HTML

Új életem mindennapjairól mesélek

Nos, kedves szeretteim...Csak néhányan tudtok ennek a kis naplónak a meglétéről. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan mondhatnám el a gondolataim és mindennapjaim, így döntöttem emellett az alternatíva mellett. Várom hozzászólásaitokat is, ha valamelyik írásom megérintett benneteket! Biztosan sokat írok majd, hiszen belevágok egy ismeretlen dologba, amitől még egy kicsit félek, de bátornak kell lennem, hogy értékes ember legyek. Nehéz ügy. A nagybetűs jövőmért teszem, az új és a régi családomért... Hogy boldogan teljenek majd a mindennapok! SZERETLEK TITEKET! A jó Isten vigyázza útjaink!

Friss topikok

  • vzschp: "A halál nem jelent semmit..."Szent Ágoston szövegének forrása??? Tudná valaki? Kösz' (2010.08.18. 14:03) Szent Ágoston: Ne sírj, mert szeretsz engem
  • Fleure: Gyönyörű és igaz!:-)))Tanulnunk kell! (2010.08.03. 20:34) Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
  • maris80: Kedves Szilvó! Nagyon jó volt téged látni, hogy mennyire másképp éled meg a bérmálásodat, mint a m... (2009.05.13. 13:08) 2008. május 10. Bérmálásom ünnepe
  • ichtus: Drága Szilvó! Örülök, hogy újból olvashatom a blogodat. Már hiányzott:o) Olyan jó olvasnom, hogy ... (2009.03.06. 19:32) 2009.02.25.
  • dizsego: Még most is emlékszünk az első pilanatra mikor is a szomszéd házba költöztünk és megismertünk Pety... (2008.11.27. 11:40) Varró Peti

Linkblog

Kalandorok 1. :o)

2009.06.18. 20:18 sz.i.l.v.o.in.Ro.

 

Dorka nagy fába vágta a fejszéjét és azt hiszem, mindannyiunkét. :o) Négy héten át Judendorf-Strassengelben kap fejlesztést, terápiákat egy rehabilitációs intézetben, ahol gyerekeket és felnőtteket is kezelnek mozgásszervi, idegrendszeri sérülésekkel. Az első és az utolsó hetet az anyukájával tölti, a középső kettőt pedig velem. A hétfői, kora reggeli indulás mindhármunkat elriasztotta, de aztán Dorka zenehallgatással töltötte az időt, Judittal pedig információkkal bombáztuk egymást. Most két hétig másból sem fog állni az életem, mint „anyuka” leszek, így próbáltam minden kérdésre választ kapni és azokat pontosan befogadni. Vicces, hogy milyen pici, apró, nüansznyi dolgok befolyásolhatják egy gyerek napirendjét vagy jókedvét. Egy tervet is kaptunk már a hétre, hogy melyik nap, pontosan mikor és hol kivel és milyen foglalkozásunk lesz. És mindezt természetesen németül… ;o)

A szobánk egy csuda világos, földszinti kis kétágyas, barátságos appartman. Mindenünknek van helye, Dorka is biztonságosan tud közlekedni és az erkélyünkön sok-sok kavics van, így kedvenc időtöltéssé vált már múlt héten a kavicsdobálás. Naponta három étkezést kapunk, nagyon finomat, a klinika éttermében. Nagyon jól jött az, hogy étteremben, sok emberrel kell étkeznünk, nem mondjuk csak a gyerekekkel a gyerekosztályon, mert így Doresznak tanulnia kell, hogyan is kell ilyen helyen viselkednie. Ez egy fontos célunk. Elég jól haladunk vele. A kisasszony minden alkalommal azzal van elfoglalva, hogy az éhes pocakját megtömje, így nem rosszalkodik. Szerencsémre.   

