HTML

Új életem mindennapjairól mesélek

Nos, kedves szeretteim...Csak néhányan tudtok ennek a kis naplónak a meglétéről. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan mondhatnám el a gondolataim és mindennapjaim, így döntöttem emellett az alternatíva mellett. Várom hozzászólásaitokat is, ha valamelyik írásom megérintett benneteket! Biztosan sokat írok majd, hiszen belevágok egy ismeretlen dologba, amitől még egy kicsit félek, de bátornak kell lennem, hogy értékes ember legyek. Nehéz ügy. A nagybetűs jövőmért teszem, az új és a régi családomért... Hogy boldogan teljenek majd a mindennapok! SZERETLEK TITEKET! A jó Isten vigyázza útjaink!

Friss topikok

  • vzschp: "A halál nem jelent semmit..."Szent Ágoston szövegének forrása??? Tudná valaki? Kösz' (2010.08.18. 14:03) Szent Ágoston: Ne sírj, mert szeretsz engem
  • Fleure: Gyönyörű és igaz!:-)))Tanulnunk kell! (2010.08.03. 20:34) Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
  • maris80: Kedves Szilvó! Nagyon jó volt téged látni, hogy mennyire másképp éled meg a bérmálásodat, mint a m... (2009.05.13. 13:08) 2008. május 10. Bérmálásom ünnepe
  • ichtus: Drága Szilvó! Örülök, hogy újból olvashatom a blogodat. Már hiányzott:o) Olyan jó olvasnom, hogy ... (2009.03.06. 19:32) 2009.02.25.
  • dizsego: Még most is emlékszünk az első pilanatra mikor is a szomszéd házba költöztünk és megismertünk Pety... (2008.11.27. 11:40) Varró Peti

Linkblog

Az én kis meghatódós-hazatérős zeném

2008.07.24. 00:39 sz.i.l.v.o.in.Ro.

 

Az elmúlt egy év gazdagon megmutatta, mennyi helyzetben van velem az Úr, s küldi segítségül szent Kristófot. Szerencsére sosem volt még olyan helyzet, ami tragédiába botolhatott volna, hála neki és a sofőröknek.

Már gyerekkoromban, mikor Anya vezetni tanult, akkor is gyakran olvasgattam az Autóvezetők imádságát, mert az elején nem volt nagyon önbizalma. Gyakran kerestünk olyan kulcstartót vagy képet, ami őt ábrázolja, hogy az autóban tárgyilagosan is ottlegyen, ne csak a gondolatunkban, indulás előtt.

A heti rendszerességű utazás, sofőrkeresés rádöbbentett arra, mennyi jó emberrel sikerült „összeakadnom”. Volt úgy, hogy panaszkodtam, mert kényelmetlenül ültem, de sosem volt halálfélelmem. Pedig az autópályán, vad idegenek mellett…

A telekocsi szolgálat lényege, hogy egy valaki rendelkezik autóval, s keres maga mellé utastársakat, akik támogatják őt meghatározott benzinpénzzel és némi üdítő hangulattal.

Amikor életemben először próbáltam ki a telekocsi szolgálatot, teli voltam nagyon mély félelmekkel. Anyáéknak és Ákosnak meg sem mertem mondani, hogy nem vonattal jövök, hanem autóval, mert Rosenheim és Budapest között, lett volna mit aggódniuk. A média által, jó kis gondolataim támadtak, mindenféle szervkereskedelem, prostitúció és szexuális bántalmazás gyanánt, de ezek idővel elmúltak. „Bejáratott” sofőrökkel jártam, akikkel már többször utaztam. Megbízhatóan vezettek.

Istenem, mindig ott voltál velünk, egyik sem aludt el sosem és nem csinált balesetet. Áldd meg őket és adj nekik ilyen helyzetekre mindig társat, hogy a továbbiakban se vétsenek!

Néha bántott, hogy én a hátsó ülésen már Tatabányánál aludtam. Valahogy, ha az ember sokat utazik így, egy idő után 20-30 kilométer után meg tud bízni valakiben. El tud aludni mögötte. Olyan rendesek ezek az emberek! Sokukkal jó beszélgetésbe kerültem a kintlétről, a magányról, a munkámról, ami persze mindenkit érdekel/t.

Az elválásos visszautaknál, mindig alszok. Így könnyebb. Nem vagyok fáradt, de legalább nem jár az agyam. Rosenheimbe mindig nagyon nehéz volt visszamenni, mert ott nem volt senkim. Se Lívia, se olyan család vagy páciensekkel kapcsolat, mint a jelenlegiek. Üres volt az ottani életem, nem voltak benne emberek. Csak bokrok és fák, az Alpok, meg gyönyörű utcák, életem óvodája, Mangfall part és pisztrángok. A mai napig, ha a gondolataimban sétálok, mindig ott járok.

Amikor életemben először, tavaly júliusban hazajöttem Rosenheimból, a vonaton egy zenét hallgattam, csak azt. S azon sírdogáltam, mennyi mindent adok majd fel az életemből és még nem láttam, mit kapok. Egész úton csak hallgattam és latolgattam, segítséget kértem és próbáltam a mérleg nyelvén egyensúlyozni. Azóta, mikor a Budapest-táblát „megérzem”, ha épp nem is tudom meghallgatni ezt a számot, mindig eléneklem magamban. Az én kis hazatérős zeném.

Ez a zene, egy filmben is szerepel, az Igazából szerelem címűben. Az elején. Amikor az emberek a reptéren találkoznak a gyerekeikkel, unokáikkal, régi barátaikkal, testvérükkel, szüleikkel, rokonokkal, szerelmükkel, akik megkésve, megtörve, de hazajöttek a World Trade Center pusztulásából és megölelhetik egymást.

 

https://www.youtube.com/watch?v=eEjLhoKYXSg&feature=related

1 komment

július 24. - Szent Kristóf ünnepe

2008.07.24. 00:21 sz.i.l.v.o.in.Ro.

A hagyomány szerint Kristóf a 3. század derekán Szamóban (Lükia) adta életét Krisztusért. Az útonjárók patrónusáról, akinek képét ma is sok autós, motoros, révész, úton lévő magával hordja, a Legenda Aurea szerzője rajzolta a legszínesebb képet. Kristóf, a tizennégy segítő szent egyike, a népies vallásosság talán legnépszerűbb alakja, sosemvolt személy.

Élettörténetének „aranyos-legenda” változata Kristófot kánaánita óriásnak írja le (állítólag 12 könyök magas volt, több mint 6 méter). A pogány Kristóf igen büszke volt dali termetére, karja erejére, s úgy érezte, nem szolgálhat akárkit ilyen adottságokkal; gazdaként kijár neki a világ leghatalmasabb uralkodója. Vándorútra kelt tehát, hogy megkeresse. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot.

Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.

Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.

Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.''

És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával.

Mert Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely a földbe szúrva menten kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani.

Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.

"Szent Kristóf arcát vándor valahányszor látva a képen,

Bármely légyen a nap, nem lel rád a halál."

A Somogyi Elek Idvességes mulatságának latin soraiból magyarított disztichon a középkort idézi, hagyományában arra utalva, hogy aki Kristóf képét bárhol meglátja, azon a napon nem fog meghalni.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NAPI ÁHITAT: Préd 3,1-8.

1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.


AZ ÉVSZAKOK DICSŐSÉGE

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (Préd 3,1)

Minden évszak gyönyörűséges. A nyár varázsa különbözik az ősz pompájától. A tél ragyogása pedig más, mint a tavasz zsongása.
Isten életünket különböző évszakokon viszi át: eljön az öröm ideje, de a szomorúságé is; köszöntés és elbúcsúzás, építés és rombolás ideje. Az örvendezés időszaka nevetést hoz, felüdülést és megelevenedést. A gyász időszaka az Úrral való bensőséges kapcsolat ajándékát kínálja.
Életünk bármelyik időszakát is éljük most, ez nem tart örökké. Nem maradhatunk ugyanabban az életszakaszban, amint egyféle időjárás sem tarthat ki az egész évben. Az élet magával hozza a gyász, és a tánc időszakát, ideje van az ölelésnek, és az öleléstől való tartózkodásnak.
A titka ennek természetesen az, hogy Isten minden életszakaszban munkálkodik bennünk. Néha észre sem vesszük, mit cselekszik. Isten elkezdi a jó munkát, továbbviszi, és teljességgel bevégezi azt. (Fil 1,6)

Imádság: Köszönjük, Istenünk, az évszakok örömét és áldását, sokféleségét és szépségét. Add, hogy beteljesedhessen célod az életünkben. Ámen.

Hogyan növekedek életemnek ebben a szakaszában?
Matt Rusten (Illinois, USA)

Szólj hozzá!

Magyar SYDNEY himnusza - Eger - JEL :o)

2008.07.19. 00:36 sz.i.l.v.o.in.Ro.

https://www.youtube.com/watch?v=k3gBYjnKJ8I

Szólj hozzá!

Mindennapok apró örömei

2008.07.19. 00:25 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Szólj hozzá!

Keveredés

2008.07.18. 23:58 sz.i.l.v.o.in.Ro.

 

Bella és Mami a dívány karfáján ülnek. Éppen vonatok ők, akik Debrecenbe mennek a nagyszülőkhöz. Bella a babavonat, Mami a mamivonat. Egyszer csak eszembe jutott egy kérdés, amit fel kellett tennem:

-Milyen színű a mamivonat?

-Kék.

-És a babavonat?

-Piros.

Majd számot adott arról, hogy szilvóvonat narancssárga, dorkavonat sárga és apavonat zöld. A nagyszülőket is sorra színekbe öltöztette.

Bellának nagyon jó képzelőereje van és gyakran játszik is ilyet, s meg is osztja velünk az élményeit. Ilyenkor persze nagyokat derülünk a hallottakon.

Örülök, hogy a színpalettán ma éppen a két lány között foglalhattam helyet! :o)

1 komment

CsodaReggeli

2008.07.18. 23:41 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Szerda reggelt írtunk...

Gáborom és Zsófi előtte lévő este érkezett hozzám Bécsbe. Vacsorával, tortával vártam őket és finom bodzaszörppel. Reggelire is vásároltam, csak friss péksüteményért kellett lemenni a közértbe. Ezt Gáborék meg is tették.

Líviát meghívtam hozzánk reggelizni, hogy legyen velünk, régen találkoztam már vele. És eljött! :o) Nagyon örültem neki, mert vannak az életünkben olyan részek, ahol mint a „borsó meg a héjja” összetartozunk. Hasonlóan éltünk meg dolgokat, hasonló nézeteink vannak.

Aznap csak 1-re kellett mennem szerencsére dolgozni, így volt időnk egy hosszú reggelire, beszélgetéssel, tortaevéssel, fagyizással a kedvenc fagyisunknál.

Egy csoda volt! :o) Vártam már Zsófit és Gábort nagyon. És Lívit is.

Nem beszélgettünk felettébb magasröptű dolgokról, de mégis jó volt. Megnyugtatott, egész napra feltöltött, vidámmá tett.

KÉREK MÉG! :o)

1 komment

3 in 1

2008.07.18. 23:25 sz.i.l.v.o.in.Ro.

 

Tegnap csütörtök volt. A hét ezen napjai mindig olyan különlegesek, mert ilyenkor biztosan találkozom nagyon sok olyan kedves ismerőssel, akikkel közös a hitünk. Ezek az esték pont azért vannak, hogy ne csak a magyarságunk meg a fiatalságunk miatt tartsunk össze itt Bécsben, hanem szívügyeink miatt is. Mindannyian hívők vagyunk. Mindannyian egyedül vagy párban gyűrjük a hétköznapokat, de amikor közösen imádkozunk, beszélgetünk, énekelünk vagy zenélünk olyan szárnyakat kapok és szerintem sokan mások, ami egész héten elkísér. Összekapaszkodunk.

No, de a cikk nem csupán erről szól. Este vártuk Lívivel, hogy majd ahogy megszoktuk, szép számban összegyűlünk, minimum 7-8 fővel ami gyakran 20-ra is kibővül, s majd elkezdjük az imaórát. És csak vártunk, mire ránkesteledett. Melinda is megérkezett, így hárman lettünk.

Leültünk, gyertyát gyújtottunk.

Kézfogásban imádkoztunk. Olyan érdekes volt számomra ez a fogás. Ahogy mindkettejük kezét megfogtam, s mindenki foghatta mindenki kezét, s bezártult a kör. Mindketten közelállnak hozzám. És a kör közepében, Ő. Jó volt így együtt. Idézeteket olvastunk fel, imádkoztunk és énekeltünk. Kíséret nélkül! :o) Egészen más volt, mint amikor Ákos gitározik vagy Peti hegedül. Hiányoztak a körből, de arra emlékeztetett a kíséret nélküli ének, ami a mindennapokban velem van. Gyakran éneklek én is így esténként könyvből, így imádkozva és gyakorlásképp magamat fejlesztve. Egy mély élmény volt, amikor egyszer csak felszabadulsz, mintha otthon ülnél csak az ágyadban, a falnak dőlve, s csak ketten vagytok az Úrral, nem hall más, elengedheted magad. Akkor sírsz, amikor jólesik.

Hármunk körében ott pislákolt a csütörtöki gyertyácska, aki már az utolsó útját szolgálta. Nálunk égett le, amikor csak hárman voltunk, egy hitben.

Szólj hozzá!

Megyünk Szilvó új lakásába! :o)

2008.07.05. 11:49 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Nos, KEDVESKÉIM! Bemutatom, a kis hőn áhított lakást, ahol éppen most élek. Néhányótokat már invitáltalak is ide, a meghívás még most is él! S aki a legkedvesebb vendégek közé tartozik, még szivecskés ágyneműt is kap (lefoglalás, kíváncsiskodás Bellamese képeinél megtekinthető :)!

Bellánk nevezte el Szilvó új lakásának, így gondoltam, ez a cím frappáns lenne. Ebből következtetve Szilvónak régi lakása is van, mégpedig a budapesti. :o) Ott Anyaszilvó, Szilvó apukája és Szilvó Dorkája, Gábor lakik. Az már egy másik felvethető kérdéskör, vajon az Am Hirschbichl Rosiban melyik kategóriába tartozik... :o)?:o( És az első bécsi albérletet hogyan is nevezhetném?

A lakáskánkban van egy jókora, tágas előszoba, ami olyan kis fogadószoba, két fotellel és egy nem működő, de nagyon szép, zöldes, hangulatos kandallóval.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kádas fürdőszobánk van és külön WC-nk. Ezt azért tartottam fontosnak kihangsúlyozni, mert aki volt nálam Rosenheimban, az tudja, hogy a WC-re éppen rá lehetett ülni, olyan kicsi volt a hely, persze más fürdőszobájában, nem is a sajátomban... Az első bécsi lakásban már sokkal jobb volt  a helyzet, ott ugyan szintén egybe volt építve a fürdő a WC-vel, de már legalább tágasabb volt! :o)))) Ennél a problémakörnél jöttem rá, hogy milyen okos volt az én apukám, hogy egy házba több WC-t terveztetett és nem egybe a fürdővel... Hiszen, családon belül belefér még, ha beszaladsz a másik fürdése alatt egy sürgős pisire, na de a lakótárs, az ritkán ilyen kategória... :o)

A konyhánk szépen felújított, aránylag jó elrendezésű és felszereltségű. Szerencsések vagyunk, mert ablakunk is van a konyhában. Ugyan az ablak a folyosóra nyílik, de rögtön vele szemben van egy nagy ablak a belső kertre, így hamar lehet szellőztetni. Tény és való, hogy mikor disznótorost sütöttünk, az egész háztömb azt szagolta és ez nekem furcsa volt és vicces is. Szerencsére itt már le is lehet ülni vacsorázni, persze nincs akkora étkezőasztalunk, mint Rosenheimban! :o)

A szobám jól felszerelt volt, mikor megkaptam, persze azóta mégjobb, de ez csak idő kérdése. No és persze IKEA-s zacskóké, amikben hordtam ki a holmijaimat, hogy otthonosabbá tegyem a szobám. :o) Azóta már jónéhány szalvétakép is van fent a falon, hétvégén a fényképeket is szeretném feltenni, hogy a falakon is a szeretteim díszelegjenek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van egy nagyon szuper kis franciaágyam. Még ilyen sem volt az albérleteim között, hogy ekkora ágyam lett volna! :o))) Juppi, nem kell matracokat összetologatni a szőnyegen, mint Rosiban ÉS nem is kell ágyat élére állítani, mint az első bécsi lakásban, ha Ákossal egymás mellett akaunk aludni! :o))) Az volt aztán a Vollhaus/teltház/!!!!! Egy kép a "régi szép időkből"! :o)))

Itt van a mese vége Szilvó új lakáskájáról, amit már április óta Ákos, Bella és Apa is meglátogatott, valamint 1-2 barátnő és barát. Dorkánk és Mami is jártak már itt, rendet bontani és nagyot reggelizni, jó kis nap volt az is! :o)))

Az elkövetkező hetek újabb meghívásoknak adnak majd otthont, hosszú hétvégére, meg süti sütésre, jó barátnőkkel!

1 komment

Áldjon meg Téged az Úr! (Ároni áldás)

2008.07.05. 11:07 sz.i.l.v.o.in.Ro.

"Áldjon meg Téged az Úr! Áldjon meg Téged az Úr!
És őrizzen meg Tégedet!
Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad,
És könyörüljön terajtad!
Fordítsa az Úr, az ő orcáját rád, fordítsa az Úr, az ő orcáját rád,
És adjon békét Tenéked."

 

Ez a néhány sor, sok embernek erőt, szeretetet, szeretve vagyok, gondolnak rám, áldást kérnek rám érzését kelti. Én is hiszek ebben.

Bécsben sikerült egy nagyon jó kis katolikus ifjúsági csoportot találnom, ahol heti gyakorisággal találkozunk, imádkozunk együtt, hétvégénként misére járunk együtt, majd egy jót ebédelünk közösen, énekelgetünk, zenélünk, hiszünk, drukkolunk egymásnak, megosztunk.

Rájöttem, hogy mekkora ereje van a közösségnek, s milyen megható együtt imádkozni, énekelni, s milyen mély érzés, amikor valakire közösen kérünk áldást. Ilyet előtte sosem tapasztaltam, de nagyon fellelkesített, hogy a saját kis életemben is kamatoztassam ezt az imádkozási formát.

Így, amikor a kis kedvenceim változásokon mentek át, gyógyulni készültek, ünnepeket ültünk, énekeltem nekik egyet, gyakran csak magamban. Gondoltam, megosztom most veletek, az ezzel kapcsolatos élményeimet.

Sokat tűnődtem azon, hogyan engedjem el Dorkát, mielőtt Amerikába utazik. Nem gondolkodtam tárgyi dolgokban, hiszen nem elbúcsúztam tőle, csak néhány hetet külön töltöttünk, de azt tudtam, hogy segítség kell melléjük. Szerencsére volt lelkierőm megfogni és a gyerekszobában, ketten énekelni egyet neki.

Aztán született egy magamban éneklés a foci EB elődöntőjénél, ahol egy kedves barátnőm csodájában vehettem részt. Két kéz egyszercsak összeforrt.

Katicám diplomát kapott az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az ünnep részese lehettem én is. Egyszer csak felállt, a vártnál nagyobb pocakjával átvette a diplomáját. Rá is áldást kértem, hogy a hivatását úgy tudja gyakorolni, ahogy a legpéldamutatóbb. Egy evangélikus hitoktató, akinek a férje lelkész lesz, talán úgy tudja a leghelyesebb utat mutatni, ha a családjával békében él, az Úrhoz közel, a mindennapokba beengedve. Biztosan remek érzés lesz majd más családok példaképe lenni, amit nap mint nap építesz, amiért hálát kell adni. Bármikor találkozunk, én is mindig egy újabb csodát fedezek fel a családotokban, Sárában, a türelmedben.

Az augusztusi cikkek között is van egy, ami nagyon különleges számomra. A címe: Áldjon meg az Úr! Ezt a cikket egy különleges napról írtam, amit a Györe családdal tölthettem. :o)

Aztán eljött június 28-a délelőttje, amikor az én „kis” Gáborom lett 21 éves. Fél 11-kor be is mentem a Stephansdomba, de éppen egy egyházi zenekar próbált, így nem tudtam elcsendesedni. Bementem a közeli templomunkba és leültem. Egyedül voltam. Előtte néhány nappal többen énekeltünk együtt és nagyon szép volt, gondoltam ma én is megteszem ezt ezzel a dallal egyedül, hangosan.

Július 5-e termékeny nap volt az áldáskérés tekintetében. Éppen a kis blogomat bővítgettem, mikor telefonhívásom érkezett Ákos nagybátyjától, hogy bővült a családjuk, megszületett a kis Olivér. Már nagyon vártuk, sokat gondoltunk rájuk. És a kis Olivér szülei nekem kifejezetten kedvesek, így örültem, hogy békében zajlottak az események.

Valamint Judit és Gábor házassági évfordulója is aznap volt, így rájuk is áldást kértem.

 

Úgy gondolom, itt is bővülnek majd a körök… :o)  

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Isten hozott, Olivér!

2008.07.05. 10:52 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Isten hozott!

Már nagyon vártuk, hogy megérkezz és velünk legyél!

Most még biztosan nagyon fáradt vagy, de majd ha megerősödtetek már a Mamival, akkor majd meglátogatunk és megcsodálunk!

Addig is minden jót kivánunk és szeretettel üdvözlünk: Ákos és Szilvó

Szólj hozzá!

BellaMESE

2008.07.05. 10:51 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Kedves Mindannyiótok!

 

Az időnk nagyon jóltelik, de persze nagyon-nagyon hiányoztok nekünk. Bella egy kisangyal, nagyon jól viselkedik, rendesen eszik, nagyon sokat alszik, éjszakánként úgy 11 órát. Sokat nevetünk meg huncutkodunk, sok emberrel ismerkedik meg, de mindegyikhez nagyon kedves és közvetlen, játékos.

Most átadom a szót Bellának:

A Szilvó ágyában takaróval alszok, virágossal, mert a Szilvónak adtam a szivecskéset. Nem szoktam éjjel sokat mocorogni, kitakarózni. Néha nyüszögök, mert hiányzik a Dorka, de akkor mindig a Szilvó megfogja a kezem és megnyugszom. Nagy párnát is kérek mindig elalváskor és hamar elalszom.

Szerdán vonattal elmentünk Sopronba, voltunk fodrász néninél, ahol a hajcsavarókból építettem, aztán finom ebédet kaptam a Fortunában, csak sajnos nem volt olyan leves, amit én szeretnék, így sültkrumplit ettem, meg pizzát. A mamával is találkoztunk, fagyiztunk, majd indultunk vissza. A vonaton egy pillanat alatt behelyezkedtem alváshoz és alig lehetett felkelteni a Südbahnhofon, a leszálláshoz.

Csütörtökön nem mentünk kirándulni, mert szomorú, esős volt az idő, de itt Bécs belvárosában sétáltunk. Reggel két olyan kakit rottyantottam, hogy Szilvó csak fogta a fejét, mert nem maradt több pelusunk. Szerencsére a Práternél nyitva van a
Billa ünnepnapon is, így odáig hősiesen tartottam a pisimet. Szilvó minden 2. percben figyelmeztetett rá, hogy ki ne eresszem. Olyan száraz volt a bodym, hogy csak csodált Szilvó, s jelentkeztem is a pisimegtartásért ígért fagyiért. Voltunk templomban, nagyon rendesen viselkedtem, mindenki engem csodált, mert a pap bácsit és az énekeket is szóról szóra utánoztam, mint egy kis visszhang. A gyerekeket is jól megkergettem. Majd elementünk Szilvó barátaival ünnepi ebédet enni, ahol én gulyáslevest kaptam, persze nem adott eleget az a fránya pincér bácsi, annyira jóízűt ettem. Aztán délután sokat sétáltunk, fagyiztunk. Este nagyon sírtam, mikor a mi lakásunk üres volt. Szilvó nagyon szomorú volt. Aztán észrevette, hogy ez még mind semmi, az egész pelenkázót ellepték a hangyák, mert a Kind&Mutter Pass-on olyan jó kis morzsás, ragadós dolgok voltak. Persze, már Szilvónak sem kellett több. Gyorsan összeporszívózta őket, aztán lefeküdtem. Nanival beszélt aznap este Szilvó, hogy mit csináljon még a hangyákkal, de szerencsére reggelre már egy sem volt.

Pénteken reggel nagyon későn keltem, 9 órakor, aznap éjjel 12 órát aludtam. Ebédre tésztát főzött nekem Szilvó, meg a levéből csinált nekem levest, mert későn vettük észre, hogy a Mami levese már megromlott. Délután hívtatok, nagyon boldog voltam, aztán beszéltem Mamával és Nanival is, de egy cseppet sem sírtam! Pedig Szilvó ettől nagyon félt. Este a zenélés nagyon jól sikerült, kézről kézre jártam, mindenki játszott velem, mesélt, 1-2 kép is született. Sokat doboltam, meg csörgőztem, no meg énekeltem. Csak hogy Szilvóék vasárnapi koncertje teljes legyen. Mindenki nagyokat nevetett rajtam, szóval jó volt. Hamarabb eljöttünk, mint a többiek és mindig azt kérdezgettem és válaszoltam: „Jó volt? Igen!". Lett saját kicsi poharam, kb. 1.5 dl-es, amibe kaptam finom bodzaszörpöt. 5 pohárral ittam meg, persze telit, mire Szilvó mondta, hogy mostmár elég lesz, mert nem akar vízágyban aludni. Ettem sok-sok almát, mert azzal vártak miket, meg ropit. Este úgy hullottunk be az ágyba, mint aki egész nap kapált.

Ma már reggel 7-kor felvertem Szilvót, felporszívózunk, kiteregetünk és megyünk vásárolni. Veszünk ebédre levesnek valót, meg nekem egy új otthoni cipőcskét, mert már nagyon kicsi ez nekem. Sajnos nem találtunk… Délután extra nagy horpasztás, 4-kor keltem. Majd néptáncolni mentünk, aztán egy születésnapi bulira. Szilvó egyik ismerőse volt 40 éves, akit én nagyon megkedveltem, ugyan nincs felesége, de nekem nagyon tetszik. Egész este őt kergettem, no meg a pincér bácsit. Ettem sok rántott husit, meg kiflit és sok-sok narancslevet ittam felnőtt pezsgőspohárból. Szilvó megengedte, hogy megkóstoljam az ő pezsgőjét, s nagyon tisztességesen, „egy korty" után vissza is adtam neki. Találtunk az étterem kertjében egy óriási nagy játszószobát, ott boldogítottam mindenkit. Nagyon megtetszettek Szilvó ismerősei, sokat játszottam velük. Este 10 óra volt már. Szilvó sürgette a többieket, hogy ajándékozzunk, meg tortázzunk, mert mennünk kéne, de nekem eszem ágában sem volt. Nagy hiszti árán, elköszöntem mindenkitől és fél 11-kor végre hazaindultunk taxival. Ahol is közöltem: „Apával tegnap ültél taxiban!". Annyira édes volt. Szilvó nagyon nagyot nevetett ezen, olyan drága voltam.

 

Másnap, azaz vasárnap nagy napra készültünk. A magyar elsőáldozó kisgyerekek miséje volt ma, ahol zenéltek, énekeltek Szilvóék. Én is énekeltem, az oltárnál állhattam és nagyon jó voltam, szót is fogadtam. Ugyan a pap minden szavát utánoztam, mint egy kis lemezjátszó, de ezzel nem volt baj. Aztán finom ünnepi levest kaptam, no meg kergetőzést és fagyit. Egy nagy délutáni alvás után jött a Práterezés, ahova elhívtuk, gyermeklelkű ismerőseinket, hogy szórakozzanak velünk. Jó volt! Mindent kipróbálhattam, meg felmászhattam, de csak négybe fizetett be Szilvó. A vonatra, a repülőre, meg hasonlókra, amik kisebbeknek valók, csak kipróbálásképp felültem. Este a szökőkútnál játszottunk, majd nagy alvás.

Hétfőn reggel jaj, de korai volt a fél 8-as ébresztő! Menni kellett óvodába… Sírtam is, mikor Szilvó elment, de így kellett lennie. Elment összepakolni a mi lakásunkba, hogy jó sok játékot, meg ruhát vigyek Naniékhoz. Megkérdezett, hogy otthon szeretnék-e aludni, de én mondtam, hogy „Szilvó új lakásában". Így napközben pakolt össze. Aztán jött értem délután, elmentünk vásárolni, meg galambokat kergetni, majd egy újabb zenekari próba a pénteki koncertre. Ezen a próbán elképesztően sokat rajzoltunk… Még jó, hogy a nők tudnak egyszerre több helyre is koncentrálni… :o)

Kedden reggel hamar útnak indultunk, már 8 órakor a vonaton ültünk, hogy Budapest felé tartsunk, s ma este „Szilvó régi lakásában aludjunk". A metrózás közben nálunk volt egy nagyon nagy táska, meg két kicsi, így Szilvónak nem volt szabad keze. Én az egyik táska csatját fogtam, s úgy szálltam fel és le a metrókra, de nagyon ügyesen ám! A metróknál pont ott szálltunk fel, ahol kerekes székkel is lehet, így attól sem kellett tartani, hogy beesik a lábam. Szóval, ez is megvolt. A vonaton sokat énekeltünk és NAGYON-NAGYON hangosan a Megy a gőzös című dalt, meg a Debrecenbe kéne menni című nótát. Budapesten Szilvó mamija és Dorkája várt, aki fiú. Ez kellett csak nekem, Szilvó öccsét, Gábort, elneveztem „Apukájának" és egész nap csak vele hancúroztam volna. Szilvó és Anyaszilvó elvittek trolibuszozni és kaptam egy szép piros motort is, aminek a kilométerórája már hazafelé majdnem kiakadt, mert 3 kilométert mentem vele. Este fürödtem, ettem, meg minden, alig tudtam elaludni. Anyaszilvó altatott és vagy fél óráig mondtam a magamét: ettél finom leveskét, husit, tésztát, motoroztál, elestél, nem fájt, úsztál nagy kádban, vonatoztál, metróztál, Apukája, ugráltál, fociztál, szaladtál, …

Szerda reggel újra vonatoztunk, akkor már Debrecenbe. Anyaszilvót rángattam mindenfelé egész délelőtt, mert Szilvó mondhatni nem volt a topon, valamit elkapott. Naniéknál csupa sok régi, megszokott dolog várt: Yorki kutya, Folti cica, drága Papa, sajtos süti, finom leves,… A husi levest, Nani féle tésztával, úgy toltam, mint akit 1 hétig éheztetett a gonosz nevelőnője… Aztán egy kis fagyi, majd alvás a szivecskés takaróval. Délután városban ugrándozás, Papa agyusztálás, fagyi evés, majd elköszönés Szilvóéktól, sírás nélkül. 

Itt a mese vége, legyetek jók, mi is azok leszünk!

Szólj hozzá!

Minden kedves érdeklődőmnek... :o)

2008.04.22. 22:50 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Nagyon jólesett és örültem is, a kis kérdezősködéseknek, e-maileknek, hogy hova tűnnek az én írásaim és hogy tudok ilyen láthatatlanul írni.
Nos, újra itt, épen, egészségesen, teli szívvel, erővel, változásokkal, lehetőségekkel, félelmekkel, megoldásokkal és megoldandó dolgokkal.
Az elmúlt hetek eseményeit megpróbálom összefoglalni, majd utána rendesebben írogatni, hogy jobban rámlássatok! :o)
Millió ölelés mindenkinek! Maradunk szeretetben: Szilvó

Szólj hozzá!

Amikor két ember egyszer csak találkozik

2008.03.17. 22:11 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor egyszer csak rájön, erre a találkozásra szüksége volt, értéke volt, jövője van. Beszélget a másikkal és nem kell magyarázkodnia, mert hasonlítanak. Ez a tulajdonság persze gyakran gyilkospont is lehet.

Úgy kezdődött, hogy csak bújtam a lakáshirdetéseket, hátha találok valami kedvezőt. Sokaknak írtam, persze mindegyik 220- és 300euro közötti szobák voltak, bútorozottak. Sokról persze csak leírják, hogy bútorozott, aztán döbbenet, hogy ez csak a jelenlegi állapot, s csak egy csali, mert amikor kiköltöznek onnan vagy átadják neked akkor mondjuk csak a legfontosabbak hiányoznak, mint mondjuk az ágy vagy a szekrény. A magyar-osztrák levelező listán egy remek hirdetést olvastam, fel is hívtam azonnal a lányt, s idő híján csak jövő heti randiban gondolkodtunk, pedig még csak hétfőt írtunk. (Ezt a hirdetést még Judit is tovább küldte nekem, pedig nekem is azok jönnek, mint neki, de biztosan gondolta, így nem hunyok szemet felette.) Másnap felhívtam egy apróbb probléma miatt, mikor is megbeszéltük, hogy mivel én voltam az első jelentkező, így szeretné, ha minél hamarabb megtekinteném a lakást, s már csütörtök hajnalok hajnalán :), reggel 8-kor találkoztunk. Még a avillamosmegállóba is kijött elém Kata. :o)

A közlekedés nagyon jó arra, jelenleg is a környéken lakok, így tudom, hogy aránylag milyen népek lakják azt a vidéket. Júniusban nyitnak majd ott egy új metrómegállót, így ez is gyorsítani fogja az utamat. A lakás egy bérházban van, az első emeleten. Világos, meleg, nagy előszobával, fürdőszobával (káddal :o))) és külön WC-vel, jó kis konyhával, székkel és asztallal, valamint két szép berendezett szobával.

Miután mindent megkémleltem, leültünk beszélgetni. Mondanom sem kell, épp aznap kellett volna rohannom, de csak beszéltünk és beszéltünk és olyan jó lett volna folytatni. A diskurzus elején óvatosan kérdeztem rá, hogy lelkileg hova tartozik, mert úgy érzem, nem szeretnék alkalmazkodni mondjuk egy muszlim életvitelű emberhez, 300euroért. Nem azért, mert nem lennének köztük, akiket becsülök és szeretek, hanem azért, mert akkor mondjuk nem járhatna az Ákos csak úgy hozzánk, s dolgokban eltérő véleményünk lenne. Te is abban hiszel, akiben én, s ez annyira megnyugtató, hogy tudunk majd erről beszélni. Aztán reggel 8-től délután 1-ig sorra kaptunk annyi jelet, hogy nekünk van egymással dolgunk, hogy végül a 4 lányból, már a második után döntöttél... :)

Várom a folytatást... Beköltözés: márc.29-30. :o))) 

Szólj hozzá!

Ákis hétvége :o)

2008.03.17. 21:48 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Ákos csütörtök este érkezett Bécsbe, s vasárnap estig velem is volt. Nagyon jó volt így együtt, sokat beszélgettünk, nevettünk, töltődtünk. Azért ezek a hétvéék nagyon mások, mint az otthoniak, hiszen akkor nem csak egy emberé vagyok. Ezt Ákos nagyon igényli, s szükségünk is van rá.

Csütörtök este a már hetek óta beígért dürümözés volt. Nagy sikerrel :o) Van egy már bevált török kebap és dürüm-ösöm, s náluk mg sosem ettem rosszat, s Ákos is ki akarta próbálni. Majd apát is elviszem egyszer oda, biztosan nagyon fog majd neki tetszeni.

Pénteken elképesztő esőzés. Új cipőt kellett vennem! :o) Egy Naschmarkt nevű piacon voltunk, ahol elképesztő mennyiségű ételeket árulnak, remek fűszerekkel, illatokkal, ázsiai éttermekkel. Délután a belvárosban bojongtunk, majd a nagy eső jóvoltából, otthon kötöttünk ki, Leberkaase és krumplit majszolva, egy finom Sacher torta kíséretében.

Szombatona  Naschmarkton vettünk egy kilo pisztáciát, amiket az esti filmnézések alatt pucolgattunk, valamint Schnitzelt ettünk ebédre. Délután fagyizás és séta, a Flohmarkton. Szombat etse még tojásokat festettünk, hogy legy szép tojásfájuk a lányoknak...

Vasárnap séta a főutcán, finom ebéd, fagyizás, napütés, eső, nevetés, majd elválás... :(

Szólj hozzá!

Első fél év

2008.03.03. 23:25 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Szólj hozzá!

Első hétvégénk hármasban :o)

2008.03.03. 23:25 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Szombaton egy belvárosi sétát tettünk, s egy nagyon szuper áruházban kötötünk ki, ahol minden a húsvétról szólt, így a lányok teljes nyugalmukba merülve nézegettek. Bella alig mondogatta, hogy "mami visszajön", s nagyon kis csodák voltak mindketten. Egy belvárosi Ankerben ebédeltünk egy sajtosstanglit, mindenki őket csodálta, milyen gyorsan betolták azt a hosszú kiflit! :o) Meg persze elbővölőek is...

Nagy játszások, főzések, hancúrozás reggel, felkelés után. A szobájukban aludtam, mert úgy sokkal pihentetőben tudok aludni, mint a már ösztönné vált "anyaalvásban". Hát, aki a Petőben éjszakázott heti 4x, fél éven át, annak ez már meg sem kottyan... :o) Mindig csak hasznot húztam ebből az ébrenléti alvásból. Persze, így hogy ott voltam a közelükben, még a fülemet sem kellett hosszú folyosókra, meg 18 gyerekre hegyeznem. :o)

Vasárnap dél körül, épp fürödtem, mikor csöngött a  vonalas telefon, felvette, s odahozta nekem a kádhoz. Judit mamája volt, beszélgettünk. Közben Bella bólogatva üzente a mamának, hogy "Este jönnek!" :o)

Majd boldog lelkek tánca, mikor a Mami meg Apa, késő délután megérkeztek a kis hétvégi alváskúrájukból. Az érkezésük előtt még pont volt egy fél órám összepakolni a lakást, ami szegény ki volt fordítva önmagából... :o) Mire a pakolással végeztem, rájöttem, hogy a lányok nagyon csendben vannak. Bellám épp az akváriumnál állt, a konyhai sámliján és akkurátusan etette a halacskákat táppal, majd kente szét az arcán az étket, mint valami sminkcuccot. Amikor meglátta, hogy figyelem, közölte, hogy "Halacskák kapnak vacsorát!", mire látta, hogy sírni tudnék... Mondtam neki, hogy ez nem volt egy jó móka, mert ha sokat adunk nekik enni, akkor betegek lehetnek. Kéz- és arcmosás gazdagon, majd kéztörlés és a szülők már az ajtóban is...

Dorka aznap esti produkciója az önálló labdaeldobás volt, két kézzel, mell előtt, ami extra sikert aratott. Saját magának is tetszett az atrakció, mert nagyokat hahotázott hozzá.

Mami produkciója pedig kifilézett Szilvójuknak egy csomó, meleg virslisroló, amit Apával betápláltunk. Közben beszélgettünk. Jupi, erre is volt időnk! :o)))

Szólj hozzá!

Love Actually: Wedding Scene

2008.03.03. 22:32 sz.i.l.v.o.in.Ro.

2006. január eleje, vizsgaidőszak
Ákim hazaállított egy filmmel, hogy ezt családostul meg kell néznünk. A címe, Igazából szerelem volt. Nagyon élveztem minden percét, teljesen én voltam. Olyan össze-vissza kapkodós, szeleburdi, érzelmekkel teli, szétszort. Természetesen, aki ismer, azonnal rájön, az esküvős rész a kedvencem, mert az olyan kreatív és családias, meg baráti, megható, mulatságos de egyben örök és mindenki „belejátszik”, aki csak a baráti- és családi kör krémje.
https://youtube.com/watch?v=h89BbqoPAcM

2006. március 4., Katica és Balázs hazásságot kötnek
Katica, már ekkor mély lelkek táncát járta a szívemben. A dolgok úgy alakultak, hogy egy hónap állt rendelkezésünkre az esküvőjük megszervezésében. Nem volt könnyű dolgunk… :o) Február 4–én közölted, hogy pont egy hónap múlva lesz az esküvőtök, s milyen jó, hogy ebben az évben sokára lesz húsvét, mert az esküvőtök napja még nagyböjt előtt lesz. Elárultam neked, hogy akkor majd én megtervezném a terem dekorációját, s ez lenne a ti ajándékotok tőlem. Akkor még nem tudtam, hogy nagy fába vágtam a fejszémet… 100-120 ember, sok asztal és nagy terem, de úgy vettem észre, ti értékeltétek :o) (Pénteken vettem egy olyan virágot, mint amilyen az asztalokon volt, csak más színben, mert nagyon hiányoztok, s tudtam, hogy hétfőn ünnep lesz.) A fő ajándék persze nem ez volt… Valami különlegeset szerettem volna adni, ami örökre veletek marad, de mégsem tárgy és nem is kerül nagyon sokba. A néhány sorral fentebbi dalra, gyerekkorotok képeiből, majd ifjúságotokéból, meg közös kis életetekéből csináltam apósommal egy válogatást. Huh, elég nagy melo volt megtervezni, hogyan fogják ezt majd a nagyteremben levetíteni, főleg úgy, hogy Gyuri bácsi (Balázs apukája) sem volt beavatva az ajándékba, így mindenkinek titok volt. Volt is ám meglepődés… :o) Potyogtak a könnyek, persze az enyémek is, meg nagy kacagások, majd a végén extra ölelések, mindenkin átcsörtetve. :o)))   

2006. augusztus vége
Épp a Pólus moziba voltunk hivatalosak egy éjféli előadásra. Mozi Ünnep volt, így azt kihasználva, minden nap megnéztünk egy filmet. A jegyeket már megvettük, de bementünk még az élelmiszerüzletbe édességet venni. Te a sor végén álltál, mikor felcsendült ez az ominózus zene, amit te is nagyon szeretsz, s röpködve szaladtam hozzá, átölelni. Ezt most épp nagyon rossz leírni, mert ugye pont fél éve nem vagy velem nap mint nap. Akkor azt mondtam, olyan jó lenne, ha egyszer ezt az egyik évfordulónkon, pont leadnák a Trófea Étteremben is.

