HTML

Új életem mindennapjairól mesélek

Nos, kedves szeretteim...Csak néhányan tudtok ennek a kis naplónak a meglétéről. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan mondhatnám el a gondolataim és mindennapjaim, így döntöttem emellett az alternatíva mellett. Várom hozzászólásaitokat is, ha valamelyik írásom megérintett benneteket! Biztosan sokat írok majd, hiszen belevágok egy ismeretlen dologba, amitől még egy kicsit félek, de bátornak kell lennem, hogy értékes ember legyek. Nehéz ügy. A nagybetűs jövőmért teszem, az új és a régi családomért... Hogy boldogan teljenek majd a mindennapok! SZERETLEK TITEKET! A jó Isten vigyázza útjaink!

Friss topikok

  • vzschp: "A halál nem jelent semmit..."Szent Ágoston szövegének forrása??? Tudná valaki? Kösz' (2010.08.18. 14:03) Szent Ágoston: Ne sírj, mert szeretsz engem
  • Fleure: Gyönyörű és igaz!:-)))Tanulnunk kell! (2010.08.03. 20:34) Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
  • maris80: Kedves Szilvó! Nagyon jó volt téged látni, hogy mennyire másképp éled meg a bérmálásodat, mint a m... (2009.05.13. 13:08) 2008. május 10. Bérmálásom ünnepe
  • ichtus: Drága Szilvó! Örülök, hogy újból olvashatom a blogodat. Már hiányzott:o) Olyan jó olvasnom, hogy ... (2009.03.06. 19:32) 2009.02.25.
  • dizsego: Még most is emlékszünk az első pilanatra mikor is a szomszéd házba költöztünk és megismertünk Pety... (2008.11.27. 11:40) Varró Peti

Linkblog

2008. november 2. - Halottak napja

2008.11.03. 23:52 sz.i.l.v.o.in.Ro.

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
"Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,  aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra  - sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják,  és  életre  támadnak.  Mert  ahogyan  az  Atyának  élete  van önmagában, ugyanúgy megadta a  Fiúnak is, hogy  élete legyen önmagában.  A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az  Emberfia. Ne csodálkozzatok  ezen! Eljön  az óra, amikor a  halottak meghallják  az Isten  Fiának  szavát,  és  előjönnek  sírjukból.  Akik  jót cselekedtek, feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és elkárhoznak." (Jn 5,24-29)

Elmélkedés:
Hogyan juthatunk a mennybe?
A világirodalom  legszebb  elbeszélései  közé tartoznak  azok  a  Krisztus legendák, amelyek megírásáért Selma Lagerlöf svéd írónő 1909-ben  irodalmi Nobel-díjat kapott. E legendás elbeszélések  közül az egyik a  mennyország játszódik. Arról szól, hogy egy napon  - ha egyáltalán van értelme  napról beszélni az  örökkévalóságban  -  egy angyal  jelentette  a mi  Urunknak, Jézusnak, hogy Szent Péter apostol igencsak búnak eresztette a fejét. A mi Urunk - elcsodálkozván  azon, hogy valaki  szomorkodhat az örök  boldogság országában - nyomban elindult, hogy megkeresse Pétert, aki a földön és  az égben is hűséges  szolgája volt. Rátalálván  a mennyország szélén  azonnal észrevette, hogy Péter  nem csak szomorú, hanem egy  kis csalódottság  és harag is ébredt szívében. A mi Urunk ennek okáról kérdezi az apostolt, aki elmondja, hogy  azért  keseredett  el  annyira és  azért akar elmenni  a mennyből, mert pár  napja meghalt  az édesanyja,  de sajnos  nem jutott  a mennybe. Péter megkérdezte az Urat, hogy nem lehetne-e valamit tenni, hogy anyja a kárhozottak közül  inkább az üdvözültek  közé jusson. Mivel  Péter hosszas beszélgetésük végén sem  akarta beismerni, hogy  anyja nem való  a mennybe, ezért Jézus elküldött egy angyalt érte, hozza fel őt a pokolból a mennybe.  Az  angyal  leszáll  a  hatalmas,  sötét mélységbe,  s   miután megtalálta, megragadta  Péter anyját,  s emelkedett  vele felfelé. Néhány kárhozott lélek  az anyába  kapaszkodott, s  ők emelkedtek  a mennybe.  Az angyal semmit sem tett  ez ellen, meg sem  érezte a nagyobb terhet.  Péter igen megörült, hogy  édesanyja  megmenekül,  de  észrevette,  hogy  anyja szabadulni akarván a többiektől kezüket megragadja, és egyenként rázza  le magáról őket, akik így visszahulltak a mélységbe. Az angyal ekkor lassulni kezdett. Már szinte  felért mennyországba,  amikor Péter  anyja az  utolsó szerencsétlen lelket is lerázta magáról, de ebben a pillanatban az angyal nem tudta tovább  vinni, s  ő is visszahullt  a mélybe.  A sírásra  fakadt Péternek ekkor a mi  Urunk ezt mondta: "Azt  gondolod, nem adnék  szívesen mindenkinek   olyan   mennyországot,   amely   a   tökéletes    boldogság? Elfelejtetted, miért éltem a  Földön? Hogy  erre tanítsam  az  embereket: Szeressétek embertársaitokat, miként önmagatokat. És amíg ez nem így lesz, nem lesz hely földön és égen,  ahol a fájdalom  és a bánat  utol ne  érné őket."

