„Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagy meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.” (Lukács 13,1-9)
Elmélkedés:
Tragikus haláleseteket vagy más emberi szerencsétlenségeket látva a legtöbben azt kérdezik, hogy miért történt mindez? Az ószövetségi időkben elterjedt volt az a vélekedés, hogy a szerencsétlenség azért éri az embert, mert bűnös. Ezen következtetés azonban nem minden esetben igaz a gyakorlat szerint, hiszen nyilvánvalóan bűnös emberek jómódban élnek sokáig, míg a becsületesen embereket egyik baj után a másik éri. E problémával foglalkozik Jób könyve, amelynek egyik tanulsága az, hogy a bajokkal Isten próbára tesz minket, ugyanakkor az újjászületés lehetőségét is megadja. Erről a lehetőségről tanít a fügefa esete a mai evangéliumban. Azt azonban ne felejtsük, hogy az újjászületés lehetőségének nem emberi érdemünk az alapja, hanem Isten irgalma. (