2006. október 17. Két év, Trófea Étterem
Extra nőcisen megérkeztem az étteremhez, s csak ott találkoztunk. Tavaly is megleptél valamivel, gondoltam, most is lesz majd valami kis meglepetés. Felmentünk az asztalunkhoz, de az asztalon csak a szokásos teríték, pedig az első évfordulónkon, egy szál rózsa, egy könyv és egy pislákoló gyertya fogadott ott. Gondoltam magamban, biztosan most otthon akarsz majd meglepni. Valahogy feszült voltam, éreztem benned, hogy te is az vagy. Megérkezett a pincér, hogy italkívánságainkat feljegyezze, akivel te derekasan közölted, hogy jöjjön vissza egy kicsit később. Huh, te jó ég! Nagyon „beparáztam”! Most te újra meg akarod kérni a kezem? Ugye nem? Most nincs a kapcsolatunk olyan nyerő pozícióban, hogy örömest a nyakadba ugorjak… Te jó ég, mit akarsz mondani? A feszültség egyre csak nőtt bennem és sírni tudtam volna. Könyörgöm, ne most! Ekkor megszólalt az augusztusban megkívánt zene, lámpák leoltva, s a pincér két pohár pezsgővel, egy nagy csomag ajándékkal állt elő… Az ajándéknak nagyon örültem, egy felnőtt társasjáték volt benne, amire nagyon vágytam, s egy szép virág, amit előtte lévő hétvégén néztem ki egy virágboltban. :o) A játékkal először a Csodák Palotájában játszottunk végig egy egész délelőttöt. Ennek örömére kaptam egyet tőled. :o) 

2008. február vége
Megbeszéltük az esküvőnk napját. Ha már gyerekeink lesznek velük, ha még nem lesznek, akkor nélkülük fogunk ünnepelni. Azon viccelődtünk, hogyha ebben az évben megéljük márc. 23-at, akkor már kevesebb idő van hátra az esküvőnkig, mint amennyi időt eddig leéldegéltünk együtt, illetve jelenleg sajnos külön. Sok párnál nem értettem, miért vártak annyira sok időt a házassággal. Valahogy kezdek belelátni, hogy az egyetemi évek alatt megismerkednek az emberek, aztán diploma (már eltelt addigra 3 év), majd kicsit talpra állnak (másik 3 év), s aztán összekötik az életüket hivatalosan is.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Áhitat

2008.02.28. 23:41 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Estefelé még volt időm néhány boltba bemenni, mert csütörtökön mindig 19.30-ig vannak többségében nyitva a boltok.
Egy drogériában nagyon kedvesek voltak velem, pedig már csak néhány perc volt a zárásig. Nagyon jól esett, mert néha olyan kis elveszettnek érzem itt magam. Még egy klub-/vásárlókártyát sem készítettem sehol, pedig általában ingyenes. Ez lesz az első :o) A nő nagyon segítőkész volt, meg nem is álltak mögöttem a sorban húszezren, mint máshol, így nem volt ciki, hogy nem beszélek túl jól németül. Nem is kellett semmiben segítenie, csak megnyugtató volt e kedvessége. Juppi! :o)
Lesétáltam a templomig, ahol a zebránál ácsorogtam, mikor egy jiddis férfi biciklizett el előttem. Ebben a kerületben sokan vagy”unk”, persze ők haszidok. Sok a kisgyerek, itta környéken iskola is lehet, meg gyakran látok erre rabbikat is. Ahogy közeledett a férfi, olyan erőt éreztem benne, olyan hitet. Talán mindig is ez vonzott hozzájuk, no meg Edus papa :o) Mindig hasonló öltözetben látom őket. Fekete hosszú kabát, fekete nadrág, hosszú orrú cipő, fehér ing, imasál, kipa, fekete agykarimájú kalap. Régen nem értettem, miért is van olyan magasan a kalapjuk, mintha a fejük tetején egyensúlyoznák… alatta van a kipa, s az támasztja meg :o) Már értem! A férfi pajesza csak úgy lobogott, ahogy suhant a biciklivel. Amikor kicsi voltam, arról álmodoztam, hogy majd egy igazi haszidhoz megyek feleségül. Valahogy vonzott, hogy örökké mindennek megvan a miértje, mindenről tudod, mit miért csinálsz, minek mi a hagyománya, kinek mi a dolga egy családban és egy kisebb közösségben, mindig van kihez fordulj, családi szertartások, közös imák. Ez úgy tűnik, Ákos felbukkanása óta, nem válik valóra, de sebaj :o)))) Azért én szeretném majd hasonlóan nevelni a gyerekeinket, mint ahogy abban a kultúrában szokás, meg ahogy anya+apa is nevelt minket mindig. Volt egy rendszer az életünkben, tudtuk mindig, mikor mi fér bele, mik a szabályok, családi programok.
Közben zöldre váltott a lámpa.
St. Josef templom, 19.30, fiatal papok, egy fiatal szerzetes és fiatal nővérek gyűlnek az oltár elé. Áhitat lesz. Csak ülünk, ők énekelnek, közben gondolkodunk azon, holnap miben kérjünk segítséget, s a mából mit köszönjünk meg. Olyan szépen énekeltek, hogy csak úgy szálltam, s néztem ki a fejemből. De jó nekem, erre is van időm! :o) Csak mikor csend lett, akkor kezdtünk a mai napról beszélgetni. Nehéz… hiszen az embernek elméletileg az egész napért hálát kéne adnia, így tanítottak bennünket, amiben igazat adok, azonban sosem szoktam az egész napot részletesen megbeszélni az Úrral, csak 1-2 dolgot kiemelek, amit valamiért fontosnak tartottam. Legyen az negatív vagy pozitív, mindig benne volt az ő keze is, hogy jobb legyen a végeredmény. :o)

Szólj hozzá!

Vicces névnap

2008.02.28. 23:37 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Sokáig vitáztunk. Te mondtad, február 27., én mondtam, 28. Mire te közölted, hogy csak jobban tudod, mikor van a saját névnapod! Fogadásokat kötöttünk, sok naptárat megnéztünk.
Tegnap, azaz 27-én, hogy neked legyen igazad, egész nap Rád gondoltam, hiszen a névnapod volt. Rossz volt, hogy nem lehettem veled, de ehhez sajnos már lassan hozzászokunk.
Este fél 12-kor baktattam lefelé a metromegállóhoz, mikor gondoltam, még egyszer ma felhívlak, nagyon hiányoztál, ilyenkor sosincs jó napom.
Erre, tegnap majdnem 4 év után, Kicsi szívem, édesanyád véget vetett a vitának. :o)
Közölted velem, hogy nem is 27, hanem 28 lesz a névnapod. Mert hogy szökőév van! :o)
Aztán kisakkoztuk, hogy azért tudhattam én az elején 28-át Ákos névnapnak, mert 2004-ben, mikor mi megismerkedtünk, szökőév volt, ezért a naptáromban is azon a dátumon volt a névnap.

