Bizony, még itthon vagyok. Megpróbálom kihasználni a még meglévő időt. Ma szándékomban áll kitakarítani és pakolni. El kell kezdenem lassan összeszedni az útravaló motyómat. Bele sem merek gondolni, mennyi mindenre lesz szükségem. Szerencsére nem nagyon kell vennem semmit, mert Anya mindent ad.
Olyan jó lenne, ha ezt a bepakolást és az ottani kipakolást egy kisangyal megcsinálná helyettem… A fél életem. Egy évnyi mindenféle, ami hozzám tartozik. Állandóan ez lebeg a szemem előtt.
Ákos a jövő hetet csak velem tervezi, így igyekeznem kell a táskák, szatyrok, dobozok és kukászsákok megtöltésével :) Nehéz hozzákezdeni, s mégnehezebb lesz majd berakodni, mikor indulunk. Jelenleg ez foglalkoztat a legjobban. Elválnak útjaink. Nem véglegesen, de időszakosan. És a kisebb, 2-3 hetes időszakok ismétlődése uralja majd az életem, a várakozásom. El sem tudom jelenleg képzelni, hogyan bírja majd az én ingatag lelkem ezt, de ez nem a mai nap problémája, ahogyan a búcsú sem.
A mai nap feladata, hogy minél okosabban használjam ki a bőröndök helyét, s hogy felmérjem mire lesz szükségem, s mik azok a tárgyak, amik vidámmá és boldoggá tesznek majd.