Hétfőre három foglalkozás volt tervezve. Az első egy járásfejlődést segítő terápia volt. Dorkát egy mellénybe tették, amiben felfüggesztették, így kicsit repkedhetett is. Mindezt egy futópadszerű eszközön. Hátulról egy nagy szerkezet biztosította őt, a lábait és a csípőjét, és némi finomítások után, elindult a lába alatt a talaj és a gép irányításával, megadott tempóban járt. Érdekes volt őt így látni, hiszen Dorka tavaly április óta egy kézzel vezetve jár, másképpen lép, mint ebben a szerkezetben. A kis robotunk egyenes térdekkel állt, még a talpletétel is irányított volt, a térdhajlítás, a lépéshossz és minden. Tűrte, ugyan nem tetszett neki. Ez persze lehet egy cél, hogy ez lenne a 100%-os járás. Nem tudom, ez az eszköz, melyik sérültből, mit vált ki. De láttam olyan embereket is ebben, akikről látni, hogy önállóan nem fognak sajnos járni, még eszközzel sem. Bennük mi lehet? Örülnek, hogy életükben kipróbálhatták, milyen az irányított járás vagy éppen hetekig nem lehet őket összekaparni, mert ráébrednek, erre nem lesznek képesek. A következő terápia szintén új és érdekes volt számomra. Egy kisszékre ültették, majd a kis lábait két biciklipedálhoz rögzítették, ami egy mozgatható állványon volt. És ismét, megadott sebességre és időre, indulhatott is a mozgás. A passzív mozgás. Álítólag, ha a kliens aktívvá válna a folyamat alatt, azt a gép jelezné. Azaz, pedálozna. Dorkánál sajnos nem jelezte. Azonban, 3 kilométert lebiciklizett a kisasszony 20 perc alatt. A délutáni program tetszett a legjobban, amikor is Dorka mozgásáról, önellátásának egy részéről, részképességeiről egy videos dokumentáció készült. A kislány annyira összeszedett volt, mint nagyon ritkán. Szőnyegen ülve egyedül húzta le a jobb lábáról a cipőt és a zoknit, a bal lábánál is kevés segítséget igényelt. A hangokat remekül követte, lejtőn, trambulinon és sok más tárgyon, eszközön keresztül. Csodájára jártak, hogyan áll fel, tol babakocsit, ugrál a trambulinon, két kézzel labdát dob, sok tárgyról tudja, hogyan kell használni. És ez nagyon büszkévé tett. Végre kívülről is láthattam, nem csak benne a helyzetben, hogy a jég hátán is megél ez a gyerek. Ez a célom. :o)))

Kedden Dorka fáradt volt és nehezen viselte a foglalkozásokat is, de azért jó kedve volt és ez a fontos. Dekoncentrált volt és nem érdekelték a játékok. Napközben mindig elmegyünk délelőtt és délután is sétálni, így a napi 2 kilométer járásigénye bőven ki van elégítve. A délutáni programon egy szuper babakocsit tolhatott, ami remek volt a magasságához és ez nagyon tetszett neki. Tolta a füvön, a kövön, a kavicsokon és közben nagyokat nevetett. Ezt jó volt látni. Végre egy babakocsi, ami még jó az ő magasságához. Olyan peckesen lépkedett, hogy öröm volt nézni. Délután a klinika uszodájában voltunk. Dorka nagyon szereti a vizet és karúszóval élvezi is az úszást. Bármilyen fáradt, nyűgös is legyen, ezzel mindig megnyugtatható, jókedvre deríthető. A hétfő délutáni program is hasonlóan alakult, azonban egy kis baleset csúszott be a pelusba, így kimenekítettem a vízből. Kedden már egy kicsit okosabbak voltunk, egy magyar anyuka ötletelve, felajánlott egy nagyon passzos úszópelust, így azzal vágtunk neki a haboknak, de másfél óra után egy újabb balesettel. Szerencsémre a nővérek kedvesen viszonyultak hozzánk és azonnal intézkedtek. Én persze kutyául éreztem magam ettől, de nem tehet róla.

Szerda reggel volt két terápiánk, egy hétfői bicajos és egy ergo program. Ergo terápia néven fejlesztik Dorka finommanipulációját, érzékelését, helyzetváltoztatását, önellátását. Szegény mindkettőt csak tűrte, de nem nagyon akarta. Elmentünk sétálni, az a program végre feküdt Dorkának. Az osztályra visszaérkezve, megmérték Dorka hőjét és többet mutatott, mint kellett volna… 37.7 fok. Persze azonnal mondták, hogy a szobánkba kell maradni és biztosan a hasmenések miatt van, ami már egy ideje húzódik  és hívatták a doktor nénit. Aki a klinika érdekeit nézve, azonnal be is utalt minket Grazba, a gyerekkórházba. Na, Judittal azt sem tudtuk, mi tévők legyünk, mert persze megijedtünk, hogy baj van vagy ott kell aludnunk vagy ilyesmik. Így úgy határoztunk, én elviszem, mentővel Doreszt, s Judit csak akkor jön, ha nem engednek bennünket vissza Judendorfba, azaz a kislánynak komoly baja van. A mentőt megrendelték, de mikor már éppen indultunk volna, akkor jöttek rá, hogy jé, Dorka gyerek és nem tudják stabilan rögzíteni, így másik mentő kellett. A nővérek közben csatákat vívtak velem, majd aztán pillanatok alatt az én térfelemre álltak. Nehéz meccsek voltak, főleg, hogy az elején próbáltak hülyének nézni. Fél 3 volt, mire elindultunk. Grazban, a gyerekkórházban gyorsan ment minden, kedvesek is voltak. Dorka úgy tűrte a vérvételt, mintha az valami mindennapos macera lenne csak. Aztán szerencsére a doktornő alátámasztotta, hogy a vérkép tip-top és egy vírus van a szervezetében, így távozhatunk. Jupi! Gondoltam, ez gyorsan ment. Igen ám, csak a mentőre, másik 80 percet vártunk, ami egy fáradt és éhes gyerekkel, vicces helyzeteket szül. Dorka a kisbabakori traumái miatt semmilyen nyálkás dolgot vagy puha dolgot nem hajlandó megtűrni a szájában, nemhogy megrágni és lenyelni. De ha egy kislány éhes… akkor életében először, undorral ugyan, de megkóstolja a banánt, majd keresve azt, egy jó felet benyom. Aztán a mentő már a türelme végső határait súrolva megjött és negyed óra alatt visszaszállított minket a klinikára. Utána már minden újra egyenesben. :o)))

