Bizony, bizony! Végre megszületett Katicám és Balázs második kislánya is, Anna Boróka. Nagy volt a várakozás, a nagytesó, Sára is sokat emlegette a "kitettvért", vagyis a kistestvért.
Nagy örömöm volt, mikor szombaton este hívott Kata, hogy nemsoká úgy érzi, meg lesz a kisbaba. Azon a hétvégén, legfőképp a baba miatt mentem haza és reméltem, nem 15-én fog megszületni, ahogyan azt a doktorok ígérték. Már szombat éjjel alig bírtam aludni, jött is az sms éjjel 1-kor, hogy elindultak a kórházba. Sáránál is a kórházban voltam, mikor megszületett, így ennél a babánál is szerettem volna ottlenni. Már hajnali 4 órakor elindultam, a kistarcsai kórházba, hogy egy légkörben imádozhassak velük-értük, szurkolhassak nekik.
Jó érzés volt, mikor Balázs ki-kinézett a folyosóra és ragyogott. Láttam a szemében, hogy minden rendben odabent és ebben rendíthetetlenül hisz is a továbbiakban. Valahoy az ember ilyenkor olyan kis zavart, hogy nem nagyon tud értelmesen beszélgetni, de közölte velem, hogy öregszünk... Kétgyermekes apa lesz. Aztán még a születés előtt megérkeztek Katica szülei Nyíregyházáról.  Kicsit beszélgettünk, de persze ilyenkor mindenki  annyira drukkol nekik, hogy  az ember ilyenkor nem beszélgetésben váltja meg a Világot, hanem  imádkozik  vagy szorít a bentlévőekért. 

Aztán kaptunk egy sms-t, hogy KISLÁNY!, majd a  kis virágszált is  megcsodálhattuk, a büszke apukája karjaiba simulva.  Ilyen szép babát még nem  láttam.  Mint aki pikk-pakk született, semmi szenvedés nélkül, rózsaszín bőröcskével. VÁRVA, SZERETETBEN.

(A képek Simon András grafikái, gyermekáldáshoz.)