Ma, halottak napján, a földi életből eltávozott szeretteinkre  emlékezünk. Virágokat, koszorúkat helyezünk sírjaikra, és mécseseket gyújtunk, amelyek lángja az örök  világosság fényét  juttatják eszünkbe.  Abban a  reményben imádkozunk elhunyt  szeretteinkért, hogy ők már  a mennyországban  vannak Istennél. Az imént hallott legenda, amely kicsit szomorúan végződött,  sok tanulságot hordoz, amelyek közül most csak kettőt említsünk meg.
Elsőként azt, hogy a  mennybe nem lehet  egyedül eljutni. Valakit  vinnünk kell magunkkal, különben mi sem fogunk megérkezni. Aki önző módon sajnálja másoktól az örök boldogságot és másokat akadályoz az üdvösségre  jutásban, az maga  sem fog  eljutni oda. Törekedjünk tehát  arra, hogy  másokat  is segítsünk a mennybe jutni, és magunk is igyekezzünk elérni oda.
A második tanulságot pedig  Jézus szavai hordozzák: Aki  nem tartja meg  a felebaráti szeretet  parancsát,  nem  juthat el  az  örök  boldogságra.  A mennybe  csak  akkor juthatunk  el,  ha  szeretjük  embertársainkat. Az érdemszerzés ideje pedig  a földi életünk. Ezt kell felhasználnunk  arra, hogy   embertársaink    szolgálatával,   a    mindennapi   jócselekedetek gyakorlásával belépőt szerzünk a mennybe.  Földi életünk legfőbb célja  az
legyen, hogy eljussunk az  örök életre és másokat  is segítsünk eljutni  a mennybe, ahol újra  találkozhatunk üdvözült szeretteinkkel  és a  szeretet Istenével. (
Horváth István Sándor)

Imádság:
Uram, te  nagy és  minden dicséretre  igen méltó  vagy; erős  hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, se határa. S íme, teremtett világod  aprósága: az ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája,  lelkében bűne tüskéje, s  az a bizonyosság, hogy  a kevélyeknek ellenállsz, s mégis,  ez a porszem  kezed alkotása között:  az ember dicsérni akar téged.
A te indításod bennünk, hogy  gyönyörűség dicsérnünk téged, mert  magadnak teremtettél minket, s  nyughatatlan a mi  szívünk, míg csak  el nem  pihen benned. (Szent Ágoston)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szilvo-in-ro.blog.hu/api/trackback/id/tr36748523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása