még szeptember végén vettem Rosenhimban egy zöldlevelű növényt, ami nem hajt virágot, nagyon szép, magammal hoztam költözéskor egy kis dobozban. Mindig emlékeztet arra, hogy megadatott az ottlét :o) Apától, még a névnapomra kaptam azt a Mikulásvirágot, amit a képeken, az adventi koszorúban láthattok. Mikor költöésre került a sor, Katának adtam, mert annyira szép volt még mindig és annyira szerettem. A kaspót megtartottam, mert ez a kis virág, mindig olyan hálás volt. És Anyánál már rég kipusztult, mikor nálam még pompázott. Szerettem volna magammal hozni, de már nem volt sajnos helyem rá. Katánál biztosan jó helye lesz! Azt írta, mindig eszébe jutok, mikor ránéz. Amikor megkaptam, kicsit bosszús is voltam, hogy ezt ost hogy hurcolom el 650km-rel arrébb, e aztán túlélte az utat és nagyon szeretet nálunk lakni.