Szólj hozzá!

Szeretés

2008.02.28. 23:36 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Szólj hozzá!

Csak egy kesztyű

2008.02.28. 23:31 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Nézelődtem a C&A-ban, mikor kesztyű és sál leárazásra bukkantam.
Már karácsonyra sálat szerettem volna neked venni, Jekitől meg is tudakoltam, hogy fekete szövetkabátod van. Helyeseket láttam nagyon, Münchenben, némelyikre azt is mondtam, na ez olyan Zsófis, de nem passzolt volna a szövetkabátodhoz. A fülembe csengett, ahogy mondod… „Nagyon tetszik, meg minden, de az, hogy Németországból van, duplán emel az értékén!” :o) Mindenképp valami maradandóbbat szerettem volna. Nah, mondanom sem kell, felnézek a könyvespolcra, most jut eszembe, azóta sem írtál a könyvembe!
Szóval, nézegettem a kesztyűk között és találtam egy nagyon szép, kötött, mályva és lila kombinációjú, vékony kézre való kesztyűt. Azonnal az jutott az eszembe, ezt meg kell vennem neked. Nem tudom miért, csak úgy. Nem azért mert hálás vagyok vagy mert bármi oka lenne, egyszerűen eszembe jutottál róla.
Furcsa, hogy Gábornak már sok barátnőjét ismertük, mégsem volt senki ilyen, mint te. Kis közvetlen, cserfes, segítőkész, velünk pókerezős, együtt mozizós, beszélgetős. Ha így folytatod, még a végén kénytelenek leszünk kinyilvánítani, hogy ilyen sógornőre vágytunk! Nah jó, még a tuninghoz hozzátartozik, hogy mi szeretnénk olyan kapcsolatot veletek, ami nem csak családi, hanem baráti is. Olyan, amikor bármikor átvihetem a gyerkőimet egy hétvégére, mert az emberrel jó lenne kicsit ketten lenni, meg amikor az öcsém titkos hétvégét szervez neked és a ti gyerekeitek repennek hozzánk. Vagy közös nyaralás. :o) Persze tudom, ezt a lurkók élveznék a legjobban, mert mikor eljön az este, egyszerre 3-4 gyereket elaltatni, meg lecsitítani, elég nagy művészet! :o)
Nem baj, ha már tavaszodik, és a kesztyűt nem tudod felvenni most, remélem úgyis hordod még vagy 60 évig! :o) Jó látni, mennyire szereted, meg hogy mennyire szeret. Ez amolyan „maradj velünk” kesztyű!

1 komment

Jani papa kocsonyája

2008.02.28. 23:25 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Szombaton délelőtt Papát vártuk. Csak úgy átjött. Hozott kocsonyát. Az egyik húsos volt, a másik üres, mert a két unokája leginkább csak azt szereti. A kis jó lelke, olyan finomat főzött, hogy nagyon jól esett, s minden gátlásomat levetve, habzsoltam a kocsonyát.

1 komment

Végre szülinapozunk!

2008.02.28. 23:22 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Múlt pénteken otthon szülinapoztunk ötösben. Zsófi hazament Egerbe, mert családi programokat szerveztek. Az elején nem örültem neki, mikor már szerdán megmondta, mert mégiscsak a szülinapom. Aztán hazafelé, a kedvenc zenémre, volt időm elgondolkodni… Igaza van, hiszen nekem is az „enyémek” voltak fontosabbak. Persze tudom, ezt nem szabadna így kihangsúlyozni, de ez így van. Meg benne ezt nem is érzem igazán, mert annyira sokat van velünk, ha otthon vagyunk, hogy csak nézek, hogy lehet a Gáborban és benne ennyi feláldozás, hogy mikor otthonvagyunk Ákossal, gyakran igazodnak hozzánk. Persze tudjuk, ezt is csak azért csináljátok, mert már rég pókereztetek, s várjátok, hogy jól elverjelek benneteket a drilljeimmel, meg a szimpla blöffökkel! :o))) Igaz, kicsi Jekim, gyakran bejössza a csapdámba!
Először Ákos köszöntött fel, egy rózsával, egy szuper teafiltertartót készített nekem fából, 20!!! fakkal… :o) nagyon örültem neki. Szép is, hasznos is és nekem is lesz még vele dolgom, mert gondolta, hogy majd valami szépet szalvétatechnikázok rá. Jól gondolta. :o) A teázás lehetőségéhez kaptam még két kandiscukros keverőt. No és a legeredetibb ötlet… egy 24 Túró Rudiból álló tortát! :o) A rudik félbe voltak vágva, így 48 db alkotott egy kört, s képzeljétek, vasárnap ebédig kitartott a torta, pedig gyakran rájártunk! :o)
Anyáéktól nagyon sok szép ruhát kaptam, meg egy órát, ami a falra akasztható, s egy táblán van, amit jól fel lehet akasztani majd az első konyhánk falára! Oda aztán kiírhatom majd, hogy Szécsi-Jekkeléknél, chili a vacsora, amit az uram főz! :o)))
Akkor ültük Ákosom névnapját is, ő is kapott két nagyon helyes inget anyáéktól.
Gáboromtól és Zsófitól mozijegyet kaptunk a „9 és ½ randi” című filmre, ami igazán tetszett nekünk. Az ötlet is, no meg a film is! :o) Már rég nem láttunk magyar filmet moziban, mert Ákos sosem hisz bennük, pedig szerintem sok jórendezésű, színvonalas magyar film van.
Edus papáéktól nagyon vicces ajándékot kaptunk. Helyettük mindig anya „shoppingol” valamit a C&A-ban. Ez idáigi legsikeresebb alakításuk volt! Pontosan ugyanolyan kapucnis pulcsi tavaszi/őszi, így lehetünk kétformák! :o) Nagyon tetszett mindkettőnknek, s jól is áll! :o)

1 komment

A kis hableányok :)

2008.02.21. 22:43 sz.i.l.v.o.in.Ro.

A képen talán jól látható, Dorka egy nadrágszárba dugta mindkét lábát. :)

Bellának pedig a fürdéshez azért kreáltam ezt a hajat, mert nagyon szeret lubickolni, s a fürdés végére mindig vizes a haja...

Amint azt látjátok is! :)

1 komment

Nari virág

2008.02.21. 22:27 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Tegnap megleptek és kaptam egy szép cserepesvirágot, csupa narancs színben pompázva... :) Olyan vidámságot sugároz, mint a mindennapok... S, hogy pont 4 virága van!? :o))))))))

1 komment

süti beállítások módosítása