Csütörtökön délelőtt az ergo terápiát logopédiával egészítették ki. Egy óriási felfüggesztett kendőben hintáztatták, ami nagyon tetszett neki. A logopédus arcmasszázzsal készült, ami Doresznak nagyon tetszett. A terapeuta, Edit úgy tudja az ujjbegyeit használni, mintha azok vibrálnának. Érdekes látvány volt, élvezte. Edittel még gitároztak is és énekeltek, Dorka hangoztatott néhány hangot. Verena, az ergo terapeuta érdekes lány. Bűbájos. Dorkát nagy személyiségnek tarthatja és sok szó érdekli, hogy magyarul szólhasson hozzá, mert belátta, hogy úgy jobban megértik egymást. A szavak megmaradnak benne és napról napra gyarapodnak. Verena testnyomkodással érezteti a kislánnyal, hogy melyik testrészénél jár, az irányokat tanítja neki. Hamar megtalálta a gyerekhez vezető utat, Dorka figyel rá és nem hagyja ott, mint a többieket. Azonban nála is ellenőrzést tart, hogy én hol vagyok. A foglalkozáson egy illesztős játékkal is játszottak, ami hangot adott ki, ha valami a helyére került. Ez nagyon tetszett mindhármunknak. A pedagógus gyakran kéri az én ötleteimet is és ma felfedeztem néhány újabb eszközt, amit Dorka biztosan szívesen használna. Kicsi, talán 30x30centiméteres négyzetek, sokféle anyagból. Igazi talpalávalókat találtam ma, fából, parafából, legoalapból, recékkel és csíkokkal, lyukakkal. Tetszett Dorkának. Ilyen biztosan nincs az óviban, mert láttam, hogy új neki a feladat. :o) Aztán egy húsz perces kézmaszázs, itt nagyon nyugodtan feküdt, talán élvezte is. Délután Sigrid, aki szintén a motoros fejlődéséért felelős, egy nagy kád vízzel és műanyagjátékokkal várt minket és egy trambulinnal. Örömmel játszott Dorka, élvezte, hogy pacsálhat, hogy locsoljuk. A trambulinon bemutatta a tudományát, s ez tetszett a terapeutának. Mindenkit lenyűgöz azzal, hogy tudja, mi mire való. A mai nap híre, hogy ebéd után egy eperbe beleharapott három kicsit és le is nyelte a falatokat. Életében, először.  

Dorka fejlődése szemmel látható. Jó érzés most kicsit kívülállóként csak nézni, mennyi minden új dolgot tud, tavaly január óta. Persze, ezek nem csak tőlem tanult dolgok, mindannyian felelősek vagyunk érte.

A kettesben eltöltött két hét tudata nagy rémülettel töltött el, mert Dorka gyakran a hajszálaimat cincálja a hétköznapokban. Itt valamiért most van türelmem hozzá. Gondolom, nem véletlenül. Félelmeim voltak, mit szólnak majd, hogy nem vagyok családtag és egyáltalán miért pont én vagyok a gyerekkel. De ez szerencsére senkit nem zavart eddig, kedvesek velem az emberek és a szakemberek örülnek, hogy van közös szál. A némettel sincs különösebb problémám, persze jobb lenne gazdagabban kifejezni magam, de idáig mindenki megértett és segítőkész volt. Néha persze majd frászt kaptam, amikor a kórházban elémadtak egy regisztrációs lapot vagy éppen telefonon kellett intézkednem, de nem voltak félreértések és ez szuper. Éljen! Kesztyűt fel és irány előre! Ilyen helyzetek után még németül is van kedvem tanulni. Persze nem ezt a steier németet, mert alig értem, amit beszélnek. Az emberek száját nézem gyakran és próbálok kombinálni, mit is mondhattak…

Ez a két hét nekem is jó alkalom arra, hogy átértékeljek magamban helyzeteket és tényeket, újabb döntéseket hozzak és újabb terveket szőjek. És ez így jó. :o)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szilvo-in-ro.blog.hu/api/trackback/id/tr791194010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása