Utolsó szombatom estéjén csodás vacsorában volt részem. Ákosom főzött nekem, s csak az elkészült étel illatára érhettem át hozzájuk. Chilit főzött. Néhány nappal előtte említettem neki, hogy szeretnék még enni, ahogyan ő készíti, mielőtt kiköltözök. Mikor benyitottam, szépen megterített, gyertyafényes asztallal várt, még a krumplit sütötte. Tudtam, már az illatokból, mi lesz a vacsora. Éreztem, hogy kezdek elgyengülni és a sírás környékez. Gondoltam magamban, hogy hálás lehetek az Úrnak, hogy mellém rendelte őt. Pont őt. Ki mondhatja el magáról, hogy olyan kis érzékeny lelkű párja van, hogy főz a kedvesének, apró figyelmességekkel várja? Bármennyire is kiszámítható az Ákos jónéhány dologban, mégis minden héten van valami jóízű megdöbbenés. Már mikor mondta, hogy főz nekem, akkor tudtam, hogy chili lesz, sült krumplival. És azt is tudtam, hogy utána főzés nélküli pudingot készít keksszel. Azonban váratlan fordulata volt az esténknek, hogy a chili, nem csirkemellből készült, mint eddig, hanem darált disznóhúsból. Mindannyian ismertek, tudjátok, hogy disznóhúst kb. havonta egyszer ha eszek. De ez olyan finom volt… Nagyon jól laktunk :) Útközben, azon gondolkodtam, milyen jó lenne ma csak feküdni este és egy jó filmet megnézni, ketten. Az uram, mint jó gondolatolvasó, három filmmel is készült, hogy még választani is tudjak :)
Hétfőn a nagyszülőkhöz mentem elköszönni. Természetesen Jani mama nudlival készült. Nagyon nehéz lehet nekik. Talán kezdenek kicsit megnyugodni. Délután fodrász, majd Edus papáék. Edus egész jól volt. A hintaszékből való kiszállás sem okozott különösebb gondot. Biztosan gyötrődik ő is. Érzi, hogy nem véletlenül nem járunk gyakran. Rossz nézni, ahogy tönkremegy, megy össze, töpörödik. Ági azt mondta, mostmár érti, hogy a nagyim miért ment el ilyen hamar. Edus csak akkor alszik jól, ha keményen iszik. Kicsúszott a számon, hogy ezzel már a második feleségét teszi tönkre, meg persze mást is. Ágika próbálta simogatni a kezem, de valahogy nem voltam vevő rá. Megfeszültem, kényszeresnek éreztem magam ebben a helyzetben. Valahogy nem köt hozzá semmi. Nincsenek vele emlékeim. Mindig törekedett arra, hogy a nagymamámnak tekintsem, de valahogy már kicsinek sem voltam oda érte, mikor még nem tudtam, hogy a Nagyi halott. Nem emlékszem, mi volt a reakcióm, mikor megtudtam, s az sincs meg, mikor derült ez ki. Valahol, mélyen nem tudom az Edusnak megbocsátani, hogy nem ismerhettem a nagymamám. Tudom, hogy nem volt egy közlékeny, érzelgős asszony, de hátha az unokája kihozta volna belőle. Még idő kell, hogy meg tudjak bocsátani. Akarok, de nagyon nehéz. Pedig tudom, hogy meg kell tennem, mert kevés az idő. Nehéz volt búcsúzni. Főleg úgy, hogy nem tudhatom, mire jövök haza. Ha bármi baj van, szeretnék róla azonnal tudni. Hogy a legfontosabb pillanatban fogjam gondolatban a kezüket, aztán majd elengedjem. Ez mindannyiunknak jár.
Kedden hazamentem már kora reggel takarítani és pakolni. Örömmel fogadtam, hogy megérkezett a nyelvvizsgám, amit szeptember végére ígértek :) Délelőtt apával elmentünk két bankba, hátha jól tudnék eurót venni, de sajna ez nem jött össze. Felhívtam Alexát, akinek az apukája legális pénzváltással foglalkozik, s ő 5 forinttal kevesebbért váltotta, mint a napi árfolyam. Ezen közel 35 eurot nyertem. Sosem volt még ennyi pénz a kezemben, mint amennyi akkor. Kedvesek voltak aznap velem nagyon az emberek. Délután jött a hívás, hogy mehetek a diplomámért :) Szuper nap!
Szerda reggel elmentem és átvettem a diplomám. Most már én is énekelhetem: „…hátamon a tarisznyám, a tarisznyám, s benne az én csodás diplomám, sálálálálálála…”. Délben, mire Ákosékhoz értem, egy csodás kis grillebéddel kedveskedett nekem az uram. Fóliás krumplit és grillezett tarját készített nekem. Előtte lévő nap nem igazán értettem, miért vesz és pácol be húst, mikor a mélyhűtőben van egy csomó, de a válasz is megérkezett. Nehogy már az utolsó közös ebédünkön az anyja által pácolt húst egyem! :) SZERETLEK! Délután Elmentünk megnézni a Lecsó című rajzfilmet. Tanulságos, kedves, vidám, mondanivalóban gazdag, humoros film volt.
Csütörtökön reggel el kellett búcsúznunk. Egy jó kis éjjel után, nagyon nehéz volt kikelni az ágyból és elindulni. Még aludt. Felkeltettem. Hátulról átöleltem és hozzábújtam. Nem akartam látni az arcát. Nagyon fájt volna. Így is pokoli volt, de egy kicsit könnyebb. Lementem a lépcsőn. Tudtam, hogy ő is sír. Könnyebb volt így eljönni. Becsuktam az ajtót és megsimogattam. Vigyázz rá kérlek Istenem! Sokára értem az Örsre. Katica és Balázs vártak ott rám. Kata még szerdán hívott, hogy szeretne egy búcsúMixrpizzázni velem. Drága kicsi szívem. Féltem ettől a pillanattól is. Még ez is… Nem nagyon voltam oda az ötletért. Egyszer elváltunk gyorsan, féltem, hogy ez most nehezebb lesz. Már vártak az Árkádban. Nem pizzáztunk, mert Sára már kimerülőben volt. Kérdezték, hogy vagyok. Sírva fakadtam. Utoljára akkor sírtam igazán veled, mikor először voltam nálatok, otthon a leánykáddal. Kicsit beszélgettünk. Kaptam egy zacskót. Nem bontottam ki, tudtam, hogy valami szívhez szóló is van benne, amit most nem bírnék ki újabb sírás nélkül. Hazafelé, a trolin néztem meg. Persze, hogy bőgtem! Három kép Sáráról és egy könyv, amiben olyan igék vannak, amiket a Bibliában kikeresve megnyugvásra vezetnek, átölelnek. Aztán kaptam egy teljesen új Bibliát, amit Balázs nekem szerzett be. Kölcsönkértem még a balatoni nyaralás alatt egyet tőlük, mert biztosan szükségem lesz rá… Erre vett nekem egyet :o) Persze, a Biblia sem volt üres. Hármunkról volt benne egy nagy, balatoni nyaralós kép. No és persze egy papír, amin ez állt:
„Mert én veled vagyok és megőrizlek téged, akárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.”- ezt mondja az Úr. (1Móz 28,15)
Az estém sem múlt el persze nyomtalanul… Mikor Anya a munkából hazajött, még nagyban pakoltam. Gábor és Anya meg csak feküdtek a már ruháktól mentes hálózsákon és beszélgettünk. Kész lettem, még ott feküdtek. Gondolatban közéjük feküdtem és átöleltem őket. Tudtam, hogyha megteszem, senki nem alszik ma éjjel, s a Gábor vezetett visszafelé Rosenheimből. Nem kockáztathattam. Meg szegény Anyának talán mégnehezebb lett volna a reggel.
Péntek. A nehéz pillanatok reggele. Búcsúfürdés kedvenc kádunkban. Utolsó lehetőség, hogy elengedjem Apát. Talán sikerült. Nagyon sírtunk. A bádogember miatt aggódok a legjobban. Anya magunkra hagyott. Köszönjük. Négyes közös reggeli. Alig mentek le a falatok a torkomon. Megérkezett a keresztapám, Robka. Berobbant az autója hátsó ablaka. Jó fél óráig csinálgattuk az üveg helyét. A jó Isten adott problémát, de adott megoldást is. Azért volt ez így, hogy ne tudjunk túl gyorsan menni. Jó erősen fogta a jó Isten keze végig a beépített ablakunkat, jól viseltette magát. Apám mondta: Két hét és találkozunk! Szomorú volt, nagyon. Anya csak állt és nyelte a könnyeit. Nem volt erőm átölelni, csak megfogtam a kezét. Sietve beszálltam az autóba. Nem néztek hátra a fiúk, hagytak magamba. Elindultunk. Gondolatban hátranéztem. Tudom, hogy a kapuban álltak és sírtak. Biztos, hogy nekik a legnehezebb. 24 év emléke…
Az utunk jól eltelt. Néhány dugó, meg telefonálgatás után új városom vidámsága fogadott. Jött a főbérlő alkalmazottja, s készségesen mindent megmutatott és elmondott. Robka nagy segítség volt, hiszen ezek az emberek olyan gyorsan és bajorul beszélnek, hogy egy mondatból jó, ha az igét meg egy főnevet megértek. Nem gondoltam volna, hogy ekkora támasz az, hogy itt voltak velem a fiúk. Köszönöm, nagyon! Elmentek. Egy újabb nehéz pillanat. Gondolom, szegény Tesómnak sem volt könnyű. Fél órára rá jött egy kedves ember, aki az internetemet próbálta elindítani. Fél 5-től 8-ig nem ment. Egyáltalán. Hogy lehet valaki ilyen lelkes, rendes ember? Már délután 2-kor hétvége van itt pénteken, s ő mégis eljött és segít. Aztán mikor megkérdeztem tőle, mennyivel tartozom, közölte, hogy neki ez a hobbyja, s őt a főbérlő már megfizette ezért. Mondta, hogy szombat reggel eljön, s megpróbálja újra. És sikerült :) Nem hiába, a neve Christmann. Te küldted őt, drága Istenem, tudom. Köszönöm! A fiúk szerencsésen megérkeztek még az éjjel haza. Természetesen a sok, pici, piti és aprónak éppen a helyzetben nem mondható problémák csak gyűltek sorban. Este leültem az ágyra és néztem magam elé és néztem a sok cuccot… Te jó ég! Ezt mind valahova tennem kell. Egyszerre csak egy huppanás és beszakadt az ágy. 
No ezt már nem bírtam sírás nélkül… Kis idő múlva, mivel valahol csak aludnom kell, gondoltam, visszarakom a labilis és extra hajlékony léceket a helyükre és nyugovóra tértem. A lámpát égve hagytam, hátha az akció éjjel is megtörténik, s nehogy beszoruljon valamim, miközben kászálódok ki. Az óvatos és percekig tartó lefekvést mozgolódás nélküli fekvés és rettegés követte. Éjjel 2-kor ismét beszakadt az ágy, de a 12 lécből már csak a 2-2 szélső maradt fenn. Óvatosan, percekig tartó műveletként, sírva kikászálódtam, majd a szőnyegre tettem a matracot és elaludtam. Aztán szombat reggel jött Christmann, a netet csinálni, s elmeséltem neki a kis történetet, mintha az öcsém aludt volna itt, s alatta szakadt volna be az ágy. Nehogy az én testi tulajdonságaimra következtessenek. Erre, mondta, fényképezzem le az ágyat, s küldjem el mailban a főbérlőnek a képet. Az üres szobában, ő is kipróbálta az ágyat, alatta is beszakadt :) Jót nevettünk.
No ezt már nem bírtam sírás nélkül… Kis idő múlva, mivel valahol csak aludnom kell, gondoltam, visszarakom a labilis és extra hajlékony léceket a helyükre és nyugovóra tértem. A lámpát égve hagytam, hátha az akció éjjel is megtörténik, s nehogy beszoruljon valamim, miközben kászálódok ki. Az óvatos és percekig tartó lefekvést mozgolódás nélküli fekvés és rettegés követte. Éjjel 2-kor ismét beszakadt az ágy, de a 12 lécből már csak a 2-2 szélső maradt fenn. Óvatosan, percekig tartó műveletként, sírva kikászálódtam, majd a szőnyegre tettem a matracot és elaludtam. Aztán szombat reggel jött Christmann, a netet csinálni, s elmeséltem neki a kis történetet, mintha az öcsém aludt volna itt, s alatta szakadt volna be az ágy. Nehogy az én testi tulajdonságaimra következtessenek. Erre, mondta, fényképezzem le az ágyat, s küldjem el mailban a főbérlőnek a képet. Az üres szobában, ő is kipróbálta az ágyat, alatta is beszakadt :) Jót nevettünk. 
